Párhuzamok

59. rész

A gyerekek valóban a parkban ültek, Fanny azonban egy óra után bement, hogy a konyháról vizet szerezzen magának. Az érzések folyamatosan kavarogtak benne, de egyelőre nem mert velük egyedül maradni. Halvány mosoly jelent meg az arcán, amikor Harryt látta meg lesétálni a márványlépcsőn. Egyből meg is feledkezett arról, hogy inni jött be.
-Hogy vagy?-sétált a fiú elé.
-Szerintem... Megvagyok...-motyogta a fiú, de alighogy ezt kimondta, jobbra tőlük kitárult egy ajtó - az, amelyik a Mardekár klubhelyiségéhez vezető lépcsőre nyílt -, és Malfoy, Crak és
Monstro lépett a csarnokba. Mindannyian megtorpantak és néhány másodpercig csak a nyitott tölgyajtón át beszűrődő távoli zsivaj törte meg a csendet.
Malfoy körülnézett, Fanny pedig sejtette, miért: ellenőrizte, hogy egy tanár se látja őket. Aztán fordult csak hozzájuk, és fojtott hangon címezte Harrynek a szavait:
-Véged van, Potter.
Harry felvonta a szemöldökét.
-Jó, hogy szólsz-felelte. -Észre se vettem.
Malfoyt a düh és az indulat emésztette, arca sápadt volt, keze ökölbe szorult.
-Megfizetsz, Potter-fenyegetőzött. -Én fogok számolni veled azért, amit az apámmal tettél...
-Hű, de félek-felelte gúnyosan Harry. -Tudom, hogy Voldemort nagyúr gyenge kezdő hozzátok képest...
Fanny napok óta először nevette el magát és ez kereszttestvére arcára is mosolyt csalt, ám a gonosz varázsló nevének említése a lányt is zavarta, nem csak Malfoyékat.
-Na, mi a baj?-tette hozzá, látva, hogy a három fiú behúzza a nyakát a név
hallatán. -Az öreg Voldemort az apád haverja. Csak nem félsz tőle?
-Harry, elég-csitította Fanny mosolyogva.
-Nagyra vagy magaddal, Potter!-sziszegte Malfoy, és csatlósaival együtt lassan elindult Harry felé. -De figyeld meg, elintézlek. Nem fogod börtönbe küldeni az apámat...
-Későn szólsz neki, már odaküldte-jegyezte meg Fanny.
-Ne szólj bele, te kis fattyú! A dementorok elmentek az Azkabanból. Nincs, aki ott tartsa apát és a többieket...
-Ez sajnos igaz-bólintott Harry. -De most már legalább az egész világ tudja, micsoda gennyes alakok...
Malfoy a pálcája után kapott, de Harry gyorsabb volt nála.
-Potter!
A szigorú hang zengve visszhangzott a csarnokban. Piton bukkant fel az alagsorba vezető lépcsőn. Fanny odakapta a fejét, és azt kívánta, bárcsak láthatatlanná válhatna.
-És White kisasszony is, persze... Mit csinálnak?-kérdezte fagyosan Piton, miközben feléjük sietett.
-Próbálom eldönteni, milyen átkot szórjak Malfoyra, tanár úr-felelte Harry.
Piton rámeresztette a szemét, és Fanny is hasonlóan meglepetten nézett.
-És a prefektus kisasszony segít ebben?
-Még nem kért meg rá...-motyogta Fanny, továbbra is Harry visszavágásán ámulva, ám amikor rájött, hogy ő maga mit mondott, ijedten rázta meg a fejét. -Úgy értem...-hebegte, de a férfi komor pillantása elhallgattatta.
-Azonnal tedd el azt a pálcát!-parancsolta Harrynek. -Tíz pont a Griff...
A bájitaltantanár elharapta a szót, mikor pillantása a hatalmas homokórákra esett.
-Lám csak, nincs mit levonni a Griffendéltől-állapította meg gúnyos félmosollyal. -Nos, ebben az esetben kénytelen leszek...
-Feltölteni a homokórát?
Fanny másodjára mosolyodott el és nevetett fel szívből aznap, a félelem azonnal elszállt belőle. A bejárati lépcsősoron nagymamája bicegett felfelé. Egyik kezében skót kockás bőröndöt cipelt, a másikkal botra támaszkodott. A járás szemlátomást még nehezére esett, de máskülönben egészségesnek tűnt.
