𝐂𝐨𝐦𝐩𝐥𝐞𝐭𝐞 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

12.

A fagylaltozás után sétáltak egy kicsit a városban, amíg Jimin úgy döntött, hogy elviszik Jeonsant egy parkba, hogy kiengedje a gőzt, úgy tűnt, ma nagyon sok energiája van.

Amikor végre odaértek, Jungkook leült egy padra. Kérdőn nézett a másikra, amikor Jimin követte Jeonsant a csúszdához.

Jimin észrevette, és enyhén kuncogott: „két éves, tényleg azt hiszed, hogy teljesen egyedül is meg tudja csinálni?”. Jimin felkiáltott.” Jungkook védekezésül feltartotta a karját, és elvigyorodott: "Ezt nem mondtam" - nevetett.

Jimin segített Jeonsannak egy kicsit felmászni a lépcsőn, a kisgyerek alulról belekapaszkodott Jimin ujjába, amíg fel nem ért a csúszdára.

Amint Jeonsan készen állt a csúszásra Jimin kinyújtotta magát amennyire csak tudta, hogy a karjait Jeonsannal átkarolja, ő pedig néhány összefüggéstelen szót gügyögve csúszott lefelé, amíg a végére nem ért, és egy könnyed visítást engedett ki.

Jungkook felállt, odasétált hozzájuk, és megfogta Jeonsan kezét: „Én... van egy ötletem...” - jelentette ki. Jimin felsóhajtott, hallotta,a pajkos viselkedését a hangjában, amire még évekkel ezelőttről emlékezett,azt is látta, hogy az íriszeiben a játékosság csillogása lebeg.

Jimin csak figyelte, ahogy Jungkook megfogta Jeonsan kezét, és elindult egy magas, nagy fémcsúszda felé. Jimin soha nem engedte fel Jeonsant rájuk, mivel úgy gondolta, hogy egy kicsit túl sok a babájának, de most úgy döntött, hogy bízik Jungkook módszerében.

A szemei tágra nyíltak, amikor Jungkook; egy 20 éves, felnőtt felmászott a csúszdán Jeonsan után. Jimin csak zavartan sóhajtva a kezébe nyomta az arcát, és örült, hogy nem volt senki a közelben.

Jungkook felsorakozott a csúszda tetején, hátranyúlt Jeonsanért, és az ölébe tette. A kisgyerek kissé zavartan nézett fel rá, nagy Bambi szemeiben enyhe félelem csillant meg.

Jungkook biztonságosan átkarolta Jeonsan pocakját, a kisgyerek teljesen hátrahajtotta a fejét, és Jungkook egy gyors puszit nyomott a gombos orrára,Jeonsan csak kuncogott, most már úgy érezte, készen áll a lecsúszásra.

Az egész úton lefelé a csúszdán Jeonsan a legaranyosabb kis „whees”-eket engedte ki, amikor leértek az aljára, összecsapta a kis pufók kezeit. „Még egyszer még egyszer!” - kiáltotta, Jungkook felhorkant a kisgyerek, imádnivaló viselkedésére, leeresztve őt az öléből vissza a földre.

Még hatszor mentek le együtt a csúszdán,Jimin a közeli padon figyelte őket,egy boldog mosoly futott át az ajkán. Szeretné ezt az emléket a fejébe zárni, ameddig csak tudja, mert valóban értékes volt.

Miután úgy tűnt, hogy ezzel végeztek, Jeonsan átvonszolta Jungkookot a hintákhoz, Jungkook inkább csak követte. Jimin velük ment és odament Jeonsanhoz, hogy segítsen neki a hintába ülni.

Elkezdte egy kicsit előrébb tolni, de amikor Jungkookra nézett, ma már másodszor látta azt a kockázatos tekintetet a szemében.

„Van még egy zseniális ötleted, ugye?” Jimin felnevetett: „Igen”. válaszolt Jungkook, és közelebb sétált, hogy szembe nézzen azzal az iránnyal, amerre Jeonsan lengett.

Jimin egy kicsit feljebb tolta Jeonsant, és amikor közelebb ért Jungkookhoz, Jungkook ekkor a legfurcsább vicces arcot vágta.

Jeonsan a leghangosabb kuncogásban tört ki, Jungkook számára tiszta vigasznak és örömnek hangzott. Minden alkalommal, amikor megnevettette Jeonsant vagy mosolyra fakasztotta, úgy érezte, hogy ez egy általános sikerélmény.

Jungkook lehajolt a földre, valószínűleg fadarabok borították be, de nem érdekelte. Amint Jeonsan felvirágzott Jungkook hirtelen felugrott Jeonsan elé, hogy egy újabb vicces arcot vágjon furcsa hangokkal együtt.

Jeonsan ismét nevetésben tört ki, és megragadta a kezét, amikor közelebb került Jungkookhoz. Jimin csak megállította a hintát. Kinyitotta a tenyerét egy kicsit, érezve, hogy enyhe esőcseppek hullanak rájuk.

