- 43. rész -

57 14 37
                                    

Először is kis előszóban szeretnék köszönetet mondani, azoknak akik tovább olvassák a könyvemet. Hálás vagyok érte és remélem a D-Day 2. trilógiája is fog annyira (vagy lehet jobban) tetszeni nektek. ❤️

Továbbá az első trilógiában is imádtam a kommentjeiteket. Most se zárkózzatok el ez elől. (Nagyon feltudták dobni a napjaimat). Meg mindig érdekel a véleményetek és gondolataitok. Bátran írjatok, mert mindenképp fogok válaszolni nektek. Ha pedig tetszenek az adott részek ne felejtsetek el rá vote-olni is. ❤️

Még egyszer köszönöm, hogy itt vagytok velem és D-vel meg Yana-val. Akkor kezdődjön a 2. trilógia hivatalosan is! Dőljetek hátra, vegyetek elő kis popcorn-t meg üdítőt és élvezzétek az olvasást. Jó kikapcsolódást nektek❣️

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

6 hónap telt azóta mióta beültem D kocsijába és ott hagytuk Arson-t. Azóta csak is arra a napra tudok gondolni. Mindennap emésztem magam, ami egyre mélyebben lök a depresszióba. Féltem. Féltem attól, hogy mi jön most ezután. Féltem attól, hogy a szervezetben mindenkit megöltek. Mi lett V-vel? Mi lett Lilith-el és JK-vel? Hiába is ment az agyamra JK attól még a barátomnak gondoltam őt. Lilith pedig már egy igazi nővérré forrta ki magát nálam. RT, RM? Életben vannak vajon?

- Haza értem Yana! - kiáltotta a bejárati ajtóból D majd ezután ő maga jelent meg előttem. - Hogy vagy? - sétált oda hozzám majd kezét óvatosan derekamra simította. A bőröm szinte bizsergett érintése alatt.

- Jól - válaszoltam egyszerűen majd kiléptem karjaiból és leültem a kanapéra.

Tudni kell mióta nem vagyunk a szerveztbe, azóta egy kis lakás bérelünk a semmi közepén D-vel, vagyis ő béreli, mert csak neki van keresete, miután engem egy tapodtat sem enged sehova sem.

- Akkor jó. - mondta hidegen majd a fürdőbe sétált. Én csak magam elé bámultam meredten és néztem a TV-ből kiszűrődő fényeket. Volt hang rajta, de az agyam mintha kikapcsolt volna. Némaság. Ez voltam én is. Még mindig haragudtam D-re, amiért csak szó nélkül elhozott ide és a többieket hátra hagyta. Miért tette ezt? Meg akart védeni a saját elgondolása szerint, de a többiek?! A többiekkel mi van?!

Hirtelen felálltam a kanapéról, mert eszembe jutott, hogy nem hagytam törölközőt neki a fürdőben. A kis szekrényhez sétáltam majd kivettem egy feketét és az ajtóhoz mentem. Bekopogtam rajta.

- Gyere! - kiáltotta. Lassan lenyomtam a kilincset majd kis résnyire nyitva bedobtam a törölközőt.

- Elfelejtettem kint hagyni neked, de hoztam egy újat. - mondtam majd visszazártam az ajtót. D csak morgott egyet válaszul. Hát igen... az a kis szikra is, ami köztünk volt elhidegült. De ezt csak is magamnak köszönhettem. Ő mindig próbált felém lépni. Volt egy idő mikor kis ajándékokkal lepett meg, de nem. Fájt. Fájt, hogy csak úgy bevonszolt a kocsijába és mindent hátrahagyva gázolt át az utakon, ezzel egy szintben az én szívemen is.

Visszafele most nem a kanapéhoz mentem, hanem a hálószobába. A kis franciaágyra letelepedtem majd összehúztam magamat. Fog valamikor ez az egész helyzet változni? Eljönnek valamikor értünk? Hobi.... jól van? AHH! Mi van veled Yana?! Miért is érdekelne téged, hogy Hobi jól van-e? Hisz ő... ő ölte meg az apádat! Igen... apát... AZ ÉN EGYETLEN SZERETTEMET! Az én számomra legértékesebb személyt az életemben és aki a legeslegtöbbet számított a számomra. Hobi-t is szerettem, de csak, mint barát, ugyanúgy, mint V-t. Nagyon jó barátaim voltak. Addig a pillanatig, míg... Hobi hátba nem szúrt. Agust D pedig... Agust D egy teljesen más esett volt. A vele való érzéseimet még mindig nem tudtam letisztázni. Ő mindig közeledett felém, de én vadul eltoltam magamtól. Hogy miért? Mert már mindentől is féltem. Féltem, ha újra közel engedek valakit magamhoz, akkor meghal. Pont úgy, mint a többiek...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Igen ez egy rövidebb rész, de ennél csak is hosszabbak várhatók! Úgy gondoltam ez egy bevezetés az új mindenségbe. Lehet zavaros az eleje, de később tisztulni fognak a dolgok.
Remélem tetszett, azért nektek. ❤️

A részeket még nem tudom, hogy hozom. Gondolkoztam, olyan 2-3 naponként, de majd meglátjuk. ❤️

- D -Day - (Agust D ff.)Where stories live. Discover now