- 𝐃-𝐃𝐚𝐲 - (𝐀𝐠𝐮𝐬𝐭 𝐃 𝐟𝐟.) /Javítás Alatt/

- 46.rész -

- Szükségem van rád D! - kiáltottam, mire több sem kellett neki, azonnal fordított helyzetünkön és maga alá gyűrt. Kezei megállíthatatlanul kalandoztak el és járták be testem minden kis részletét. - D... - súgtam, mire egy mozdulattal tépte le rólam a pólót és dobta el jó messzire.

- Yana, fogalmad sincs.... Fogalmad sincs arról, hogy mekkora hatással tudsz lenni rám. - súgta mély vággyal teli hangon a fülembe, amitől a testem szinte lángra kapott.

- Akkor mutasd meg! - fúrtam keményen tekintetemet az övébe, amik már egyenlők voltak az éj legsötétebb árnyalataival.

D egy pillanatra megállt majd hüvelykujjával arcomra simított.

- Biztosan...

- D, ne csináld ezt velem, kérlek! - fogtam arcát két kezem közé - Téged akarlak, D! Ennyire biztos soha nem voltam még sem... - haraptam ajkamba, hogy visszafojtsam előtörő könnyeimet. - D, mióta megláttalak, azóta a nap óta megállás nélkül csak te vagy a fejemben. - vallottam be az őszintét, mire szemei elkerekedtek.

- Te most...

- Igen! Sajnálom, hogy ennyire ki voltam rád akadva! - fakadtam ki. Ajkai csodálkozva nyíltak el egymástól. - Bár még a szívem mélyén haragszom rád... - fordítottam el fejemet, mert egy könnycsepp akaratlanul is kijött szemeimből.

- Megértelek Yana, de meg kell értened, ha nem jövünk el onnan, akkor... - mondta volna monotonon, mint eddig is a hónapok alatt, de közbeszóltam.

- Tudom! Ha nem hozol el és visszamegyünk meghalok! TUDOM D! TUDOM! - vágtam szavába durván, mire arca megkeményedett.

- Így van. Engem rajtad kívül senki más nem érdekel. Yana... te lettél az életem értelme. - mondta, mire visszakaptam rá fejemet. D... D most ezt, komolyan kimondta? Jól hallottam? Valaki csípjen meg! - Látom nagyon meglepődtél. - kuncogott fel zavartan majd hajába túrt ujjaival.

- Én... én... - egyszerűen nem találtam szavakat. Ez tényleg az az Agust D, akit hónapokkal ezelőtt megismertem? Csak mert, egyáltalán nem úgy hangzik.

D közben közelebb hajolt hozzám majd egy puha csókot lehelt ajkaimra. Ezután el akart húzódni, de én nem engedtem. Karomat nyaka köré fontam és visszahúztam magamhoz. Ez az ember... Ez az ember itt velem, szeret engem, de én is őt. Hülye voltam, hogy távol tartottam magamat tőle. Pont őt! Pont őt, aki kimenekített egy, olyan világból, ami kárhozottra volt ítélve számomra. Neki köszönhetően kaptam egy új lehetőséget az élettől, apa... halála után. Ezen elmosolyodtam. Ez kicsit, olyan mint anya és apa története. Véletlen lehet?

- D, sajnálom. - toltam el kissé magamtól, hogy gyönyörű fekete szemeibe nézzek.

- Nem érdekel! - mondta lekezelőn, mire az ütő is megállt bennem. - Nem érdekelnek a szavaid! - fogott erősen csípőmre majd szabad kezével végig simított testem leggyengébb pontján. Az egész testem beleremegett érintésébe. - Most egyedül csak... érezni akarlak. Semmi másra nem vágyom jelen pillanat! Csak... rád. - súgta már a végét. A pulzusom irgatlan ütemben gyorsult fel szavaitól. A szívem vadul kalapált. Mi fog most történni?

Kezével két combom közé férkőzött, amit szétfeszített majd lerántotta rólam a nadrágot. A levegőm is elakadt egy pillanatra, azonban az agyam túl pezsgett. A kezem magától mozdult. D pólója alá nyúltam és levettem róla. A gondolataim elködösültek. Nem tudtam mit csinálok csak annyit tudtam, hogy akarom őt. Puha ajkai mohón nyakamat kezdték el szívni, míg ujjaival utat tört nőiességem felé. Mikor célba ért, jött az egyik majd utána a második. Felsóhajtottam az érzéstől. Még soha nem csináltam ilyet senkivel sem. Belül a gyomrom liftezett. Féltem, de egyben még is izgultam.

D egy pillanat alatt dermedt le majd csodálkozva nézett fel rám. Önkéntelenül is hátrébb húzódtam. Most csináltam valami rosszat? Elrontottam valamit?! Vagy...?

- Yana, te még... - pirult el D, mire én is vele együtt vörösödtem el.  Önkéntelenül összébb húztam a lábaimat, mire kezével rá fogott.

- Igen, én még... az vagyok. - válaszoltam zavartan, mire D szemei először nagyra nyíltak a döbbenettől, amit rögtön utána egy ördögi mosoly váltott fel arcán. Most ez jót vagy rosszat jelent? Félve néztem fel rá újra.

- Téged tényleg nekem teremtettek. - súgta majd fogaival alsó ajkamba harapott majd húzni kezdte - Durva akartam lenni veled, de így...

- Légy az! - vágtam rá gondolkodás nélkül. D hitetlenkedve rázta meg fejét. Oké, azt hiszem most az egyszer teljesen elmentek nekem otthonról, de ha D- ről volt szó, hogy lehetett volna egy épp gondolatom is?

- Drágám, ha az leszek veled, akkor...

- Akkor megígérem, hogy szót fogok fogadni neked! - mondtam határozottan. D álla megfeszült.

- Miért Yana? Csináltál valami olyat, amiről nem tudok? - szemei résnyire szűkültek össze. A levegő közöttünk egy pillanat alatt hidegült el.

- D... meg tudom magyarázni, én... - kezdtem volna bele, de közbevágott.

- MIT CSINÁLTÁL YANA?! - kiáltott rám idegesen majd teljesen elhúzódott tőlem. A szívem hevesen kalapált mellkasomban. Annyi különbséggel, hogy most nem az izgalomtól, hanem a félelemtől. Ezt megint jól megcsináltam...

- Én... - mondtam volna, mire hatalmas zaj csattant fel a semmiből kintről. Azonnal lefehéredtem, míg D arca még feszültebb és még idegesebb lett. Mi lehet az?

Vajon mit csinálhatott Yana? Vagy a jobb kérdés. Mi lehetett az a zaj?🫣✨️

Hogy vagytok ma? Kinek milyen volt a hétvégéje?❤️