Jungkook felállt a földről, leporolva a koszt és a faforgácsot a melegítőnadrágjáról. „Induljunk vissza?” - kérdezte Jungkook, felemelve a fejét, hogy a felhős égre nézzen.

Amikor Jiminre nézett, észrevette, hogy az kétségbeesetten emeli ki Jeonsant a hintából, lehúzta a világoskék kabátját, és belehelyezte Jeonsant.

„Mit csinálsz?” Jungkook megkérdezte, ahogy nézte a furcsa akciót, amibe Jimin látszólag annyira belefeledkezett.

Jimin csak sóhajtott, miközben felhúzta a kabátját, hogy Jeonsan el legyen rejtve," Lehet, hogy furcsán hangzik, de fél az esőtől és a mennydörgéstől, szóval... jobb, ha visszamegyünk a lakásomba.”

Jeonsan kidugta a fejét Jimin mellkasából és ráfeküdt az anyukája  vállára, kissé lehunyta a szemét, az összes intenzív energiája mintha eloszlott volna.

Jungkook felnyögött a látványra, és bólintott Jimin korábbi szavaira, elindultak vissza a lakásba.

-

Jeonsan egy bolyhos takaróba bújva feküdt a kanapén, mellette Jungkook, Jungkook pedig végigsimította kezével Jeonsan fekete hajzuhatagát. Jeonsan csak feküdt mozdulatlanul,élvezte a kellemes érzést.

Jimin belépett a szobába, kezében két bögrével. A meleg, cukros ital illata szállt a levegőben. Jeonsan egy kicsit felemelte a fejét, amikor meghallotta a bögrék hangos csilingelését, ahogy a dohányzóasztalra helyezik őket.

„Telefonálnom kell, mindjárt jövök, vigyázz, nehogy kiöntse, vagy megégesse magát”. Jimin minden egyes szót hangsúlyozott, igyekezett minnél érthetőbben fogalmazni.

„Úgy lesz” Jungkook bólintott, és enyhén kuncogott azon, hogy Jimin mennyire védelmezi Jeonsant. Jimin csendben elindult a szobája felé, visszanézve a kettőjükre.

Jeonsan teljesen felült, kicsit megdörzsölte a szemét, a dohányzóasztal kicsit messze volt, és a kis kezecskéi nem voltak éppen elegek ahhoz, hogy megfogják a bögrét, ezért Jungkookra nézett fel segítségért.

Jungkook épp csendben kortyolgatta az italát, amikor meghallotta Jeonsan kissé bosszús nyöszörgését, így a másik bögre után nyúlt.

„Papa kakaót kérek kérem...” Motyogta Jeonsan félénken.

Jungkook nyugodt arckifejezése azonnal eltűnt az arcáról, helyét teljes döbbenet vette át. Fejét Jeonsan felé kapta: „Ki mondta ezt neked?” Jungkook suttogott.

„Mi?” Kérdezte Jeonsan kissé oldalra billentve a fejét. „k-ki mondta neked, hogy apának szólíts?” Jungkook könyörgött, nem akart Jeonsan előtt elkezdeni sírni, az valószínűleg még jobban összezavarná. „Mama!” Jeonsan kijelentette.

„i-igazán?” dadogta Jungkook, és mindent megtett, hogy visszatartsa a könnyeit. „Igen!” Jeonsan elárasztotta, majd tovább folytatta a beszélgetést. Jiminről.

„ Én szebetem anyát!” Jeonsan felkiáltott, arcán nyilvánvaló vidámsággal. „ Az én mamám szép... a legjobb mama...” - mondta aranyosan.

Véletlenül éppen ebben a pillanatban lépett be a szobába Jimin, aki csatlakozott hozzájuk a kanapén. „Miről beszéltek?” Kérdezte Jimin, a szemei kis félholdakká váltak, szinte úgy tűnt, mintha mosolya lenne, mint az ajkai.

„Tulajdonképpen rólad.” Jungkook kuncogva nézett le Jeonsanra. „Ohh mi van velem?” Jimin lehajolt Jeonsan felé.

„Mama szép!” Jeonsan magyarázta. Jimin csak kuncogott és megpöccintette Jeonsan orrát „Köszönöm kicsim.” Jimin válaszolt,most szorosan átölelte Jeonsant.

Jeonsan apró ujjával Jungkook mellkasára mutatott „mama szép?”. Jeonsan folytatta. „Azt kérdezed tőlem, hogy szerinted szép-e a mamád?” Jungkook felnevetett. Jeonsan csak sietve bólintott.

„Nagyon csinos, mindig is az volt és mindig is az lesz.” Jungkook ragaszkodott hozzá, miközben figyelte, ahogy enyhe pír borítja Jimin arcát.

Köszi,hogy elolvastad <3