𝐂𝐨𝐦𝐩𝐥𝐞𝐭𝐞 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

13.

Ők hárman körülbelül egy órán keresztül csak egyszerű dolgokat csináltak,Jungkook és Jimin mindent megtettek, hogy legalább 20 percig beszélgessenek, de Jeonsan állandóan félbeszakította őket, és kérte, hogy egyenek valamit, vagy ölelkezzenek, vagy játsszanak.

Így végül felhagytak a beszélgetéssel, Jimin bekapcsolta a filmet, és átment a konyhába, hogy készítsen valami vacsorát. Nem volt kedve igazán sokat csinálni, már így is fáradtnak és kissé levertnek érezte magát a hívás miatt, amire korábban válaszolt... valószínűleg Jungkookkal kellett volna beszélnie erről.

Az történt, hogy az anyja felhívta őt... Gyakorlatilag 3 fájdalmas év után csak úgy felhívta. Először nem tudta, hogy ő az, mivel még a számát sem tudta, és amikor felvette, őszintén szólva nem tudta, mit tegyen.

A nő csak megkérdezte tőle, hogy mennek a dolgok, még csak bocsánatot sem kért, szinte úgy érezte, mintha csak magát próbálná jobb kedvre deríteni a rossz dolgok miatt, amiket elkövetett. Hiszen kimaradt azokból az évekből, amikor Jimin küzdött és Jeonsan felnőtt... bűntudatot, kíváncsiságot érzett? Jimin nem volt benne biztos.

Minden válaszát rövidre, egyszerűre és őszintére fogta, nem volt értelme hazudnia olyan embernek, akit nem tervezte, hogy valaha is viszontlát.

Talán nem kellett volna elmondania Jungkooknak, hogy igen, most már benne volt  Jeonsan életébe többé-kevésbé, de ez nem jelentette azt, hogy Jiminnek el kellett volna mondania mindent,nem volt olyan, mintha újra kapcsolatban lennének.

Jimin felsóhajtott, kizökkent a gondolataiból, és visszatért a vacsorakészítéshez, a szemei álmosan lehunytak egy kicsit. Befejezte a brokkoli és a grillezett sajtok elhelyezését a három tányérra, talán egy közepes étel, de nem érdekelte, nem volt elég energiája ahhoz, hogy mindent beleadjon.

„V-vacsora készen van” - ásított, és hevesen megrázta a fejét, hogy megszabaduljon minden látható álmosságtól. Jungkook épp a konyhába sétált Jeonsannal, amikor végre meglátta Jimin fáradt arckifejezését.

„Miért nem mész aludni?” Kérdezte Jungkook, miközben helyet foglalt az asztalnál. Jimin ismét csak ásított, miközben segített Jeonsannak az etetőszékbe ülni. „Nem lehet, meg kell várnom, hogy elmenj, aztán meg kell fürdetnem Jeonsant, aztán gondoskodnom kell róla, hogy elaludjon, aztán aggódhatok magam miatt.” Magyarázta Jimin a fejét.

„ Ugyan Jimin, ez nem jó neked, mit szólnál ehhez, szombat van és holnap megint jönnöm kellene, úgyhogy helyette itt maradhatnék? Előkészíthetném Jeonsant az ágyba, aztán leheveredhetnék a kanapéra?” Jungkook kijelentette.

„Úgy értem, nem tudom...” Jimin elkezdte, „kérlek, én csak segíteni akarok.” Jungkook félbeszakította egy könyörgő pillantással az arcán. „Oké, rendben.” Jimin felnyögött, már majdnem túl gyengének érezte magát ahhoz, hogy megegye az ételt, a kimerültség miatt.

„Kérlek, most menj aludni:” követelte Jungkook, felült, és magához húzta Jimin-t a székéből, miközben az álmosan tiltakozó szavakat motyogott.

„Oké, oké, oké, meg tudom csinálni egyedül is.” Jimin ellenkezett, miközben kikapaszkodott Jungkook szorításából, egy kicsit a falnak támaszkodott, majd lustán besétált a hálószobájába. Azonnal az ágyba zuhant. Magára húzta a takarót, úgy érezte, hogy végre el tud aludni.

