Párhuzamok

65. rész

Fanny és Lydia - akárcsak Harry - igyekeztek minden alkalomkor valami programot vagy elfoglaltságot szervezni, kitalálni, amikor Lump-klubos meghívót kaptak. Ez alól a karácsonyi ünnepség volt kivétel, amiről a bájitaltan-tanár nem tekintette senki hiányzását sem igazoltnak, mindenkinek kötelező volt a megjelenés.
Fanny felajánlotta testvéreinek, hogy elhívhatja őket, de az év eleji felháborodáshoz képest hallani sem akartak róla. Elég volt nekik, hogy Lumpsluck már rájuk mert nézni és emberszámba veszi őket, nem vágytak ennél nagyobb figyelemre. Ezután a lány Ronnak ajánlotta fel a meghívást, hogy Harry és Hermione mellett ő is ott lehessen, a fiú azonban elutasította a lehetőséget, Fanny pedig Lavender indokolatlanul féltékeny tekintetét látva nem is próbálkozott tovább.
A két lány így úgy döntött, együtt mennek az alkalomra. Fanny halvány rózsaszín, a felső részén csipkés ruhát vett fel, míg Lydia sötétkék alapon fehér virágmintás, hosszúujjú ruhát. A hajuk mindkettejüknek leengedve volt, bár Fanny a felső harmadát egy virágos hajcsattal feltűzte, hogy ne lógjon a szemébe. Karöltve sétáltak Lumpsluck szobája felé, miután a bejárati csarnokban találkoztak.
-Tetszik a ruhád, nagyon jól áll!-mosolygott Fanny Lydiára, aki a dicséretet hallva szintén elmosolyodott.
A továbbiakban általános témákról beszélgettek, majd Lumpsluck szobájához érve tökéletes szinkronban néztek egymásra.
-Tértágító bűbájt alkalmazott, igaz?-súgta Fanny, meglepődve a tanári szobához képest szokatlanul hatalmas belső tér látványán.
-Kétségtelen-bólintott Lydia. -Ha nem így tett volna, most el sem férnénk.
-Igaz-mondta a griffendéles lány, miközben körbenézett, kik jöttek el.
Nem is a Lump-klub tagjai, hanem a Roxforton kívüli vendégek foglalkoztatták, annyi pletykát hallott már arról, miféle és kiféle alakok lesznek itt.
-Harry azt mondta, Lumpsluck meghívott valami vámpírt is. Mi az?-kérdezte Lydia sokatmondó vigyorát látva.
-De még milyen vámpírt! Ott is van!-mutatott meglepően izgatottan egy oszlopok közé kifeszített selyemfüggöny irányába, amin italok sorakoztak.
-Lydia, ő...?-akadt el Fanny szava barátnője mugli szerelmét felismerve.
-Ő az, és nem igazi-vette halkabbra a hangját a mardekáros lány. -De ennyi boldogság jár nekem is egy ilyen nehéz hét után, hogy itt lehessen.
-Pit...-Fanny gyorsan helyesbített. -Vagyis apukád tud róla?
-Ő segített elintézni, hogy ideérhessen, bejöhessen... Igazából mindent.
-Nagyon rendes tőle-mosolyodott el Fanny őszintén, amikor feltűnt neki, hogy a szerelmespár tagjai észrevették egymást. -Menj, oda hozzá. Gyorsan!-noszogatta Lydiát.
-Jól nézek ki?-igazította meg a haját a lány.
-Tudod, hogy mindig. Siess, hogy minél több időtök legyen-ölelte át, majd elengedte, hogy odamehessen, ő pedig Lunához, Harryhez és Hermionéhoz lépett.

Némán integetett nekik, mert Hermione éppen azt taglalta, miért Cormac McLaggennel érkezett.
-Vele tudtam a legjobban bosszantani Ront-érvelt hideg logikával a hatodikos lány. -Előtte Zacharias Smith-t fontolgattam, de mindent számba véve úgy gondoltam...
