Rohanó élet.

12

Éjszaka visszatértem a szállodai szobánkba, és meglepődtem, amikor Emily-t egyedül, alva találtam az ágyban. Halkan készülődtem az ágyba, hogy ne keltsem fel, majd gyorsan el aludtam.

Másnap reggel hatalmas mosollyal az arcomon gondoltam vissza a tegnapi napra, ami talán az egyik legjobb születésnapom volt az apám után. Minden évben szomorú emlékekkel telik el ez a nap, hiszen közvetlenül apa évfordulója után következik. Idén azonban sikerült elterelnem a figyelmemet az apám balesetéről, és a Monaco-i születésű srácra, Charlesra összpontosítanom, akivel az utóbbi időben sok időt töltöttem.

A legutóbbi napokban egyre inkább élveztem Charles társaságát, és különösen tegnap volt különleges számomra. Ma újra találkozhatok vele, mert Charles megígérte, hogy meglátogat a kvalifikáció után. Amikor azonban lementem a Ferrari garázsba, észrevettem, hogy Charles arcán csalódottság látszik, mivel a kvalifikáció korábban véget ért, és alig 0,2 másodperccel lemaradt a Q2-es pozícióról. Tudtam, hogy Charles hazai versenye miatt különösen csalódott lesz.

Emily megnyugtatott, hogy egyedül akarja nézni kvalifikációt, így elindultam a Ferrari garázs felé. Amikor megérkeztem észrevettem, hogy Charles már levette a sisakját, és csalódottság látszott az arcán. Megálltam, hogy ne zavarjam meg a családi pillanatot, miközben láttam Charles édesanyját és fiatalabb testvérét.

A családi ölelések látványa megerősítette bennem, hogy valóban Charles édesanyjáról és testvéréről van szó. Charles édesanyja megölelte őt, és éreztem, hogy Charles is próbálja elrejteni a frusztrációját a családja előtt. Amikor Charles észrevett engem a garázsban, idejött  hozzám, és váratlanul megölelt. Meglepődtem? Igen, de viszonoztam az ölelést, és éreztem, hogy Charles közelsége megnyugtató hatással van rám is.

- Szia.– mondta Charles a hajamba suttogva, és éreztem, hogy a srác számára a közelségem jelentett némi megnyugvást a verseny után érzett csalódottság ellenére.

- Szia. Sajnos nem sikerült kint, de tudom, hogy mindent beleadtál.– próbáltam vigasztalni, és Charles nem engedett, ami szintén megnyugtató volt számomra.

- Köszönöm. Csak frusztráló, hogy ilyen jól teljesítek az évben, és hazai versenyen nem jutok tovább.– Charles szavainál éreztem, hogy megértem a srác csalódottságát, és próbáltam enyhíteni a szomorúságát.

- Tudom. De holnap majd bepótolod, ne feledd, hogy csak a kvalifikáció volt. Holnap versenynap.– próbáltam felvidítani, és reméltem, hogy Charles tud majd koncentrálni a versenyre, amit holnapra terveztek.

A családi beszélgetés és Charles testvére, Arthur megjelenése során figyelmesen hallgattam a beszélgetést. Az édesanya meghívott minket vacsorára, és úgy döntöttem, hogy elmondom, szívesen részt vennék, még ha Charles eleinte szeretette volna visszautasítani.

- Szívesen elmegyünk.– mondtam, tudva, hogy Charles valószínűleg azért akarta visszautasítani az ajánlatot, hogy ne terheljen vele engem.

- Kedveseknek tűnnek.– mondtam, amikor Charles visszatért mellém, és Charles testvérének viccelődése is mosolyt csalt az arcomra.

- Arthur kivételével.– viccelődött Charles, én meg akaratlanul is mosolyogni kezdtem.

- Nem, ő is kedves. Tipikus fiatalabb testvér viselkedés.– mondtam mosolyogva, és reméltem, hogy ez a családi este eltereli majd a figyelmemet  apa  évfordulójáról.

Charles biztosította, hogy szívesen látja őt, és éreztem, hogy Charles-nak szüksége van rám. Tudtam, hogy ez az este lehetőséget ad arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, és már alig vártam, hogy többet megtudhassak Charles életéről és családjáról.

Hagyjatok nyomot!⭐️