Rohanó élet.

6

- Gyere már, Camille.- Carlos spanyol akcentusa jól hallatszott a telefonon, ahogy próbálta meggyőzni, hogy látogassak el a McLaren Technológiai Központba egy napra.

- Nem, Carlos. Utoljára mondom, hogy nem megyek el.– válaszoltam, miközben a telefont a fülem és a vállam közé tettem, és elkezdtem készíteni az ebédet.

- Miért nem? Csak egy óra az egész, és mindenki szeretne látni téged.– próbálkozott Carlos újra.

- Próbálj két órát a nappali forgalomban, és nem hiszem, hogy annyira hiányzom, hogy megzavarjam a szimulátor edzéseteket Spanyolország előtt jövő héten.– mondtam, miközben elkezdtem rendbe tenni a használt dolgokat.

- Kérlek.– kérlelt Carlos.- Kérlek.– hallottam Lando hangját a háttérben. - Miért kérlelünk?- kérdezte aztán meg Lando.

- Semmi. Ne törődj vele.– mondtam Lando-nak.

- Szia Camille. Eljössz?- kérdezte Lando, amikor rájött, hogy ki beszélget Carlos-szal.

- Nem.– válaszoltam.

- De igen.– mondta Carlos.

- Ne válaszolj helyettem.– mondtam Carlos-nak.

- Csak gyere el.– mondta Carlos.

- Majd meglátom. Később beszélünk.– mondtam, és letettem a telefont. Elvittem az ebédemet a nappaliba, hogy tévét nézzek.

—————

Péntek reggel korán Barcelonába repültünk édesanyámmal, a nagynénémmel és Lucas unokaöcsémmel. Mivel édesanyám rég nem volt Forma-1-es versenyen, nem kételkedtem benne, hogy szeretne elmenni.

Míg anyukám és nagynéném a Paddock Clubba mentek enni, Lucas arra vágyott, hogy velem menjen a rajtrácsra, hogy megnézze a versenyzőket.

Hogy ne veszítsem el, felvettem a kisfiút, és a McLaren garázs felé indultunk, ahol Carlos-t és Landot találtam, akik éppen az első edzésre készültek.

- Sziasztok fiúk!– köszöntottem őket, akik éppen a versenymérnökeikkel beszélgettek.

- Szia, Cami.– válaszolt Carlos elsőként.

- Ez Carlos Sainz.– súgta Lucas a fülembe, ami miatt felnevettem.

- Igen, ő az. Mondj neki egy sziá-t. – mondtam Lucasnak.

- Szia.– mondta Lucas halkan, miközben integetett Carlos-nak.

- Szia, kis haver.– válaszolt Carlos, és ötöst adott Lucasnak, ami széles mosolyt csalt az arcára. Olyan fiatal korban, mint Lucas, valóban érdekelte a Forma-1. Mindenki Andy-nek és az ő folyamatos támogatásának tudta be, még az ő halála után is.

- Szia, Camille.– szólt Lando, amikor befejezte a beszélgetést a mérnökével és üdvözölt engem.

- Mondj egy szia-t Landonak, Lucas.– ösztönöztem a kisfiút, aki nem volt gyakran szégyenlős, csak olyan emberekkel, akiket nem ismert jól. Valószínűleg nem segített, hogy a két férfi Forma-1-es pilóta volt.

- Fiúk. Gyakorlás idő.– hangzott el a hívás, miközben a két fiú megkapta a sisakját és a balaklaváját.

- Később találkozunk, rendben?– kérdezte Carlos, miközben felhúzta a balaklaváját.

- Persze. Sok sikert.– mondtam nekik, mielőtt elindultak az edzésre. Visszavittem Lucas-t a Paddock Clubba, hogy nézzük meg az edzést.

- Nézhetjük, ahogy a pilóták elhagyják a boxot?"
– kérdezte Lucas, ahogy észrevette a pit feletti erkélyt.

- Még egész hétvégéd van, hogy nézd a Forma-1-es autókat. Enni kell, Lukas. – mondtam, miközben elvittem a kisfiút az anyukámhoz és a nagynénémhez.

Természetesen szerettem volna, ha fantasztikus hétvégéje van az első Grand Prix-én, de tisztában voltam azzal, hogy nem evett azóta, hogy tegnap este vacsorázott.

- Hogy ment?– kérdezte Sarah, amikor leültünk a két idősebb nővel szemben.

- Nagyon menő volt.– magyarázta Lucas hatalmas mosollyal az arcán. - Találkoztam Carlos Sainz-zal.

- Elmentetek a McLarenhez?– kérdezte anya, miközben belekortyol a teájába.

- Igen. Ott láttuk Carlos-t és Landot is.– válaszoltam. Megrendeltük az ételt, leültünk enni, majd néztük az edzés végéig.

—————

- Lucas-szal elmegyünk pálya sétára. Jössz?– kérdezte anyukám, miközben a rajtrács felé indultunk.

- Nem, menjetek előre. Én Daniel-t szeretném meglátogatni.– válaszoltam, miközben felvettem a táskámat, és az ellentétes irányba indultam a családomtól, a Renault motorhome felé.

- Szia Camille.– köszöntött Nico Hulkenberg, ahogy beléptem.

- Szia, Nico.– válaszoltam mosolyogva.- Itt van Daniel?- kérdeztem.

- Az ő sofőr szobájában van.– mutatott Nico a garázs hátuljához, ahol a pilóták szobái voltak.

- Köszönöm.– mondtam, és elindultam hátra. „Kopogtatok."

- Gyere be.– szólt vissza Daniel.- Szia, Cami.

Az ausztrál pilóta letette a telefonját az asztalra, és odasétált hozzám, hogy megöleljen.

- Hogy vagy?– kérdeztem, miközben felnéztem a magas férfira.

- Jól, kösz. Akartam egy sétát tenni a következő edzés előtt. Akarsz jönni?– kérdezte Daniel.

- Persze, jól hangzik.

Elindultunk Daniel sofőr szobájából és a Renault garázsból a Paddock felé.

- Szóval, hogy ment a Renault-ra váltás?– kérdeztem, miközben a forró spanyol nap alatt sétáltunk.

- Jól. Úgy érzem, hogy ez volt a legjobb váltás a karrierem szempontjából. Úgy érzem, mindent kihoztam a Red Bull-ból, és mindig hálás leszek azokért a lehetőségekért, amiket adtak.– magyarázta Daniel, miközben kortyolgatott a vízpalackjából, amit azzal a céllal hozott, hogy hidratált maradjon.

- Ez jó. Az a legfontosabb. Nincs értelme ott maradni, ha változásra van szükséged.– válaszoltam. Különböző ismerős arcokat üdvözöltünk, miközben sétáltunk, de az egyik különösen kitűnt.

- Régen láttalak.– mondta Charles.

- Ugyanígy. Gratulálok Bahrainhez, nagyon jól vezettél.– mondtam neki.

Miután az összes vendég hazament a partit követően, ébren maradtam, hogy megnézzem a versenyt, és tényleg lenyűgözött, hogy Charles milyen jól teljesített az első Ferrari-s versenyén.

- Köszönöm.- Charles mosolygott a bókra.- Készen állsz már elmondani, hogy ki vagy? Már egy hónapja próbálom kitalálni.

- Jó tudni, hogy elég nagy hatást gyakoroltam rád ahhoz, hogy egy hónapja ezen gondolkodsz.– mondtam mosolyogva.

- Ő – kezdte Daniel, de gyorsan megkapta a vállára mért pofont.

Hagyjatok nyomot!⭐️