-Na ne...-csúszott ki Fanny száján, de a jelek szerint Harry is ugyanerre gondolt.
-Fontolgattad Zacharias Smith-t?-visszhangozta borzadva.
-Igen, és most már kezdem bánni, hogy nem mellette döntöttem.
-Sose bánd-rázta a fejét Fanny, még mindig haragudva a fiú kviddics meccsen tanúsított viselkedésére.
-De bánom. Gróp finom úriember
ehhez a McLaggenhez képest. Gyertek, menjünk át oda, úgyis látjuk, ha jön, olyan magas...
Megindultak a helyiség túlsó oldala felé - útközben szereztek egy-egy kupa
mézsört, illetve Fanny egy pohár narancslevet-, s túl későn vették észre, hogy a kiszemelt helyen Trelawney professzor álldogál egymagában.
-Jó estét-köszönt udvariasan Fanny és Luna.
-Jó estét, drágáim-felelte Trelawney, miután nagy nehezen sikerült felismernie, kik szóltak hozzá.
Fanny azonnal látta, majd érezte is, hogy a professzor valamennyivel többet ivott a kelleténél.
-Nem láttalak mostanában az óráimon...-mondta a hollóhátas lánynak.
-Az idén Firenze tanít minket-válaszolta Luna.
-Hát persze-prüszkölte dühös kis nevetéssel a becsípett Trelawney. -A gebe, ahogy magamban nevezni szoktam!
-Professzor asszony, kérem...-szólt rá óvatosan Fanny, de ő csak legyintett.
-Gondolom, ti is azt hittétek, hogy miután visszatértem, Dumbledore professzor visszaküldi legelni azt az igáslovat. De nem küldte... osztoznom kell vele az órákon... micsoda megalázó eljárás, micsoda sértés...
Fanny nem akarta tovább hallgatni, így a hatodikos barátaihoz fordult.
-Tisztázzunk valamit!-szólt Harry Hermionéra. -El akarod mondani Ronnak, hogy manipuláltad az őrzők
válogatását?
Hermione felvonta a szemöldökét.
-Feltételezed, hogy ilyesmire vetemednék?
Harry sanda szemmel nézett a lányra, és Fanny értette ennek az okát.
-Ha képes voltál randizni McLaggennel...
-Az egészen más dolog-szegte fel a fejét méltóságteljesen Hermione. -Eszem ágában sincs beszélni róla Ronnak, hogy szerinted mi történt a válogatáson.
-Jaj, de jó!-sóhajtott őszinte megkönnyebbüléssel Harry. -Csak mert attól teljesen kiborulna, és tutira elvesztenénk a következő meccset...
-Már megint a kviddics!-toppantott dühösen Hermione. -Titeket fiúkat semmi más nem érdekel?
-Ez nem csak a fiúkra igaz-jegyezte meg Fanny halkan, bár őt sosem zavarta, amikor Angelina vagy Katie erről beszéltek neki.
Sőt most azt kívánta, bárcsak itt lehetne az utóbbi.
-Azt hiszed, Cormac megkért, hogy beszéljek magamról?-folytatta Hermione, meg sem hallva Fannyt. -Ó, dehogy, egész idő alatt a Cormac McLaggen száz nagy védése című végtelen monológot hallgathattam... Jaj istenem, jön!
Hermione azonnal eltűnt a tömegben.
-Nem láttátok Hermionét?-kérdezte tőlük McLaggen egy fél perccel később, miután felbukkant két hahotázó boszorkány között.
Harry gyorsan elfordult inkább Lunához csatlakozzon, feledve, kivel beszélget a lány, így Fanny válaszolt a fiúnak.
-Sajnos nem. De ha egy jó tanácsot adhatok, szerintem az ételeknél van-térítette el a fiút a Hermionétól lehető legtávolabb ponthoz.
Trelawney eközben Harrynek újabb baljós jövőképet tárt fel.
