Rohanó élet.

15

Péntek délután, amikor hazatértem apám sírjától, az érzelmek keveréke fogott el. A nap meleg fénye átölelt, miközben észrevettem néhány autót a családi ház előtt. Zavartan léptem be, próbálva megfejteni, mi történhetett.

Amikor kinyitottam az ajtót, a konyhából érkező beszélgetések és nevetések zaja elárasztott. A szívem gyorsabban kezdett verni. Az anyám, Sarah, és a nagyanyám az asztal körül sürögtek-forogtak, és az ismerős illatok azonnal megnyugtattak. A családom mindig tudott örömet hozni a napjaimba.

Amikor megláttam az anyámat, aki örömmel ölelt át, egyfajta megkönnyebbülés áradt át rajtam. - Szia, drágám.- mondta, és az ölelése melegséget hozott a szívembe.

- Szia. Mi történik itt?- kérdeztem, próbálva megérteni a konyha nyüzsgését.

- Családi vacsora.- válaszolta mosolyogva az anyám, és azonnal éreztem, hogy valami különleges történik. Ahogy az anyám felvett néhány evőeszközt, figyeltem, ahogy az asztalhoz sétál.

- Úgy tűnik, boldog.- mondtam halkan Sarah-nak, miközben az asztal felé igyekeztem. Az anyám és a nagyanyám mindkettőjük mosolya azt sugallta, hogy valami igazán különleges készül.

Amikor észrevettem a szép virágokat az asztalon, a szívem gyorsan elkezdett dobogni.- Honnan vannak a virágok?- kérdeztem izgatottan, próbálva megfejteni a rejtélyt.

A válaszok helyett csak további mosolyokat kaptam, és már éppen kérdezni akartam, amikor a teraszajtó kinyílt. Azonnal észrevettem James-t, amint Lucas-t tartotta a karjaiban, és mögötte Charles-t, a Forma-1-es pilótát. Hirtelen minden világossá vált. Charles érkezése meglepetés volt, amitől a szívem örömtől ugrált.

- Charles?- mondtam meglepetten, miközben ő belépett a konyhába. Az anyám és a nagyanyám mosolya végre értelmet nyert.

- Szia, Camille.- mondta Charles, miközben idejött hozzám. Az ölelése és az adott apró csók melegségétől a gyomromban éreztem a pillanat varázsát.

- Charles Leclerc.- mondta Lucas, miközben megfogta a lábam, ahogy James letette őt. - Tudom.- válaszoltam mosolyogva, és felkaptam a kisfiút. A szívem tele volt boldogsággal és meglepetéssel. - Miért jöttél?

- Mert akartalak látni.- válaszolta Charles halkan, és a mosolyom még szélesebbre nőtt az arcomon.

- Vacsora kész.- jelentette be a nagyanyám, és az asztal közepére tette az edényt. A családi vacsora ígérete valahogy még különlegesebbnek tűnt most.

- Maradsz vacsorára?- kérdeztem, miközben Sarah elvette Lucas-t, hogy készülődjön a vacsorához.

- Itt maradok hétvégére, ha nem bánod.- válaszolta Charles reménykedve. Az őszinte tekintetétől a szívem gyorsabban kezdett verni.

- Természetesen, maradj csak.- válaszoltam, miközben diszkréten megfogtam Charles kezét, és két egymás melletti székre vezettem, majd mindketten az asztalhoz ültünk.

—————

A hátsó kertben sétálva egy takarót csavartam a vállamra, miközben Charles-szal a nyugodt csendben haladtunk. A brunch után a családom elment, és a nap már kezdett lenyugodni Cambridge felett. Az együtt töltött idő csendje és nyugalma megnyugtatott.

- Köszönöm a mai napot, te és James nagyon jól kijöttetek egymással.- mondtam, miközben a kertben a tűzrakó körüli székekhez sétáltunk.

- Igen, ő kedves. Az egész családod az.- válaszolta Charles mosolyogva. Az őszinte szavai melegséggel töltötték el a szívemet.

- Köszönöm, úgy tűnik, ők is kedvelnek téged.- mondtam, miközben visszamosolyogtam.

- Te és az anyukád megint jóban vagytok?-kérdezte Charles, miközben leültünk a tűzrakó körüli székekre. A kérdése inkább érdeklődő volt, mintsem kíváncsi.

- Igen. Amikor hazajöttem, nagyon jó hangulatban volt, de valószínűleg azért, mert itt vagy. Nagyon kedvel téged.- magyaráztam, miközben összegömbölyödtem a takaró alatt. Az anyám mosolya és a családi összejövetelek mindig fontosak voltak számomra, és most, hogy Charles is itt van, még különlegesebbnek tűnt.

- Örülök, egy család az egyetlen, amit az ember kap, és úgy tűnik, ők igazán szeretnek téged.-mondta Charles, és ez a mondat mélyen megérintett. Charles még csak ma találkozott a családommal, de már most olyan közel álltak egymáshoz.

- Kérdezhetek valamit?- folytatta Charles, és a kíváncsiság tükröződött a szemében.

- Persze.- válaszoltam, izgatottan várva, mit akar kérdezni.

- A nyári szünet alatt néhány fiúval nyaralni megyünk, és kíváncsi vagyok, hogy eljönnél-e velünk? Ha nem akarsz, nem muszáj. Ott lesznek más lányok is, mint Carmen, Lily és-.- Charles elkezdett beszélni, és az őszinte szavak között éreztem a szívverését. Azonnal az ujjamat az ajkára tettem, hogy megállítsam a szavakat.

- Charles, lélegezz.- mondtam nevetve, miközben elgondolkodtam, hogy még sosem láttam valakit ennyit beszélni egyszerre.- Örömmel elmegyek.

- Tényleg?- kérdezte Charles meglepetten, és a reakciója mosolyt csalt az arcomra.

- Természetesen. Jól fogunk szórakozni.- mondtam mosolyogva, izgatottan várva, hogy Charles-szal és a többiekkel együtt tölthessek egy laza nyári nyaralást. Az előrejelzett kalandok és a közösen eltöltött idő csak még szebbé tette a napot.

Hagyjatok nyomot!⭐️