Rohanó élet.

13

Ahogy Charles dicsérni kezdett, észrevettem, hogy minden egyes alkalommal, amikor azt mondja, hogy „gyönyörű vagy", valami különös érzés tölt el. A gyomrom izgalomból remegett, és egy kis feszültség is belekeveredett a mosolyomba.- Köszönöm, Charles!- válaszoltam, próbálva eltüntetni a zavaromat.- Kicsit ideges vagyok.

- Ne legyél. Szerintem anyukám jobban örül, hogy veled vacsorázhat, mint én.- mondta és ettől még idegesebb lettem. Csak próbáltam elhinni, hogy nem én vagyok a középpontban, és Charles családja csak kedves velem.

Amikor megérkeztünk a házhoz, és Charles megnyomta a kapu nyitó gombját, éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver. Kezét megfogva léptem ki az autóból, és kézen fogva sétáltunk a bejárathoz. Az egész olyan varázslatos volt, ahogy a ház előtt álltunk, és éreztem, hogy egy új világ nyílik előttem.

—————

A vacsora alatt Charles anyukája, Pascale, annyira szeretetteljesen mesélte el a régi fényképeket. Charles elpirult, és próbálta elrejteni a zavarát, miközben én minden egyes kép történetét elmerülten hallgattam. Charles kezét az enyémre helyeztem, és éreztem, ahogy az érintésének melege átjárja a kezem, majd az egész testemet.

Ahogy a fényképeket nézegettük, Charles és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Az ujjai finoman futottak végig a kezem tetején, és a közelsége megnyugtatott. Egy pillanatra elfelejtettem minden aggodalmamat.

—————

Amikor eljött az idő, hogy búcsút mondjunk, és Charles és én kimentünk a ház elé, éreztem, ahogy a könnyek összegyűlnek a szememben. - Köszönöm a csodás estét.- mondtam Pascale-nak, próbálva elrejteni az érzelmeimet.

- Nagyon szívesen, drágám. Bármikor visszajöhetsz.- válaszolta Pascale, és én éreztem, hogy valami meleg érzés áramlik belőlem, miközben Charles anyukáját és fiának integettem.

Miután beültünk az autóba, és Charles elindult, próbáltam elrejteni az érzéseimet. Néztem a kezem, és az apám karkötőjét babrálva próbáltam összeszedni magam.- Jól vagy?– kérdezte, amikor észrevette, hogy csendes vagyok.

- Nagyon jó volt a családod hozzám.- mondtam halkan, a szemem az ölembe nézve. Éreztem, hogy a könnyek újra előtörnek, és nem tudtam visszatartani őket. Közben megérkeztünk a hotelhez, és indultunk be a hotelbe.

Charles gyorsan átkarolt, próbálva megnyugtatni. - Neked van egy nagyszerű családod és csodás életed. Én meg csak egy anyával rendelkezem, akivel szinte csak vitatkozom, és egy apával, aki meghalt.- mondtam, miközben az arcomat a mellkasához nyomtam.

- Figyelj rám.- mondta Charles, miközben elhúzott, és a kezeit az arcomra tette. - Soha nem leszel egyedül, rendben? Itt van Daniel, Carlos, Lando. Mindenki, aki a sportban dolgozik, szeret téged. Itt van Emily. Itt van a családod. És itt vagyok én is. Soha nem foglak elhagyni, Cami. Ígérem.

Ezek a szavak megérintettek, és amikor Charles végigsimította az arcomat, hogy letörölje a könnyeimet, valami megváltozott bennem. Lassan előrehajoltam, és ajkaim az övéire tapadtak. Éreztem a sós könnyek ízét, de ez nem állított meg minket.

- Charles.- mondtam halkan, amikor elváltunk egymástól. Kezeim az arcán pihentek, miközben ő a maradék könnyeket törölgette. Ahogy rájöttem, hogy mit tettem, az érzés mindent elmondott.

Hagyjatok nyomot!⭐️