-McGalagony professzor!-köszöntötte Piton, és elindult felé, de Fanny mellette elslisszanva megelőzte.
Újra annak a kislánynak érezte magát, aki rajongott nagyanyjáért. Könnyes szemmel, fokozott óvatossággal, de hatalmas szeretettel ölelte át, miután odasasszézott hozzá.
-Hát elbocsátották végre a kórházból!
-El bizony, Piton professzor-biccentett McGalagony, és az unokájára mosolygott. Lerázta úti köpönyegét a válláról.
-Makkegészséges vagyok. Crack, Monstro...-parancsolóan intett a két fiúnak, s azok alázatosan odadöcögtek hozzá. -Fogják! - McGalagony Crack karjába lökte a bőröndöt, a köpenyét pedig Monstro kezébe nyomta. -Legyenek szívesek, vigyék fel ezeket a szobámba.
A fiúk elkullogtak a márványlépcső felé, miközben a Griffendél és a Hollóhát Piton legnagyobb megrökönyödésére jutalompontokkal gazdagodott.
-Potter, Malfoy, ilyen szép időben a parkban a helyük!-fordult az ottmaradt fiúkhoz McGalagony. -Fannykám, téged is bizonyára várnak kint-simogatt meg a lány hátát.
-Nem mehetek fel veled?-kérte meg a lány az idős boszorkányt, akinek nem volt szíve nemet mondani neki.
-De. Pár perc múlva várlak egy teára, addig előkészülök.
Fanny mosolyogva bólintott, és büszkén nézte, ahogy Minerva McGalagony állapotához képest is lendületes léptekkel sétál fel.
-Erős boszorkány-jegyezte meg félhangosan Piton professzor.
Fanny összerezzent. Meg is feledkezett a bájitaltan tanár jelenlétéről. Félve pillantott fel rá, de a gúnynak nyomát sem látta. Aprót bólintott, majd másodpercekig viaskodott magával, hogy kimondja-e, amit gondol. Végül halk hangon megtette.
-Ahogyan ön is erős varázsló, Piton professzor.
A mondat után egyből elindult a lépcsőn felfelé.
-Felesleges a hízelgés-torpantotta meg a férfi hangja.
Fanny megrázta a fejét, amint megfordult, de a férfi még nem fejezte be a gondolatát.
-Ezt mondanám, ha nem tudnám, hogy milyennek látja a lányom. Megfogad egy tanácsot?-kérdezte, miután gondosan ellenőrizte, hogy senki nem hallja, amint kedves Sirius Black egyik lányával.
-Igen...-bólintott Fanny.
-Ne menjen gyógyítónak-jelentette ki, ismét összezavarva ezzel a lányt. -Nem azért, mert nem tudná kiválóan elsajátítani a hivatáshoz szükséges ismereteket-tette hozzá. -A lelke nem bírná.
-Értem... Igaza van...
-A képzést csinálja meg, az hasznára válhat-folytatta a tanár, és Fanny eljátszott a gondolattal, mi van, ha valaki csak százfűlé-főzetet ivott, mert álmában sem gondolta volna, hogy éppen az igazi Perselus Piton adna neki tanácsokat. -De utána más területet keressen.
Fanny szaporán bólogatott.
-Köszönöm, Piton professzor. Úgy lesz-ígérte meg. -És az imént...-nagyot nyelt, mielőtt folytatta volna. -Nem akartam tiszteletlen lenni. Csak meglepett Harry válasza, és...
-Ne folytassa-emelte fel a kezét a professzor. -Menjen, ne várassa meg a nagyanyját.
Fanny engedelmesen bólintott, majd megfordult, és pillanatokkal később már a lépcső tetején volt.
A varázsló a fejét rázva nézett utána.
-Ha nem lenne Black lánya, Potter kereszttestvére, Weasley barátnője, a Griffendél ház tanulója...-motyogta alig kimondva a szavakat, ám nem fejezte be a mondatot, és a gondolatot is elhessegette. -Viszont Lydia jó barátnője-emlékeztette magát, és észre kellett vennie, hogy ez már nem önti el haraggal, mint alig néhány éve.