Jungkook csak figyelte az egész jelenséget a hálószoba ajtajánál. Sóhajtott, amikor Jimin végre elhelyezkedni látszott. Halkan becsukta az ajtót, és egy halk „szép álmokat” suttogott.

Jungkook visszasietett a konyhába, még ha nem is volt még egy perce,hogy eljött onnan. Jeonsan pedig nem tudott felállni a székéből.

Ez az eltért személyiségváltás egy kicsit megijesztette. Mielőtt megismerte Jeonsant, nem volt túl sok gondja a világon. Azt csinált, amit akart, nem igazán törődve a következményekkel.

Most minden annyira más volt, volt egy fia, és függetlenítenie kellett magát attól, hogy biztonságban maradjon, hogy ott lehessen neki, és mindig gondoskodnia kellett arról, hogy maga Jeonsan is biztonságban legyen. 

Jungkook visszatért a konyhába, amikor látta Jeonsant bosszús arccal, ahogy a brokkolit szedegeti. Jungkook odahúzta a székét Jeonsan mellé, és a tányérját az övé mellé csúsztatta.

„Rossz.” mondta Jeonsan a zöldségdarabokra mutatva, amik szétszóródtak a tányérján. Jungkook csak álmélkodva kapkodta a levegőt: „Nem szereted a brokkolit? Ez annyira jó neked Jeonsan!” Válaszolt Jungkook, és próbált lelkesnek tűnni.

„Dada szereti a brokkolit?” kérdezte Jeonsan, ártatlanul felnézve Jungkookra, „Apa szereti a brokkolit.” Jungkook egyetértett. Szíve megdobban a ténytől,hogy Jeonsan megint így emlegette őt.

Ezután Jeonsan panasz nélkül végzett a zöldségekkel. Jungkook ezután gyorsan elmosogatott minden tányért, rosszul érezte magát, amiért a székében kellett hagynia. Ezután kivitte Jeonsant és a fürdőszobába és elkezdte fürdetni.

Rengeteg buborékkal töltötte meg, feltételezve, hogy ez az, amit egy kétéves gyerek szeret, átnézte a szekrényeket, és talált egy gumikacsát, nézegette, és úgy gondolta, hogy aranyos és nosztalgikus.

Beletette a kádba Jeonsan mellé, aki boldogan visított, amikor meglátta. Jungkook ezután megmosta Jeonsan haját, és egy kicsit nevetett, amikor Jeonsan buborékokat fújt felé.

Ezután segített Jeonsannak fogat mosni, és már készen is voltak. Talált egy friss pizsamát a komódban Jimin szobája mellett. Megpróbálta az ágyba helyezni Jimin mellé. De nem sikerült, amikor Jeonsan még mindig a nyakába kapaszkodott, látszólag nem akarta elengedni.

„Jeonsan el kell engedned, ideje lefeküdni”. Jungkook suttogta. Érezte, hogy Jeonsan a vállához rázza a fejét: „Dada maradj”. Jeonsan nyafogott.

„nem hiszem, hogy a te ma-” Jungkook elkezdte, de Jeonsan elvágta a szavát egy tompa kiáltással. „Shh shhh shhh maradok.” Jungkook vigasztalta.

Óvatosan bebújt az ágyba, tekintve, hogy Jeonsan nem volt hajlandó elengedni a nyakát. Igyekezett jó kis helyet hagyni Jiminek, már tudta, hogy a másik nem lesz túl boldog, ha mellette ébred.

Jungkook érezte, hogy lassan elszenderül, azt is érezte, hogy a nyakán lévő szorítás lazul, majd teljesen eltűnik. Jeonsan most már csak a mellkasához bújt.

„nagyon szeretem apát”. Jeonsan halkan felnyögte, Jungkook csak könnyedén kuncogott, kezét lefelé mozgatta, hogy megsimogassa Jeonsan arcát: -" Én is nagyon szeretlek, kishaver" - nyugtatta meg Jungkook. Megcsókolta Jeonsan homlokát, és elnémultan mormolta, hogy „jó éjt”.

Köszi,hogy elolvastad <3