Párhuzamok

63. rész

Fannynak nem egy indoka volt a hétvége első napját nem tanulással tölteni. Elsősorban a testvérei és Katie biztatása miatt, másrészt Harry és Ron miatt is részt vett a Griffendél kviddicscsapat-válogatóján, hiába volt a kitűzött szombati nap borús és szeles. Barátnőjének tanácsa volt az újdonsült csapatkapitány felé, hogy mindenkit versenyeztessen meg, még az eddigi csapattagokat is. Angelináék évfolyamának elballagásával sok üres hely és nagy múlttal rendelkező szerep vált betöltetlenné. A fogóén kívül - aki Umbridge távozásával ismét Harry lehetett - őrzői, hajtói és terelői posztokért lehetett versenybe szállni.
A White gyerekek elsők között érkeztek a pályára, de rövidesen rengeteg jelentkező termett ott. A diákokon végignézve Fanny úgy sejtette, egy részük csak Harry miatt van ott; ezt Ginny morcos arccal különösképpen nehezményezte. A csapatkapitány azonban igyekezett úrrá lenni a helyzeten, és határozott kijelentése után a létszám a felére csökkent.
-Szurkolok nektek nagyon, ügyesek legyetek!-ölelte át testvéreit Fanny; Florence-et szorosan, Benjamint amennyire a fiú hagyta.
-Mi lesz, ha...?-kezdte volna a negyedikes lány, de Fanny a mutatóujját felemelve, mosolyogva megrázta a fejét.
-Semmi. Ki se mondd, mert semmi rossz nem fog történni-nyugtatta meg határozottan a húgát, majd felsietett a lelátóra, hogy egy másodpercet se mulasszon el.
Az állát a tenyerén támasztva, kisse előredőlve nézte, amint Harry kiosztja az utasításait, amikor Hermione huppant le mellé, aki igazán izgatottnak és zaklatottnak látszott. A hetedikes lány ezt a Ron iránti aggodalmának tudta be, és igaza is volt, mert a hatodikos prefektuslány a vörös hajú fiú minden mozdulatát követte a tekintetével a felszállástól kezdve. Nem volt ezzel egyedül: az alattuk lévő sorban Lavender és Parvati Patil sokszoros összesúgás mellett ugyanezt csinálták.
-McLaggen tehetségesnek tűnik-jegyezte meg Fanny félhangosan.
Így, hogy mindketten körülbelül ugyanannyira értettek, mint nem értettek ehhez a sporthoz, bátran mert véleményt mondani az eseményekről.
-Túlságosan is...-motyogta Hermione csalódottan. -És ugyanarra a pozícióra pályázik, mint Ron.
-Pályázni azt lehet-vont vállat Fanny, sokkal kevesebb aggodalommal. -Ron tehetségesebb. Ha nem gondolná túl a dolgokat, kétség sem lenne, hogy ő kerülne be.
Hermione sóhajtva értett egyet egy bólintással, majd olyat tett, amit Fanny sosem gondolt volna róla.
-Egészsé...-vágta volna rá reflexből, amikor Hermione tüsszentéshez hasonló hangot hallatott, de átvillant az agyán, hogy utólag visszagondolva egészen - boszorkányok számára - értelmes szó hagyta el a lány száját. -Hermione, mit csináltál?-sipította, Lavenderék figyelmét egy pillanatra magukra vonva.
A pályára nézett, ahol McLaggen próbált védeni, és nem meglepően a kvaffhoz képest teljesen ellentétes irányba vetődött.
-A csapat érdeke!-védekezett a lány, szintén fojtott hangon kiáltva, mert hamar belátta, hogy felesleges tagadni a nyilvánvalót. -McLaggen nem lenne sportszerű és ez a hátrányukra válna.
-Vaaagy valójában csak Ron dolgát akartad megkönnyíteni-nyújtotta el Fanny az első szót szándékosan, mert meg volt róla győződve, hogy ez az igazság.
Hermione erre már nem válaszolt, és ezután Fanny sem hozta fel a témát. Ismét csendbe burkolózott, feszülten figyelve testvéreit, helyettük izgulva a végkimenetelen, ami teljesen hiábavaló volt. Az órákig tartó válogatás végére egy hajtó húggal és egy terelő öccsel lett gazdagabb, a sikerüket pedig nagymamájuk irodájában ünnepelték meg egy délutáni teázással.

