Rohanó élet.

5

Két héttel később, amikor az F1-es versenynaptár Bahrainba vitte a versenyzőket, én éppen a család nyaralójában ültem Nizzában, Franciaországban. Kortyoltam egyet a palackomból, miközben hallottam, ahogy különböző hangok érkeznek a házba – a vendégek kezdtek megérkezni.

Anyukám, Laura Sinclair, jótékonysági eseményt rendezett, minden évben édesapám emlékére. Ironikusnak találtam, hogy egy F1-es versenyző tiszteletére rendez jótékonysági estét éppen a verseny napján.

A tegnapi időmérő edzés után Charles az első helyről indult, mögötte Sebastian Vettel és Lewis Hamilton következett. Örültem a fiatal Ferrari pilótának, hiszen ez volt a második versenye a csapatnál, és máris fantasztikus kezdést mutatott azzal, hogy pole pozíciót szerzett.

- Camille, érkeznek a vendégek. Gyere már! – szólt rám anyukám, ahogy benézett a nappaliba, ahol éppen a versenyt néztem.

- Jövök! – válaszoltam, miközben felálltam, de még mindig a tévét bámultam. Néztem, ahogy Sebastian megelőzte Charles-t, és Valtteri Lewis-t is elhagyta a rajtnál.

- Camille.– anya hangja határozottan szólt, amikor észrevette, hogy még mindig nem követtem őt.

- Mondtam, hogy jövök.– hajoltam le, hogy elvegyem a távirányítót, és lejjebb vettem a hangerőt, hogy ne zavarja a vendégeket. Nem volt szükségem a kommentárra, ha láttam a versenyt. Mielőtt elhagytam volna a nappalit, egy utolsó pillantást vetettem a képernyőre.

- Camille.– egy kisfiú hangja vonta el a figyelmemet. Éreztem, ahogy egy pár kar körbefogja a lábam.

- Szia, Lucas.– mosolyogva vettem fel az ötéves unokaöcsémet. Lucas apukám legkisebb testvérének a fia volt.

- Nézhetjük a Forma-1-et?– suttogta a kisfiú a fülembe.

- Persze, haver.– válaszoltam, ahogy visszatettem őt a földre, és a nappali felé vettem az irányt.

- Camille.– anyukám hangja áthallatszott a szobán, ahogy intett nekem.

- Menj be a nappaliba. Hamarosan vissza jövök.– hajoltam le, és súgtam a kisfiúnak, aki izgatottan bólintott és futott a nappaliba. Sóhajtottam egyet, majd átsétáltam a szobán anyukámhoz és a vendégekhez.

—————

- Hamilton nyert. Ő nyert.– kiáltotta Lucas, ahogy kifutott a házból, ahol éppen anyukám unokatestvéreivel beszélgettem.

- Tényleg? És ki lett a második?– kérdeztem, ami miatt Lucas arca elkomorult.

- Nem tudom. Amikor megnyert, elmentem.– ismerte be Lucas, ami miatt felnevettem, és felálltam.

- Gyerünk, nézzük meg, mit mutat a képernyő.– mondtam neki, megfogtam a kezét, és visszamentünk a házba.

Végigmentünk a házon, elhaladtunk a vendégek mellett, de nem álltunk meg beszélgetni, mert kíváncsi voltam, hogy Carlos, Daniel és a többiek hogyan szerepeltek Bahrainben.

Leültem a kanapéra, és Lucas-t az ölembe ültettem, miközben a versenyeredmények jöttek fel a képernyőre az 1. helytől a 10. helyig.

Az első három helyezett Hamilton, Valtteri és Charles volt. Mosolyogtam, amikor láttam, hogy a monacói pilóta a harmadik helyen végzett, hiszen ez volt a második versenye a Ferrarinál.

Lando a 6. helyen végzett, míg Daniel és Carlos nem fejezték be a versenyt. Dühös voltam magamra, hogy nem néztem meg a versenyt, és nem tudom, miért nem tudták befejezni.

Elhatároztam, hogy írok nekik, hogy megkérdezzem, mi történt. Csendben hintáztattam a kisfiút az ölemben, miközben a kommentátorok a verseny legjobb pillanatait ismételték, és a három legjobb pilóta a dobogóra lépett.

Nem is tudtam, hogy mosolygok, miközben a kamera Charles-ra zoomolt, aki hatalmas mosollyal állt a dobogón a két Mercedes pilóta mellett.

- Ki az?– kérdezte Lucas, nem ismerve fel a fiatal F1-es versenyzőt.

- Charles Leclerc. Idén kezdett el vezetni a Ferrarinál.– magyaráztam a kisfiúnak, aki az ölemben ült.

- Ó.– válaszolta Lucas, majd visszafordult a tévé felé.

- Camille.– Sarah, Lucas anyukája hangja hallatszott, ahogy benézett a nappaliba. - Anya téged keres. Beszédet tart.

- Jövök.– válaszoltam, ahogy felvettem Lucas-t, és visszavittem a konyhába, ahol a legtöbb vendég összegyűlt, majd elindultam kimenni anya beszédére.

Hagyjatok nyomot!⭐️