Párhuzamok

62. rész

Másnap a reggelinél, az első tanítási napon, mindenki elszörnyedve nézte az órarendjét, és ez hatványozottan igaz volt a hetedikesekre. Amint Fanny megkapta az övét, hátrafordult Lydiához, aki szintén ugyanígy tett. A két lány egy tizedmásodpercig sem nézett még össze, máris véleményt cseréltek.
-Sírni fogok-bólintott az iskolaelső lány, amikor ő is átfutotta az órarendet.
-Dupla bájitaltan, dupla átváltoztatástan és dupla svk után még egy jóslástan és este asztronómia?-fehéredett el Fanny arca. -El fogok aludni közben.
-A mai napot nézd. Gyógynövénytan, legendás lények, dupla bűbájtan és ebéd után három órás R.A.V.A.SZ. próbavizsga?
-Frissen és üdén...-motyogta a griffendéles lány enyhe iróniával.
-Már csak a túlélésért ideadhatnák a diplománkat-sóhajtott fel Lydia.
-Teljesen egyet értek-bólogatott legjobb barátnője, majd amikor testvérei szólítását hallotta, feléjük fordult.
-Fanny, Lumpsluck milyen?
-Mint tanár, nem tudom. De nem kell tőle tartani-nyugtatta meg a testvéreit.
Lydia megvetően forgatta meg a szemét.
-Sehol nincs a tudása apához képest.
-Ez tény-értett egyet ismét Fanny ezzel a kijelentéssel.
-De hátha nyugodtabb körülmények között telnek majd az órák-reménykedett a negyedikes lány.
-Nyomás alatt is tudni kell teljesíteni-vágott vissza a bájitalok mesterének lánya.
-Anélkül pedig lehet bájitaltan-zseni leszek-vigyorodott el Benjamin Siriusos mosolyát megmutatva, miközben az órarendjére firkált, de hiába húzta le a mágiatörténet szót, a varázslat miatt a tinta felszívódott a papírról.
-Csak azért nem átkozlak meg, mert Fanny öccse vagy-nézett Lydia szúrós szemmel a negyedikes fiúra, aki miután megvonta a vállát, megrázta a fejét.
-Csak vicceltem, értékelem a nagylelkűségedet.
-Dia, szerintem ideje indulnunk-pattant fel Fanny a helyéről, mielőtt legjobb barátnője meggondolta volna magát az átkot illetően.
Egymásba karolva sétáltak ki a Nagyteremből, nem foglalkozva a már megszokottal: Minerva McGalagony és Perselus Piton óvó tekintetével. A két professzor összenézett, majd a fiatalabbik vállat vont és tovább iszogatta a kávéját. A világért sem ismerte volna be, hogy nem bánja, hogy a lánya biztonságban érzi magát egy griffendéles társaságában, immár jó pár éve.

Ebéd után Fanny és Lydia a nagyteremben maradtak, itt tartották meg ugyanis a R.A.V.A.SZ. próbavizsgákat, ahol a tanulók a feladattípusokkal ismerkedhettek meg. Griffendéltől a Hollóháton és Hugrabugon át a Mardekárig minden hetedikes jelen volt, és a személyre szabott feladatlapokat tartalmazó, nevükkel felcímkézett borítékok kiosztása után ülhettek le egy szimpatikus helyre. A két barátnő itt is egymás mellé ült, hiszen alig különböztek a lapjaik. Mint megtudták, jól tették. A három órából az elsőben közösen beszélték át az egyes tantárgyak aznapi témaköreit, majd páros vagy csoportos munka következett, aszerint, ki hogyan akarta megoldani a feladatokat. Az utolsó órában azonban kötelező jelleggel önállóan kellett dolgozniuk, mintha már a vizsgán lennének. Lydia, aki előbb kész lett Fannynál - és mindenki másnál -, az ajtóban várta meg barátnőjét.
-Hogy ment?
Fanny vállat vont, mielőtt válaszolt volna.
-Egész jól. Egy témakört kell majd jobban átnéznem, a bűbájok csoportosításába kavarodtam bele-vallotta be.
-Az csak elmélet-jegyezte meg Lydia. -A lényeg, hogy a gyakorlati dolgokat tudd.
-Ha te mondod-hagyta rá Fanny, de tudta magáról, este újra át fogja nézni és pótolni fogja ezt a hiányosságot. -Nem megyünk ki a tóhoz?-mosolygott barátnőjére.
Egész nap szép idő volt, úgy gondolta, vétek lenne nem kihasználni az utolsó naposabb, enyhébb időszakot az évben. Reménykedve nézett Lydiára, aki vállat vont, de bólintott.
Miután kimentek és leültek a fűbe, Fanny mosolyogva fordította az arcát a Nap felé, édesanyjára és apjára gondolva közben és köszönetet mondva nekik, hogy odafentről vigyáznak rájuk. Pár másodperc után mardekáros barátnőjére pillantott, aki a tó felszínét piszkálgatta egy faággal.
-Az óriáspolip beteg lett-szólalt meg, amikor a szeme sarkából észrevette Fanny tekintetét.
-Nem a legjobb évkezdés-igyekezett együttérző arcot vágni a griffendéles lány, bár nem tudta volna tagadni, hogy eddig a szívén viselte volna az ijesztő állat sorsát. -Honnan tudod?-érdeklődött.
-Láttam reggel a klubhelyiség üvegablakából.
Fanny ösztönösen hátrébb, távolabb csúszott a tótól. Télen, amikor befagyott, eszébe sem jutott, hogy korcsolyázás közben a polip majd ártani akarna nekik, de most nem volt védelmet jelentő páncél a vízen.
-Biztos vagy benne, hogy beteg? Mit láttál rajta?
-Össze voltak gabalyodva a csápjai. Véget akart vetni az életének.
-Próbáljuk meg meggyógyítani-javasolta Fanny, bár egyre kevésbé értette, hová fognak kilyukadni a beszélgetés végén.
-Nem lehet-rázta a fejét Lydia. -Csak rosszabb lenne neki. Nem akar már itt lenni.
-Értem-mondta halkan Fanny, ám fél perc múlva, miután kellően sokáig nézte a tó vizét, ismét Lydiához szólt. -Miért mondtad ezt el nekem? Ok nélkül biztos nem-utalt rá, hogy ennyire ismeri már a legjobb barátnőjét.
Lydia nyitotta volna a száját, hogy megmagyarázza, ám szinte azonnal összeszorította az ajkait, behunyta a szemét és megrázta a fejét.
-Emlékszel, mit mondtál tegnap?
-Egész sok mindent. Mire gondolsz?
-Hogy amíg barátnők vagyunk, addig semmi nem számít.
-Ezt továbbra is így gondolom. -Fanny már teljes testtel Lydia felé fordul. -Dia, kérlek, mondd el, mi bánt ennyire.
-Elmondom... Majd hamarosan...-tette hozzá, Fanny pedig nem tudott mást tenni, mint ezt elfogadni.
Megfogta Lydia kezét, mint előző nap a fiákerben és rámosolygott a barátnőjére.
-Menjünk a konyhára sütiért.
-Ha ezt a Weasleyd látná-mosolyodott el Lydia (végre), miközben felállt és Fannyba karolt. -Őrült mérges lenne, tudván, hogy én előbb rántottalak ki a jókislány szerepből.
Fanny nevetve forgatta meg a szemét a versengést hallva, és a vállát megvonva válaszolt.
-Csak kívánom az édeset. Hozzászoktam a nyáron.
-Nem kell magyarázkodnod. Menjünk-indult el Fanny nagy örömére.