-...és aztán Katie átpasszolta nekem a kvaffot, céloztam, és McLaggen sem tudta kivédeni!-mesélte izgatottan Florence az ő szemszögéből a történteket.
Fanny igyekezett nem megszólalni, bár úgy gondolta, húga a konfúciós átok nélkül is sikerrel járt volna, hiszen Ron is az ő öt célzásából csak hármat tudott kivédeni.
-Igazi sikertörténet-mosolygott McGalagony professzor. -Tehát azt mondjátok, van rá esély, hogy miénk legyen idén is a kviddics kupa?
-Már egészen megszoktad, hogy itt ékeskedik, igaz?-nevetett fel Fanny.
-Bevallom, nem szívesen adnám át Piton professzornak.
-Őt ne is említsd!-fanyarodott el Benjamin. -Végre itt az esély, hogy jó legyek bájitaltanból, erre svk-n az ő mélabús képét kell elszenvednem.
-Ben, szépen beszélj róla, kérlek-nézett rá Fanny szigorúan. -Ennyire nem tragikus a helyzet.
-De, nagyon is!-tartotta magát a véleményéhez a fiú. -Olyanokat vár el, amit tavaly Umbridge hülye könyve nem is említett elméleti szinten sem, nemhogy kipróbáltuk volna!
-Szóljatok, ha elakadtok, szívesen segítek-ajánlotta fel az ikrek nővére. -És biztos vagyok benne, hogy Lydia is-tette hozzá-, ha szépen beszéltek az apjáról.
-Lumpsluck professzorról mi a véleményetek?-terelte másfelé a beszélgetést a gyerekek nagymamája.
-Anyát kedvelte-válaszolta Fanny, akaratlanul is elmosolyodva, ahogy eszébe jutott az első bájitaltan emléke, a megszokott kijelentés, hogy mennyire hasonlít az édesanyjára, és a varázsló lelkesedése aziránt, hogy a lány a tehetséget is örökölte.
-Apát kevésbé-mondta bizonytalanul Florence. Nekik Benjaminnal kissé más élmények jutottak: aggodalmas pillantások és félő tekintet a hasonlóság miatt.
Minerva McGalagony megrázta a fejét. A sokat látott boszorkányt nem lehetett könnyen átverni vagy megtéveszteni, sőt a látszólag értelmetlen részletekből is értelmet kovácsolt.
-Amit Lumpsluckról lehet nem tudtok, hogy szereti a befolyásos családi hátterű boszorkányokat és varázslókat-kezdte el magyarázni. -Igyekszik olyanokkal jó kapcsolatot ápolni, akiktől ő is hasznot várhat.
Fanny vadul bólogatott. Elmosolyodott, ám sírhatnéka is támadt, úgy fájt a szíve édesanyja hiányától.
-Ezt mesélte, amikor a Világkupán voltunk.
-De Blackek vagyunk!-pattant fel Florence a székről. -A Blackek befolyásosak, nem?
-De milyen áron...-húzta el a száját Fanny, bár az ő háttere egy kissé bonyolultabb volt, ami úgy tűnt, egyelőre nem jutott el a professzor fülébe.
-Apukátok, ha jól emlékszem, elhagyta a házat-reagált a professzor asszony azonnal kisebb lány unokájának felháborodására és értetlenségére. -Így őt nem lehet egy lapon említeni például Narcissa Malfoy rokonotokkal.
-Malfoyjal nem kivételez, amit eléggé nehezményez!-osztott meg Fanny izgatottan egy fontos információt. -Harry és Dia is mesélték, úgyhogy nem csak pletyka.
-Összezavarodtam-dőlt hátra a székén Benjamin. -Most akkor mit akar ez a vénség.
-Ha Lumpsluck professzorról így nyilatkozol, kedves unokám, akkor én, mint nála idősebb, mit szóljak?-pirított rá unokájára McGalagony, a hiúságát fedő maszkot kissé leengedve.
-A te elméd friss. Ő néha csak rám nézett és elbambult-vont vállat Siriusos hanyagsággal Benjamin.
-Mert apátokra emlékeztetitek, főleg te-adta meg a választ az átváltoztatástant tanító professzor. -Kezdjük az elejéről, és most senki ne szóljon bele-nézett jelentőségteljesen Fannyra és Florence-re, akik egyszerre pirultak el, miközben bólintottak. -Mint mondtam, Lumpsluck professzor szereti a befolyásos családi hátterű boszorkányokat és varázslókat, ezért igyekszik olyanokkal jó kapcsolatot ápolni, akiktől ő is hasznot várhat-ismételte el szó szerint az alig két perce elmondottakat. -Ez viszont, hogy ki mikor van hatalmon, idővel változik. Ezt ti is tudjátok. Lucius Malfoy például diákkorában aktív tagja volt a klubnak, ám most, hogy az Azkabanban van, a Malfoy név nem cseng annyira bájosan, mint ezelőtt.
-Ha!-vigyorodott el diadalittasan Benjamin. -Úgy kell nekik!
-Azt kértem, ne szóljon bele senki-sóhajtott McGalagony, ám apró mosoly volt megfigyelhető a szája szegletében.
-Bocsi, nagyi.
-Malfoyékat értem-bátorodott fel Florence. -De velünk mi a helyzet?
-Drágáim, türelem...-dőlt hátra a nő.
Fannyra pillantott, aki mosolyogva megvonta a vállát.
-A ti apátok Sirius Black, aki hiába onnan fentről néz már titeket büszkén, mégis azkabani fogolyként maradt fent a köztudatban a mai napig. Valamint a Black család egyes tagjairól tudjuk, mit tettek nyár elején a Minisztériumban. Így, ha nem is annyira, mint a Malfoy név, a tiétek is veszélyes a professzor számára.
-És Fanny?-kérdezték egyszerre az ikrek.
-Én anyára hasonlítok külsőmben és belsőmben is. Ennyi az előnyöm-válaszolta meg a professzor asszony helyett a lány, a nő azonban nem bánta, ő is így gondolta. -De ha szeretnétek, Diával együtt meghívunk titeket akármilyen összejövetelre.