𝐂𝐨𝐦𝐩𝐥𝐞𝐭𝐞 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

18.

Kedd volt, a Jimin és az anyja között történt kellemetlenségek utáni nap, és tényleg nem érezte úgy, hogy ma be tudna menni dolgozni, ezért beteget jelentett.

Csak ő és Jeonsan voltak a kanapén összebújva, mivel Jungkook nem jött át keddenként, még ha nem is ment be dolgozni, várta, hogy Jin átjöjjön, hogy elmagyarázhassa egy kicsit a helyzetet.

Előzetesen elmondta Jinnek, hogy hagyja, hogy az anyjuk találkozzon Jeonsannal, Jin úgy gondolta, hogy ez rossz ötlet... és kiderült, hogy teljesen igaza volt. Jimin elmélkedését hirtelen dörömbölés zavarta meg.

Felállt, nyújtózkodott egy kicsit, és jelzett Jeonsannak előre: „Akarod látni Jinnie-t?”. Kérdezte lehajolva, és kisöpörte Jeonsan haját a szeméből. „Igen!” Jeonsan felkiáltott, és az ajtóhoz szaladt Jimin előtt.

Jimin lazán kinyitotta az ajtót, kissé zavartan látta Jungkookot, még jobban zavarba jött, amikor észrevette, hogy Jungkook rendkívül frusztráltnak tűnt és sírt. „Mi történt?” Jimin könyörgött, aggodalom mosódott az arcára.

Jungkook szipogott, és a kezébe nyomta az arcát: „Nem tudtam, hova menjek.” Sírt. Jimin gyorsan beengedte a lakásba, alig tudta feldolgozni, mi történt.

Jeonsan észrevette, hogy az apja belép a lakásba, mosolygott és odarohant hozzá, de azonnal megállt, amikor észrevette, hogy sír. Jeonsan még soha nem látta az apját sírni, így az egész kicsit új volt számára.

Jimin megfordult, amikor meglátta Jeonsant, aki mozdulatlanul állt, és úgy tűnt, hogy még inkább zavarodott, mint valaha: „kicsim, nem tudnál egy kicsit a szobádba menni, beszélek apával, csak pár perc lesz.” - javasolta Jimin, Jeonsan csak bólintott, és egy apró „oké”-t nyögött ki, és a hálószobába battyogott.

Jimin átvitte Jungkookot a kanapéra, mostanra Jungkook már teljesen felzokogott,minden egyes zokogás olyan fájdalmasan hangzott. Lehajolt, hogy megvigasztalja, tudta, hogy a másik alig tud egy szót is szólni, de hangos kopogás szakította félbe az ajtón.

Gyorsan odarohant és kinyitotta, sietve vezette a zavart Jint oda, ahol Jeonsan volt: „kérlek-kérlek maradj vele pár percig v- valami baj van”. Dadogott, megbicsaklott a szavai felett. Jin csak bólintott, nem teljesen értette, mi történik, csak annyit látott, hogy Jungkook a kanapén fekszik, fejét a térdei közé hajtva.

„Mi a baj?” Jin megkérdezte, oldalra billentve a fejét: „Nem tudom, mindjárt visszajövök, csak meg kell kérdeznem, hogy mi történt.” Jimin motyogta. Jin bólintott, miközben átnézett Jeonsanra, aki a takaróba rejtve feküdt.

Jimin visszasietett a nappaliba, és látta, hogy Jungkooks még erősebben zokog, mint korábban. Odament Jungkook elé, és felemelte a fejét, az arcára kiült a tiszta kétségbeesés. A szemei szörnyen vörösek voltak, a kezei remegtek, és csak apró „nem”-eket motyogott.

Jimin visszagondolt arra az éjszakára, amikor valami hasonló történt vele, most rajta volt a sor, hogy ott legyen Jungkook mellett, még ha nem is tudta, mi történik. Átkarolta Jungkookot, szinte azonnal érezte, hogy a másik visszaöleli, a zokogás valahogy még hangosabb lett, és persze Jimin számára nehezebben hallható... bármi is volt, nagyon rossznak kellett lennie.

Amiről Jimin azt hitte, hogy néhány perc vigasztalás lesz, az egy egész órán át tartott, amíg Jungkook csak sírt a vállába. Végül Jungkook felemelte a fejét, lenézett, a szemében düh villogott.

„Elmondom, mi történt.” Jelentette ki, szinte semmi érzelem nem látszott az arcán, a könnyei csak úgy folytak. Jimin sietve bólintott, felkészülve a legrosszabbra.

„Amikor veszekedtem apukámmal, meséltem neki Jeonsanról...” Jungkook elsírta magát. Jimin szemei kissé elkerekedtek, de aztán gyorsan megnyugodott, ahogy megsimogatta Jungkook hátát: „Semmi baj, gondoltam, hogy hamarosan el akarod mondani neki, rosszul reagált?”. kérdezte Jimin. „ Jungkook

„E-ez az, amit nem... azt mondta, hogy t-tudta" az érzelmek most nagyon is jelen voltak az arcán. „Mit tudott?” Jimin kérdőre vonta.

„Azt mondta, hogy tudta, hogy terhes vagy!” - kiabálta Jungkook, miközben újabb zokogás rázta meg a testét.Jimin csak a fejét rázta kissé, ”h-hogyan?” kérdezte Jimin. „Azt s-mondta, hogy látott téged, amikor dolgoztál és terhes voltál, azt mondta nekem, hogy eléggé biztos benne, hogy az enyém lehetett... d-de úgy döntött, hogy nem mondja el nekem!”. Jungkook kiabált.

„n-nekem l-lett volna esélyem, hogy ott legyek t-az egész idő alatt d-de ezt elvette tőlem és nem mondott semmit...” Jungkook jajgatott, és visszahajolt Jiminhez.

Köszi,hogy elolvastad <3