Párhuzamok

67. rész

A hangulatosnak ígérkező karácsonyi ebédet nem várt látogatók zavarták meg. Percy Weasley és az új mágiaügyi miniszter betoppanása mindenkit meglepett, kit ilyen, kit olyan okokból. Fanny biztos volt benne, hogy az utóbbi miatt vannak itt, már csak azért is, mert a férfi éppen Harryt kérte meg, hogy mutassa meg neki az Odú kertjét. Ennek egyébként nem sok értelmét látta a lány, és ahogy körbenézett a többieken, ők sem igazán értették.
Ahogy becsukódott az ajtó, döbbent, kínos csend telepedett a konyhára. Ginny, Fred és George nem voltak hajlandóak Percyhez szólni, ahogy apjukon is ez látszott, valamint sem Ron és sem Hermione nem akartak vele beszélgetni. Molly Weasley nem tudta, mit mondjon a keserédes érzések körében, Bill, Fleur és Lupin ki akartak maradni az esetleges veszekedésből. Fanny vacillált azon, hogy melyik táborhoz lenne a legjobb csatlakoznia, ám végül úgy döntött, ennél a kínos csendnél minden jobb.
-Milyen a karácsonyi időszak Londonban?-kérdezte halkan a fiút, aki először fel sem fogta, hogy valaki kedvesen és érdeklődéssel fordul hozzá.
-Öhm... Nos... Jó-válaszolta a hangját és a szavakat keresve, miközben mindenki tekintetét állnia kellett.
Fred George-ra pillantott, és a két fiú egyszerre hallatott megvető horkantást. Fanny békítően megfogta a barátja kezét, de a tekintetét továbbra is Percyn tartotta.
-Fel van díszítve a város?
-Minimálisan. Idén a Minisztériumnak más volt a prioritása...
Fred morgott valamit, amit szerencséjére Fanny nem értett, de annyit érzékelt, hogy a fiút az előbb nem sikerült lenyugtatnia.
-Segíts anyukádnak helyettem elpakolni, jó?-pillantott az idősebb ikerre, majd hogy nyomatékosítsa a kérését lágy puszit nyomott a fiú arcára. -És a muglik oldala?-fordult vissza Percyhez, amikor Fred felállt mellőle. -Ők minden évben kitesznek magukért, amikor díszítésről van szó. Emlékszem, amikor kicsik voltunk, anya mindig elvitt minket megnézni a fényeket és forrócsokit is vett nekünk.
Nehezen mondta végig a mondatot, és sűrűn pislogott azért, hogy ne sírja el magát. Remus Lupin halvány mosoly kíséretében tette a kezét a lány vállára. Még ő is nehezen tudta feldolgozni, hogy újra barátokat vesztett el, még hozzá ennyire közelieket; el sem tudta képzelni, milyen küzdelem lehet ez Fannynak, aki már nem volt gyerek, de még nem is volt felnőtt, a jövőjéről kellett döntenie, amit a múltbeli események árnyékoltak be.
-Most ők is a visszafogottabb módot választották-motyogta Percy Fanny emlékére reagálva.
-Kár érte, de érthető, miért-bólintott Fanny. Pár perc csend után szólalt meg ismét. -A Minisztériumban sok a munka?
-Rengeteg-bólintott a fiú, és magyarázni kezdett. A megvető tekintetek ellenére egyre magabiztosabbá vált ebben a témában.
Fanny sokáig hallgatta, majd elnézést kérve a Weasley fiútól felállt, miközben a legmegbízhatóbb szövetségesét kereste a tekintetével az egykori Lupin professzor személyében. A férfi értette a jelzést, és a Chloéra emlékeztető, mindenre megoldást kereső szempár hatására folytatta a beszélgetést Fanny helyett, amíg a lány odasietett Fredhez.
A fiú mérges arca nem változott azóta sem, gépies mozdulatokkal mosogatta a tányért, amit édesanyja adott a kezébe.
Fanny a szekrényhez lépett, kivett onnan egy dobozkát, majd abból egy csokigolyót és a fiú felé nyújtotta, felvéve közben a legártatlanabb, legangyalibb arckifejezését. Ez a már jól bevált módszer most sem hagyta cserben. Barátja arca láthatóan lágyult el, és gondolkodás nélkül elfogadta az édességet.
-Mrs Weasley, előkészítsem a süteményeket?-kérdezte Fanny, megfeledkezve arról, hogy a boszorkány túlságosan el van foglalva a gondolataival törölgetés közben.
Szerencsére nem pohár- vagy tányértörés lett ebből, a nő egyszerűen meg sem hallotta a kérdést, így Fanny a kezébe vette az irányítást.
-Hozol kistányérokat?-puszilta meg Fredet, aki csak bólintott. -Mindjárt elmennek-nyugtatta halkan. -Utána kimegyünk mi is sétálni egyet. Na, ez jól hangzik?
Ismételten egy bólintást sikerült kiszednie a fiúból válasz gyanánt, de örült, hogy legalább a kéréseit teljesíti. Együtt vitték az asztalhoz a kistányérokat és a süteményeket.
-Percy, te kérsz?-pillantott a fiúra Fanny, de az ablakból látszott, hogy a Mágiaügyi Miniszter már visszafelé sétál a kertből a feldúltságát már nem rejtegető Harry nyomában; emiatt sejtette, hogy nemleges választ kap.
-Helyes. Több marad nekünk-morogta Fred, ám ennek ellenére egy kisebb sütemény gyors elfogyasztása után már állt is fel az asztaltól, hogy kimehessen Fannyval.