-Ugyan, Sybill, mind a magunk tantárgyát tartjuk a legfontosabbnak!-harsant egy
öblös hang, és Trelawney oldalán felbukkant Lumpsluck.
Az öreg varázslónak vöröslött az
arca, és bársonysüvege kissé csálén állt már. Egyik kezében egy pohár mézsört tartott, a másikban egy hatalmas húsos táskát. -De ami igaz, az igaz, nem sok ilyen sziporkázó tehetségű tanítványom volt.
Fanny nem irigyelte Harryt, ahogy a professzor kedvtelve legeltette rajta kivörösödött szemét, és örült annak, hogy megvan az a képessége, miszerint olyan halk és jelentéktelen tud lenni, hogy nem veszik őt észre. Már aki...
-Akárcsak az anyjának, neki is a vérében van a bájitalfőzés! Esküszöm, Sybill, egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen kimagasló képességű diákkal találkoztam... Á, végszóra jöttél,
Perselus!
Még Fanny szíve is nagyobbat dobbant, amikor a férfit megpillantotta, Harry pedig egyenesen megrémült.
-Ne settenkedj, Perselus, köztünk a helyed!-csukladozta vidáman Lumpsluck professzer. -Épp Harry kivételes bájitalfőző képességeiről áradoztam! Persze a te érdemeidet se lehet elvitatni, hiszen öt évig tanítottad őt!
A Lumpsluck karjának csapdájába zárt Piton összeszűkült szemmel nézett le Harryre görbe orra mentén.
-Különös, én sosem éreztem úgy, hogy bármit is sikerült megtanítanom Potternek. White kisasszonynak már talán-pillantott Fannyra, megtörve ezzel a lány láthatatlanságát.
Fanny nem tudta, ez dicséret, sértés vagy csak egyszerű megjegyzés volt-e.
-Igaz, igaz, a kisasszony is ügyes Lydia barátnőjével karölve, de Potter... Hát valóban őstehetség!-lelkendezett Lumpsluck. -Látnod kellett volna az élő
halál eszenciáját, amit az év elején főzött nekem – egy diákom se készített még olyat első próbálkozásra, talán még te se, Perselus...
-Nocsak...-susogta Piton, még mindig Harry arcába fúrva tekintetét.
Fann elgondolkozott. Tudta, hogy Harryt a használt könyve segítette az elmúlt hónapokban, és amikor bizonyossá vált számára, hogy ez a könyv Pitononnak sem ismeretlen, elkerekedett a szeme. Nem kicsit ijedt meg, amikor a mostani svk tanár ránézett, és észrevette, hogy sejt valamit. Azonnal a cipője orrát kezdte tanulmányozni, úgy hallgatta a varázslókat.
-Milyen tantárgyaid is vannak még, Harry?-kérdezte Lumpsluck.
-Sötét varázslatok kivédése, bűbájtan, átváltoztatástan, gyógynövény tan...
-Egyszóval az aurorszakmához szükséges tárgyak-jegyezte meg Piton, és amikor Fanny felpillantott, gúnyos mosoly suhant át az arcán.
-Igen, auror szeretnék lenni-vágta rá dacosan Harry.
-És nem is akármilyen auror leszel!-harsogta Lumpsluck, amivel Fanny valóban egyet tudott érteni.
-Szerintem nem kellene aurornak menned-szólt közbe váratlanul Luna.
Minden szem a lányra szegeződött, és amikor Fanny rákérdezett kijelentése miértjére, így felelt:
-Az aurorok benne vannak a Rotfang-összeesküvésben. Azt hittem, ezt mindenki tudja. Belülről bomlasztják a Mágiaügyi Minisztériumot fekete mágiával és a fogínysorvadás terjesztésével.
Harry belenevetett a poharába.
-A fogínysorvadás önmagában - a fogínyen kívül - nem bomlaszt semmilyen rendszert-próbálta Fanny rendbe tenni a lány fejében kavargó információkat, de Luna meggyőzhetetlen volt, így Fanny nem is próbálkozott tovább.