Párhuzamok

64. rész

Katie megátkozását rengeteg aggodalom, pletyka és elmélet övezte, ezek közül Fannyhoz Harryé ért el a leghamarabb, ami a fiúban már jó ideje motoszkált: Draco Malfoy halálfaló, és mindez az ő műve. Fanny testvérei azonnal támogatták ezt az elméletet, mint hogy olyan személy ellen irányult, akit nem szívleltek, a hetedikes lány azonban fenntartásokkal kezelte a helyzetet. Nem gondolta volna, hogy a mardekáros fiú meg mert volna tenni egy ilyen nagy lépést, másrészt nem tartotta elképzelhetetlennek sem némi finomítással. Véleménye szerint Draco bizonyára csak tervezi, hogy az apja nyomdokaiba lépjen - kivéve a jelenlegi helyzet fizikai értelmében, hiszen a fiú csak nem akart az Azkabanban üldögélni.
-Csak azt lásd be, hogy arra nincs magyarázat, hogy Katie-nek mi köze lenne Malfoy halálfalóságához-intézte a szavait kereszttestvérének, és részéről lezártnak tekintette a témát, mert indulnia kellett az esti asztronómiára.
Bár Lydia barátnője nem járt erre az órára, ilyenkor mindig, amikor Fanny végzett, egy gyors "prefektusi ellenőrzés" címén teremtettek alkalmat az aznapi történések átbeszélésére. A griffendéles lány utolsó témaként megosztotta vele Harry Malfoyról alkotott elképzelését, amit nem ujjongás követett.
-Ha az, hát legyen-vont vállat Lydia, és Fannynak ismét úgy tűnt, hogy hasonló témákról egyáltalán nem akar beszélni.
-Ennyi?-kérdezte óvatosan.
-Nem érdekel Malfoy...-motyogta, majd amikor az utolsó közös lépcsősoron haladtak, hozzátette: -Téged se érdekeljen.
-Rendben-bólintott Fanny, majd átölelte barátnőjét. -A hétvégi meccsre kijössz?
-Még nem tudom. Lehet sokat kell... tanulnom-adta meg eléggé bizonytalanul a magyarázatot, ami meglepte Fannyt, elvégre hasonló óráik voltak, ám egy apró fejrázással elhesegette minden gyanúját.
-Az lehet-bólintott azután Lydiához hasonlóan szintén nem túl határozottan.

Végül tényleg úgy tűnt, hogy Lydia a tanulást választotta - legalábbis a meccsen nem volt ott, Fanny hiába kereste a tekintetével. A hetedikes lány a szokásosnál is jobban idegeskedő és mérgelődő Hermione mellett foglalt helyet, és kérdeznie sem kellett, hamar magyarázatot kapott a lány hangulatára.
-Ugye szerinted is helytelen csalással nyerni?
Fanny alig láthatóan elmosolyodott.
-Bűntudatod van a válogatón történtek miatt?-válaszolt az ő kérdésével, de alig tudta befejezni, Hermione leintette.
-Ott helyesen cselekedtem. Az nem volt csalás, már megbeszéltük.
-Akkor miről van szó?
-Harry Felix Felicist adott Ronnak a reggelinél-hadarta a hatodikos lány idegesen. -Ezt így nem lehet...! Ha kitudódik, akkor a Griffendélre rossz fény vetül!
-Hermione, nyugi. Vegyél levegőt is-mutatta Fanny a kezeivel a be-és kilégzést jelentő mozdulatokat. -Biztos vagy benne, hogy azt ivott? Jól láttad?
-Hogy ne láttam volna jól? Ott ültem velük szemben!
-Hát jó-alkalmazta Fanny a maga által ajánlott technikát, és ennek megfelelően egy nagyot sóhajtott. -Eddig csak az látszik Ronon, hogy igazán magabiztos-mutatott a hetedikes lány az őrzői karika felé, amit a vörös hajú, piros taláros fiú már el is foglalt. -Ha ez így marad, abból hátrányunk nem származhat. És-emelte fel a mutatóujját, amikor Hermione ellenkezni kezdett volna vele-ráérünk a meccs után nyomozni ezzel kapcsolatban.
Végül Fanny teljes figyelmét a pálya felé fordította. Két dolog szúrt neki szemet és fület azonnal: Malfoyt és Kittyt látni sem lehetett, Lee Jordan helyett pedig sajnos Zacharias Smith lett a kommentátor, ami miatt a hetedikes lány egész meccs alatt fintorgott, amikor csak a hugrabugos fiú megszólalt. Megvetően horkantott, amikor testvéreit becsmérelte, és el is felejtette, hogy egy pillanatig is elgondolkozott volna Harry Dracoról alkotott teóriájáról.
-Köszi, Ginny!-sietett hálálkodni a lánynak, miután a hajtó lány a szónoki emelvénybe belecsapódva tanította meg Smithnek, mit is jelent csapatjátékosnak lenni a Griffendélnél. -Már azon gondolkoztam, hogy milyen átkot szórnék rá, de...
-Lehet nem lett volna bátorságod hozzá-vigyorgott rá a vörös hajú lány, miközben újrakötötte a copfját.
Fanny mosolyogva vállat vont.
-A testvéreimről volt szó-jegyezte meg, utalva rá, hogy bizony megtette volna.
-Ez igaz-bólintott Ginny, majd intett Fannynak, hogy menjen be vele az öltözőbe. -Már napok óta tartogatom ezt a levelet és mindig elfelejtem.
-Fredtől jött?-kérdezte izgatottan.
-Ki más küldene neked rajtam keresztül levelet?
-Igaz. De miért nem nekem címezte?-kérdezett rá Fanny a számára nem világos részletre.
-Te tudhatnád a legjobban, hogy ellenőrzik a baglyokat. Nyilván nem akarta, hogy a legkisebb bajba is keveredj az üzenete miatt. Bezzeg szegény húga!-tette a kezét színpadiasan a homlokára.
Fanny elnevette magát, majd a lánnyal együtt indult vissza a kastélyba, így nem volt szem- és fültanúja annak, ahogy Harry leleplezte Hermione és Ron előtt, hogy nem adott egy cseppnyi bájitalt sem az utóbbinak.
-Miért, mi van a levélben?-kérdezte Ginnyt kíváncsian útközben, feltételezve, hogy elolvasta, hiszen neki lett címezve.
-Azt majd te meglátod, nem akarok árulkodni.
A Weasley lány odanyújtotta Fannynak a levelet. Fanny elmosolyodott a fiú hosszúkás, firkálásra hasonlító írását meglátva.
-Mindig is gyanítottam, hogy titokban rúnaismeretre járt...-motyogta a hetedikes lány.
Ginny jót mosolygott a megjegyzésen.
-Ez most az egészen szép írása pedig. Látszik, kinek címezte. Ó, és ez egy fontos kellék hozzá-adott még egy első látásra orvosságnak tűnő üvegcsét. -Öntsd le vele a levelet, hogy elolvashasd.