Párhuzamok

69. rész

Ron nélkül folyt le a következő kviddics meccs, ahol a hangulatot Luna Lovegood biztosította. Egyértelműen jobb volt hallgatni őt, mint Zacharias Smith-t, még ha nem is igazán a játék menetét, kommentálta. Fanny számára mégis élvezetesebb volt, mivel olyan részletekre hívta fel a figyelmet, amire máskülönben aligha felfigyelt volna, ha csak a labdákat követi a tekintetével. Ha a Griffendél többségének a kommentár nem is volt tragikus, Harry sérülése és az emiatti veszteség már annál inkább. A hetedikes lány azonnal meglátogatta a gyengélkedőn fekvő Harry-Ron párost a meccs után, és ekkor még nem sejtette, hogy az esti, rendkívüli asztronómia után is oda vezet majd az útja.
Késő éjjel - vagy kora hajnalban - sétált vissza a toronyból, amikor a gyengélkedő felől rendetlenkedőkre lett figyelmes. Nem gondolta, hogy Ron vagy Harry lenne ennek a zajnak okozója, és mint kiderült, inkább az elszenvedői voltak. Fanny a helyiségbe belépve két ismerős házimanó verekedésének és az őket biztató kopogószellem éljenzésének lehetett szemtanúja.
-Ujjacskát a nózijába! Szaggasd meg a fülecskéjét!-rikácsolta Hóborc, amikor Harry megcélozta őt a pálcájával, és egy "Pofix!" kiáltással vetett véget a az éljenzésnek.
Hóborc a torkához kapott, fuldokolva nyögött egyet, és - Fanny még sosem látta tőle ezt az arckifejezést - kérlelő tekintettel nézett az akkor érkező lányra. Fanny széttárt karokkal vonta meg a vállát.
-A gyógyulni vágyók túl hangosnak nyilvánítottak.
Hóborc sértő kézmozdulatok kíséretében kisuhant a kórteremből.
-Fred Weasley jóbarátod meg ne tudja, hogy az ígéreted betartását feszegeted-szólt utána Fanny, ám az ezt a mondatot ijedten fogadó szellem erre semmit nem szólt: beszélni már nem tudott, ugyanis a nyelve hozzáragadt a szájpadlásához.
-Te mit csinálsz itt?-nézett Fannyra Ron, miközben a továbbra is verekedő manókat próbálták szétválasztani.
-Zajt hallottam-válaszolta a lány.
-De ilyenkor kint?
-Asztronómia-magyarázta meg röviden, majd Ronhoz lépett és elvette tőle a kezében hadonászó-rúgkapáló Dobbyt, hogy ne érhesse el Siport. -Nyugalom, Dobby-csitította kedvesen.
-Ez is egy Herceg-féle ártás volt, mi, Harry?-tért vissza Ron az átokhoz, amire Fanny felkapta a fejét.
Hallotta már Harry és az új bájitalkönyve történetét, valamint a rejtélyes Herceget emlegetni, azonban az átkot sem akárkitől hallotta korábban, hanem magától Lydiától.
-Igen-felelte Harry, és hátracsavarta Sipor sovány karját. -Na ide figyeljetek:
megtiltom, hogy verekedjetek! Vagyis... Sipor, megtiltom, hogy verekedj Dobbyval. Dobby, tudom, hogy neked nem parancsolhatok...
-Dobby szabad házimanó, annak engedelmeskedik, akinek akar, és Dobby Harry Potter minden kívánságát teljesíti!
A manó könnyei ráncos kis arcáról a pulóverére csöpögtek.
-Jajj, szegénykém-vett elő Fanny a szoknyája zsebéből egy zsebkendőt, hogy megtörölgethesse Dobby szemét.
-Akkor ezt megbeszéltükbólintott Harry. Elengedte Siport, Fanny azonban félve tett ugyanígy Dobbyval.
A manók egymás mellett állva már valóban nem folytatták a küzdelmet.
-Gazdám szólított?-brekegte Sipor, s bár alázatosan meghajolt, tekintetével a
legszörnyűbb kínhalált kívánta Harrynek.
