𝐂𝐨𝐦𝐩𝐥𝐞𝐭𝐞 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

17.

„Mit keresel itt?” Ezek voltak a legelső szavak, amik elhangzottak. Jimin anyukájának szájából, miután 3 éve nem látta a fiát, még csak nem is felé irányult és még csak meg sem lepődött.

Jungkook azonban meglepődött, a szemei kitágultak, és a szája... „A fiamért és Jiminért jöttem.” Jelentette ki, kissé gúnyosan, hogy milyen jogon kérdőjelezte meg egyáltalán.

Jimin lassan hátranyúlt, megfogta Jungkook karját és a vállára tekerte, tudta, hogy ez volt az a valami, ami vigaszt nyújtott neki, amikor még randiztak.

Lassan végigsimította a kezét Jungkook mindkét karján, ami biztonságosan köréje fonódott, igen, Jungkooknak minden joga megvolt ahhoz, hogy dühös legyen a nő szavai miatt, de ő csak nem akart vitatkozni.

„Ó, szóval ti ketten megint együtt vagytok?” Gúnyosan gúnyolódott, szemeit forgatva a tettükre. „Valójában nem vagyunk, de ennek abszolút semmi köze hozzád.” Jimin nyugodtan válaszolt. „Továbbá azért jöttél, hogy Jeonsant lásd,helyes.” Kérdezte Jungkook felhúzva a szemöldökét.

„Persze, hogy az vagyok, bár lehet, hogy az a kölyök hibázott, de nem az ő hibája, te vagy az, aki ezt okozta, és te vagy az, akit nem akartam újra látni.” Köpött, kicsit megpördítve sötét haját, miközben Jungkookra nézett.

„Kifelé.”

„Mit mondtál?” Kérdezte Jimin felé fordulva homlokát ráncolva, „az otthonomban vagy, és ha így bánsz vele, akkor akár el is mehetnél.” Jimin visszabökött rá,mutatóujjával az ajtó felé mutatott.

A nő csak gúnyolódott, és enyhén megrázta a fejét: „Rendben, akkor tisztelettel fogok bánni vele”. Gúnyolódott,miközben ismét a szemét forgatta.Jimin sóhajtott,odasétált Jungkookhoz és a fülébe súgta: „Felébresztem Jeonsant,ha valami hülyeséget mond,csak ne hallgass rá.”

Jungkook bólintott rá, visszanézett Jimin anyjára, aki még mindig grimaszolt rá, de már nem is érdekelte. Jungkook helyet foglalt a kanapén, miután Jimin elment, hogy felébressze Jeonsant, csatlakozott hozzá Jimin anyukája, aki leült, de szándékosan olyan messze tőle, amennyire csak tudott.

„Szóval, hogy bánt önnel az elmúlt 3 év, Mrs. Park?” - kérdezte Jungkook, hangjában gúnyos tónus volt. Kevésbé érdekelte, hogy mit csinált a nő, tekintve, hogy ez egyáltalán nem törődött Jimin vagy Jeonsan ügyével.

„Soha nem kedveltelek.” Célzott rá, oldalról szemlélve őt a kanapé saját végéből: „Te vagy az oka, hogy elvesztettem a kapcsolatot mindkét fiammal. Az egész a te hibád volt.” Jelentette ki. „Szó szerint hogyan?” Jungkook kuncogott, a nő valóban olyan ostobán hangzott.

„Hát a te éretlen éned nem tudott 5 másodpercet sem szánni arra, hogy felhúzzon egy rohadt óvszert, 16 évesen teherbe ejtetted, és persze én kirúgtam, mert mit is kellett volna ezzel kezdenem, a másik fiam is ellenem fordult emiatt... ez mind hozzád vezet vissza.”. Kiabált.

„Hát nem érted, hogy a múlt az múlt, nem mehetsz vissza és nem hozhatod helyre, Jeonsan egy baleset volt, de az biztos, hogy nem hiba. Te vagy az, aki kirúgott egy terhes 16 éves gyereket.” Szidta Jungkook.

„Ez még mindig hozzád vezet vissza.” Motyogta az orra alatt.” Jungkook annyira szerette volna folytatni, de tudta, hogy soha nem jutna el hozzá, ezért feladta, és még jobban belesüppedt a kanapéba.

Jimin lassan besétált a szobába egy álmos Jeonsannal a karjában, a kétéves felemelte a fejét Jimin válláról, és hamarosan észrevette az apját a kanapén. „Papa...” - motyogta félálomban.

Előrenyúlt, és kapaszkodó kezekkel Jungkook felé nyúlt, aki boldogan felállt, és karjaiba vette Jeonsant, majd rögtön utána visszaült. Jimin helyet foglalt Jungkook és az „anyja” között, imádkozva, hogy ne kezdődjön veszekedés.Jeonsan kis kezei Jungkook pulóverének anyagával játszottak, amíg az egy kicsit felpillantott, észrevéve a másik személyt a szobában.

Sietve visszatolta az arcát Jungkook mellkasába,elbújt az idegen elől,Jungkook kuncogott egy kicsitemlékezve arra,hogy Jeonsan pontosan ugyanezt tette,amikor találkozott vele. Jungkook megsimogatta Jeonsan hátát, hogy egy kicsit megnyugtassa: „Jeonsan fel tudsz nézni kicsim?”. Jungkook a legnyugtatóbb hangon kérdezte.

Jeonsan lassan felemelte a fejét, és az apjára bámult: „Valaki szeretne találkozni veled, kishaver”. Jungkook magyarázta, belsőleg összerezzent, mivel ezen a ponton úgy gondolta, hogy még csak joga sincs hozzá. „Oké” - nyikkantotta még mindig nem váltotta le a tekintetét Jungkookról.

Jungkook átültette Jeonsant az ölébe, hogy most Jimin és Mrs. Park felé nézzen. Nem sírt, csak félénken lenézett. Amint felnézett, Jungkook észrevette, hogy Park asszony arcát elborzadás borítja. Jungkook felvonta a szemöldökét: „Mi?” Kérdezte Jeonsanra pillantva.

„Hehe, úgy néz ki, mint te.” A nő dadogott, Jungkook zavartan nézett rá: „Igen, persze, hogy hasonlít, elvégre ő a fiam.” - gúnyolódott Jungkook. „d-de úgy néz ki, mint te.” Dadogott megint, a szemei elkerekedtek.

„Ezt már mondtad...” Jimin ellenkezett, bosszúsan tépkedve a haját. „Én... ööö, igazából valami közbejött, és most mennem kell!” Kiáltotta, gyorsan felállt, a sarkai intenzív földhöz csapódásának hangja végigcsengett a szobán. Gyorsan becsapta maga mögött az ajtót, szinte úgy tűnt, mintha kicsit megijedt volna... de inkább csalódottnak tűnt.

„Mi a faszom.” Jungkook kibökte, „hé, ne káromkodj a közelében”. Jimin figyelmeztetett, Jungkook lenézett Jeonsanra, aki még mindig az ölében volt, „Ó igen bocsánat... de mi volt ez egyáltalán.” Jungkook folytatta. „Őszintén szólva nem tudom... nem gondoltam, hogy ennyire rosszul fog viselkedni...”. Jimin megenyhült.

„Nem számít, tudom, hogy korábban azt mondtam, hogy rajtad múlik, de soha nem akarom, hogy Jeonsan újra lássa őt.” Jungkook parancsolt, Jimin csak egyetértően bólintott.

Köszi,hogy elolvastad <3