𝐂𝐨𝐦𝐩𝐥𝐞𝐭𝐞 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

10.

Jungkook és Jimin megegyeztek, hogy Jungkook melyik napokon jöhet át Jeonsanhoz, mivel délelőtti órákra járt, szinte minden nap 13:00 előtt végzett.

Ez eleinte nem igazán működött, mivel Jimin műszakja általában ekkor kezdődött. Jungkook felajánlotta, hogy vigyáz Jeonsanra, amíg ő dolgozik, de Jimin visszautasította, mondván, hogy talán hamarosan, de most azt akarta, hogy jelen legyen a lakásban, amikor Jungkook átjön.

Így végül találtak néhány napot, ami működött, ezek a hétfő, a szerda, a szombat és a vasárnapi napok voltak.

Jelenleg péntek este volt, Jungkook első látogatása Jeonsannal éppen két nappal ezelőtt volt.

Jimin megdöbbent, hogy Jeonsan szimpátiát mutatott Jungkook iránt, mert hát... ő igazából senkiért nem tett ilyet.

Ő és Jeonsan is összebújva feküdtek az ágyban, miközben Jimin halkan dúdolt egy altatódalt remélve, hogy ez segíthet elaltatni a kisbabáját.

„Anya...” - Jeonsan bágyadt hangja elvágta Jimin édes énekét.

„Igen, angyalom?” Motyogta Jimin, kissé szórakozottan, miközben Jeonsan tökéletes arcvonásait figyelte.

„Vissza fog jönni?” Jeonsan kibukott, ártatlan, tágra nyílt szemei reménykedve néztek fel rá.

„Az apád? Persze, hogy fog, miért ne tenné?” Jimin megnyugtatta.

„Oké...” Jeonsan hangja elkalandozott, ahogy kimondta a szót, ami beleesett a az álom gödrébe.

Jimin csak mosolygott rá, és felhúzta a takarót, hogy elrejtse a körülötte lévő melegséget.

Elgondolkodott a dolgokon, hogy mennyi minden változott ilyen rövid idő alatt...

Átgondolta a terveit, kicsit félve, de tudta, hogy így lesz a legjobb... hiszen Jungkook úgy tervezte, hogy az egész napot Jeonsannal tölti. Holnap reggel kilenckor érkezett volna, és akkor távozott volna, amikor kellett.

Miközben Jimin az ágyban fetrengett, és igyekezett kényelmes pozíciót találni, hangos zümmögést hallott a szekrénye belsejéből.

Belenyúlt, előhúzta a telefonját, és észrevette, hogy Jungkook hívja, ezért óvatosan felvette,

Mielőtt Jungkook bármit is mondhatott volna, Jimin sietve lecsitította,

„Jeonsan mellettem alszik, szóval légy olyan csendben, amennyire csak tudsz”.

Jungkook csak könnyedén kuncogott: „Igen, nos, azt akartam kérdezni, hogy holnap délután később elmehetnénk-e mindannyian fagyizni?”. Jungkook suttogott.

Jimin beleegyezett, mert tudta, hogy Jeonsan szívesen menne.

„Nagyszerű, alig várom!” Jungkook suttogva kiáltott a telefonba, Jimin könnyedén elmosolyodott a letett híváson...

„Jimin várj!” Jungkook könyörgött, „Bocsánatot kell kérnem tőled...”.

Jimin oldalra billentette a fejét, még mindig a telefonba kapaszkodva, „miért?”. Kérdezte.

„Azért, ahogyan befejeztem a dolgokat, uh 3 évvel ezelőtt.”

„Jungkook, semmi baj, inkább nem beszélek a múltról, most itt vagy Jeonsan miatt, és csak ez számít.”

„Igen, oké, de szeretném, ha tudnád, hogy sajnálom...” Jungkook felsóhajtott.

„Igen?” Jimin dadogott.

„Igen.” Jungkook megnyugtatta.

Néhány másodperc múlva Jimin letette a telefont, miután egy halk „szia” hangot adott ki. Miután a hívás véget ért, Jeonsanra pillantott, aki még mindig békésen feküdt. Jimin egyik karjához simulva.