𝐂𝐨𝐦𝐩𝐥𝐞𝐭𝐞 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

14.

Az éjszaka folyamán Jungkookot szaggatott motyogás ébresztette fel az ágy másik oldaláról. Jeonsan még mindig a mellkasához bújt így tudta, hogy Jimin az, aki a kétségbeesett hangokat adja ki.

Jungkook úgy döntött, hogy óvatosan kilöki Jeonsant a karjaiból, ezután pedig felállt az ágyból, és a másik oldalra sétált, letérdelt Jimin elé.

Enyhén megrázta a fiút abban a reményben, hogy felébred, hogy lássa, nincs-e valami baj, de nem sikerült. Ezután a dolgok kezdtek elfajulni, Jimin arca eltorzult, és kicsit megmozdult, véletlenszerű szavakat motyogott, de amint Jungkook jobban figyelt, azonnal megtörte.

„k-kérem, ne k-kényszerítsen...” Jimin dadogta ki, még mindig csukott szemmel. „Nem tudom cs-csinálni.” Jungkook nem tudta, hogy kinek szánták a szavakat, de azok határozottan elszomorították.

Jungkook észrevette, hogy Jimin szeme sarkában és szemében könnyek kezdenek képződni, lehajolt és még erősebben megrázta a vállát, mint korábban.

Ez végül arra késztette Jimin-t, hogy kitörjön a rémálomból, és felnézzen.

„Micsoda?” Jimin dadogott, és teljes zavarodottsággal nézett fel Jungkookra. „Neked van egy lidércnyomásod.” Jungkook vigasztalta, miközben vigasztaló köröket dörzsölt Jimin hátán.

„Oh...” Jimin suttogta, és kissé szégyenkezve nézett lefelé. Most mindketten az ágy szélén ültek. Jimin teljesen mozdulatlan maradt, nem nagyon tudta, mit mondjon.

„Miért vagy itt?” Jimin suttogta, a kezei enyhén remegtek, és a homlokán még mindig lassan futottak le az izzadságcseppek, bármilyen rémálma is volt, az biztosan hatással volt rá.

„Jeonsan sírni kezdett, amikor megpróbáltam elhagyni a szobát, így csak maradtam... tudom, hogy meg kellett volna kérdeznem, de tényleg nem akartalak felébreszteni.” Jungkook magyarázta. Észrevette, hogy Jimin kezei most hevesen remegnek, ezért kinyújtotta a kezét, és a sajátjába vette, majd összekulcsolta az ujjaikat.

„Semmi baj... sajnálom az álmot, ez -csak megtörténik néha...” Jimin felsóhajtott. Ismét felnézett Jungkookra, látta az aggodalmat a szemében, és valamiért ettől még rosszabbul érezte magát.

Jimin könnyekben tört ki, úgy kapaszkodott Jungkook kezébe, mintha az élete múlna rajta. Jungkook sürgősen megfogta a másikat, és a mellkasához szorította, hogy elnyomja a zokogást.

„M-m-miért nem é-é-é-érdekli” - kiáltotta Jimin zokogás között. „Ki Jimin?” Kérdezte Jungkook, miközben tovább dörzsölte a hátát. „A-anyám...” Jimin kibökte.

„Jimin történt valami?” Jungkook megkérdezte, miközben a szemöldökét összeráncolta. Jungkook érezte, hogy Jimin fokozatosan bólintott a fejével a vállának. Jungkook felsóhajtott: „Elmondanád nekem?”

„E-emlékszel a korábbi hívásra, amit mondtam neked, hogy fel kell vennem”. Dadogott, még mindig Jungkook karjaiban, de már vele szemben. „Igen...” válaszolt Jungkook.

„Hát, az anyám volt... csak nem értem, hogy tud így viselkedni, miután...” Jimin szavai csak egy kicsit elhalkultak, ahogy kínjában lefelé nézett.

„Mi után Jimin?” Jungkook suttogta. „Miután összetört engem!” Jimin felkiáltott, és hirtelen zokogás gyötörte a testét, miközben újra Jungkookhoz hajolt.

Ez volt az a zajongás, ami felébresztette Jeonsant, meglepő módon átaludta az összes korábbi szembesítésüket, de miután tisztán hallotta anyja sírását, azonnal felébredt.

„Anya?” Jeonsan suttogta, miközben felült.

Észrevette, ahogy Jimin Jungkook karjaiba borul. A kisgyerek érezte, hogy félelem öleli át, miután látta, hogy Jimin ilyen kétségbeesett... ezért ő is sírni kezdett.

Ez hozta ki Jimin-t a sírógörcséből, észrevette, hogy Jeonsan összegömbölyödött  apró kezeivel a takarót szorongatta, hogy valamiféle vigaszt nyújtson.

„Jeonsan baba gyere ide.” Jimin szipogott. Jeonsan sietve odakúszott a szüleihez, közéjük ült, és könnyei csurogtak lefelé az arcán.

„Mama szomorú?” Jeonsan sírt, miközben Jimin után nyúlt. „Jól vagyok." Jimin suttogta, nem is tudta megerőltetni magát, hogy túlságosan vigasztalja Jeonsant. Neki is szüksége volt rá abban a pillanatban, így csak megtörtnek érezte magát.

Jungkook felkapta Jeonsant, és az ölébe ültette, de Jimin felé fordulva. Jungkook ismét megfogta Jimin kezét, magához húzta Jimin-t, így most mindketten átölelték egymást, Jeonsan pedig köztük volt.

Jungkook kb. 45 percig ölelte őket, amíg mindketten elaludtak. Úgy igazította őket, hogy egymás mellett legyenek. Ezután letette a takarót rájuk és úgy döntött, hogy a nappaliba megy.

Leült a kanapéra és elgondolkodott a történteken. Sok mindenen... sok ember, aki ilyen helyzetbe került, talán csak úgy elment volna, de ő nem...

Végül is jelen akart lenni Jeonsan életében, ő igazán hozzánőtt, megszerette a gyereket. Neki is ott kellett lennie a kedélyállapota miatt... nem mintha ő vissza tudná nyerni Jimin-t anélkül, hogy a közelében lenne.

Köszi,hogy elolvastad <3