𝐂𝐨𝐦𝐩𝐥𝐞𝐭𝐞 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

20.

Eltelt néhány hét, és a dolgok kezdtek kicsit lenyugodni, Jungkook nem próbált kapcsolatba lépni az apjával, és Jimin stresszesebbnek tűnt, mint valaha.

Hogy egy kicsit jobban kitisztítsák a fejüket úgy döntöttek, hogy kiviszik Jeonsan-t, elég meleg volt odakint ahhoz képest, hogy most június volt, Jungkook csak a múlt héten szabadult az iskolából. Harmadik éve volt az egyetemen, így a következő lesz az utolsó.

A nap mindhármukra sütött, mindhárman érezték, ahogy a nedvesség ragadósan tapad a bőrükhöz,Jeonsan mindkét szülője kezét fogta, miközben sétáltak, de úgy tűnt, hogy enyhén undorodott, tekintve, hogy mennyire izzadt mindenki.

Végül panaszkodni kezdett, aminek csak az lett a vége, hogy Jungkook felvette őt. Egy nyitottabb területre értek, amit friss zöld fű borított. Hagyták Jeonsant egy kicsit szaladgálni, míg ők a közelében maradtak. Ezután kijelentette, hogy „éhes”, amin Jungkook és Jimin nevetett, tekintve, hogy már órákkal korábban evett.

Kicsit tovább sétálgattak, amíg Jeonsan észre nem vett egy kis fagylaltos standot: „Dada fagyi!”. Vicsorgott,Jungkook karjában ringatózva, miközben apró ujjával balra mutatott.

Jungkook engedélyért Jiminre nézett, aki csak mosolygott és bólintott. Odasétáltak, Jeonsan elámult a ragyogó ízeken, és azonnal az eperre mutatott.

"Mit hozhatok J- Jimin?” Az idegen a stand mögött dörmögte. Jimin felnézett a neve hallatán, és meglepődve egy ismerős arcot látott: „Taehyung?”.

„Hű, nem láttalak a gimnázium második éve óta!” Taehyung áradozott, arcán dobozos vigyor terült el. „Igen, régen volt már.” Jimin kuncogott. „Szóval, mit adhatok neked?” Taehyung megkérdezte, Jimin csak megrázta a fejét, és Jeonsanra mutatott, aki még mindig Jungkook karjaiban volt, és az ízeket nézte.

Taehyung szája tátva maradt, ahogy Jungkookot bámulta: „Woah én sem láttalak már egy örökkévalóság óta, a fenébe, ti még mindig együtt vagytok?”. Taehyung kérdőre vonta. Jungkook kínosan megvakarta a nyakát, miközben Jiminre nézett, „Uh nem, nem vagyunk:” Jungkook motyogta.

Taehyung kicsit megráncolta a homlokát, de enyhén bólintott: „Oh, nos, sajnálom, hogy feltételeztem.”. Taehyung bocsánatot kért. „Epret akarok!” Könyörgött Jeonsan, miközben az élénk rózsaszínű ízre bámult.

„Máris hozom, és ki ez a kis fickó?” Taehyung megkérdezte,megcsodálva milyen imádnivaló a kisgyerek,Jeonsan felfigyelt rá és Jungkook vállába bújt.

„Jeonsan, miért nem köszönsz?” Mondta Jungkook, miközben kiemelte Jeonsant a mellkasából. „Szia” - nyikkantotta Jeonsan gyorsan, alig tudott Taehyung szemébe nézni. „Aranyos.” Taehyung kuncogott.

Taehyung kikanalazta a fagyit és egy tölcsérre tette,átadta Jimin-nek mivel ő volt az egyetlen szabadkezű. „Mamát akarom!” Jeonsan felsikoltott. Taehyung szemei elkerekedtek ezekre a szavakra, és tekintete Jimin és Jungkook között villant, majd vissza Jeonsanra.

„Így már sokkal több értelme van.” Motyogta a lélegzete alatt. Jimin igyekezett mindent megtenni, hogy átadja Jungkooknak, aki egy pad felé vette az irányt, hogy segítsen Jeonsannak enni, mert mindketten tudták, hogy Jeonsan egyedül is rendetlenséget csinálna.

Jimin gyorsan átadta Taehyungnak a pénzt, és már éppen le akart ülni a többiekhez, amíg meg nem állították: „Jimin várj!”. Taehyung ragaszkodott hozzá. Jimin visszafordult hozzá és felvonta a szemöldökét.

„Ezért hagytad ott az iskolát?” Kérdezte Taehyung, „Hogy érted ezt?”. Jimin kissé nyugtalanul válaszolt, nem mintha el akarta volna rejteni Jeonsant vagy akár Jungkookot bárki elől, de mivel online fejezte be az iskolát, a bátyján kívül senki sem tudta.