-Lelkiismeret...-suttogta Fanny a manóra nézve, akin mintha a szégyenkezés halvány vonásai jelentek volna meg egy pillanattal később.
A fiúk értetlen tekintetét látva legyintett.
-Igen, szólítottalak-válaszolt Harry a manónak. -Feladatom van számodra.
-Sipor megteszi, amit gazdája akar-felelte a manó, s olyan mélyen meghajolt, hogy
szája kis híján hozzáért görbe lábujjaihoz. -Sipornak engedelmeskednie kell, de Sipor szégyelli, hogy ilyen gazdája van, úgy bizony...
-Majd Dobby megteszi, Harry Potter!-ajánlkozott Dobby, kövér könnycseppekkel teniszlabda méretű szemében.
Fanny leguggolt mellé, hogy ismét megtörölje a manó szemét.
-Dobbynak megtiszteltetés, ha segíthet Harry Potternek!-folytatta elszántan.
-Most, hogy belegondolok, ketten is csinálhatjátok-nézett a manókra Harry. -Na szóval: azt akarom, hogy figyeljétek Draco Malfoyt.
Ron döbbent-rosszalló arcot vágott.
-Harry...-szólalt meg Fanny, aki nem az ötlet ellen volt, de Harry nem törődött vele.
-Tudni akarom, merre jár, kivel találkozik, mit csinál-folytatta.
-Harry-szólt rá Fanny, de a fiú megrázta a fejét.
-Éjjel-nappal legyetek a nyomában.
-Igenis, Harry Potter!-vágta rá lelkesen Dobby. -És ha Dobby elrontja, leugrik a
legmagasabb torony tetejéről!
-Ejnye, Dobby!-ölelte magához Fanny a házimanót, aki ennek hatására elmosolyodott.
-Nem, nem, arra semmi szükség-sietett lecsillapítani Harry is.
-Gazdám azt akarja, hogy Sipor kövesse az ifjú Malfoyt?-károgta Sipor. -Gazdám azt akarja, hogy Sipor kémkedjen régi úrnőm aranyvérű unokaöccse után?
-Pontosan. Megtiltom, hogy figyelmeztesd Draco Malfoyt, megtiltom, hogy elmutogasd neki, mi a feladatod, megtiltom, hogy egyáltalán beszélj vele, levelet írj neki, vagy... vagy bármilyen
módon érintkezz vele. Megértetted?
Fanny kissé megnyugodott, hogy Harry pontosította a kérését, de hiába nyitotta volna a száját, hogy hozzátegyen még egy fontos dolgot.
A manó arcáról lerítt, hogy lázasan töpreng, hogyan bújhatna ki a kapott utasítások alól, ám néhány másodperc múlva ismét meghajolt, és így szólt:
-Gazdám mindenre gondol, és Sipornak engedelmeskednie kell, pedig Sipor sokkal szívesebben lenne a Malfoy-fiú szolgája, úgy bizony...
-Sipor, lelkiismeret-mondta neki Fanny mégegyszer.
-Akkor ezt megbeszéltük-bólintott Harry. -Rendszeresen jelentést kérek, de ne
olyankor gyertek, amikor társaságban vagyok. Ron és Hermione ez alól kivétel. -És Fanny kisasszony?-pillantott fel Dobby a lányra, akinek a közelében a remegése is hamar elmúlt.
-Fanny is kivétel-értett egyet Harry kereszttestvérére pillantva. -És ne
mondjátok el senkinek, mit csináltok, csak tapadjatok rá Malfoyra, mint két pióca!
-Mondanod kellett volna Sipornak, hogy a Malfoyokkal se érintkezzen-jegyezte meg Fanny, miután a két manó dehopponált.
-Akkor miért nem te mondtad? Miért csak a nevemet mondogattad meg azt, hogy lelkiismeret?
-Főleg annak, aki azt sem tudja, mit jelent-rázta meg a fejét Ron. -Vagy ha tudná is, neki nincsen.
-Egyrészt, mert én nem adhatok neki parancsokat-állt fel Fanny. -Másrészt pedig... Azt mi Siporral nagyon is jól tudjuk. Néha emlékeztetnem kell, hogy keresgélje. Jó pihenést-sétált ki a gyengélkedőről.