Elszakíthatatlan kötelék

A bunker

Gala

"Ismét abban a sötét mocsárban találom magam. Nem tudok mozogni, hiába rángatom a kezem nem tudom kiszabadítani a mocsárból. Magam előtt látom ugyan a kiutat a tisztásra, de nem érem el, a mocsár fogja vagyok. A tó közepén szokásosan megjelenik a fehér hölgy. Komor tekintettel néz körbe, majd vörös szemei megállapodnak rajtam és végtelen fájdalmat látok bennük.
-Itt van!- súgja alig halhatóan, de én még ilyen távolságból is tisztán hallom.
Ezután a sötétből kilép egy magas alak és mellém jön. Végre tisztán kivehetőek a vonásai. Hosszú fehér haja van porcelán bőre és  vörös szemei szinte teljesen úgy néz ki mint a tó hölgye. Gonosz vigyorral hajol le hozzám. Ekkor látom meg hosszú agyarait és azonnal tudatosul bennem, hogy egy vámpírral van dolgom. De még is ki lehet az?
-Köszönöm, hogy elhoztad hozzám, gyermekem- mondja érdes hangon, majd a hölgy felé fordul.-Anja, mikor is láttuk utoljára egymást.
-Soha nem fog elég idő eltelni!- veti oda hidegen Anja.
-Ejnye, drágám hát így kell üdvözölni a rég nem látott hitvesedet?
-Te, sosem leszel a hitvesem, bátyám!- az utolsó szót kihangsúlyozza, hogy nyomatékot adjon mondandójának.
A férfi otthagy engem a mocsár csapdájában és elindul a tó felé. Tökéletes re szabott öltönyt visel, amit szálkás nyurga testére mintha ráöntötték volna. Haja kiengedve lágyan meglibben ahogy megfordul és egyenesen Anjara néz.
-Anja, tudod jól, hogy kettőnk sorsa össze van kötve!- kezdi lágyan a férfi.- Nekünk kell átvenni a hatalmat!- szorítja ökölbe a kezeit maga előtt, közben folyamatosan a tó felé közeledik.
-Demetrius, ez csak a Te fejedben létezik!- emeli kezeit Anja felém- Gyermekem, most pedig rajtad a sor, enged ki az erődet!
Tudtam, hogy ezeket a szavakat hozzám intézi. Erősen koncentrálni kezdtem, valahogy el kell érnem, hogy kiszabaduljak. Lehunyom a szemeim és elképzeltem magam előtt, hogy Anja kinyújtott kezei után nyúlok. A karomat megfeszítettem a ragadós iszapban és húzni kezdtem kifelé."

-Ki fog szabadulni!- hallottam egy mély ordítást.
Nem törődtem semmivel, csak húztam a kezem. Ráeszméltem időközben, hogy már nem álmodok, már nem a sötét mocsaras erdő fogságában voltam, hanem egy szűknek mondható félhomályba burkolódzó szobában. Egy ágyhoz voltam láncolva és kezeimet éppen a bilincs fogságából próbáltam kihúzni. Nem sok sikerrel haladtam eddig, ezért a hüvelyk és kisujjamat egymáshoz feszítettem és hallottam ahogy reccsen a csont,miközben újult erővel ismét húzni kezdtem a kezem. Sikerült  a feszítéssel eltörnöm a kézfejem, így könnyedén kihúztam a kezem a bilincsből. Ahogy kiszabadultam, azonnal rápillantottam a kézfejemre és láttam is a gyógyulás jeleit.

"Ideje eltűnni innen, Gala"- hallottam Anja hangját a fejemben.

Felnéztem és öt megtermett halandó állt előttem. A bokáim még mindig béklyóba voltak verve, így az ágyhoz kötve kellett elintéznem Őket.
-Gyertek csak, rohadékok- sziszegtem vészjóslóan.
A férfiak pedig vigyorogva közeledtek.
Mikor az első megfelelő távolságra ért, előre vetettem magam és ráugrottam. Lábaimnál fogva a láncok ugyan vissza rántottak, de sikerült elkapnom ellenfelemet és beleharaptam a torkába, azonnal kitéptem egy darabot belőle. A férfi fájdalmasan felordított, még Ő a fájdalmával volt elfoglalva Én a sebébe vágtam a karmaimat és megmarkoltam a légcsövét, egyetlen rántással kitéptem azt. A férfi azonnal szörnyethalt. A földön feküdtünk, a lábaim az égnek, mivel a láncok még mindig fogva tartották. Megfogtam az egyik bilincset és feszíteni kezdtem, még mielőtt ketté téphettem volna béklyómat ismét nekem esett egy férfi, közben a másik három megpróbált lefogni. Az egyik férfi karját sikerült elkapnom és egy határozott mozdulattal a szemközti falnak vágtam, majd ismét rányúltam a bilincsre és az egyik lábamat végre sikerült kiszabadítanom. Ekkor egy másik férfi megpróbálta azt lefogni, viszont sikerült olyan erővel állon rúgnom, hogy a nyaka azonnal kitekeredett. Már csak két férfi volt hátra, Ők társaik halálából tanulva megfontoltan közeledtek. Láttam az egyiken, hogy rám akarja vetni magát és a testével lefogni. Igyekeztem úgy helyezkedni, hogy azt higgye sikerülni is fog a terve.  Közben a másik férfit figyeltem árgus szemekkel. Gyanúsan várt, nem mozdult, társát figyelte, mikor indul meg. A nagydarab vadász rám ugrott, nekem se kellett több azonnal a vállába haraptam majd a két kezem közé fogtam a fejét. Hüvelyk ujjaimmal a szemgödrébe nyúltam és addig nyomtam még a két szeme ki nem fordult a helyéről. A nagy melák keservesen felordított, de a feszítést nem hagytam abba. Kezeimet addig, addig nyomtam össze erősen még a férfi koponyája össze nem roppant és az agyvelejének egy darabja az arcomra fröccsent. Diadalittasan löktem le magamról az élettelen testet és másik lábamat is kiszabadítottam.
-Te következel!- hörögtem a kisebbik férfi felé fordulva, de mintha ez nem hatotta volna meg.
-Fuss!- súgta a férfi vigyorogva és kinyitott egy ajtót miközben Ő gondosan az mögé bújva maradt.
A nyitott ajtón keresztül semmit nem láttam olyan sötét volt a szomszéd szobában, viszont ugyan az az érzés kerített hatalmába mint a gödörben.
Hirtelen gurgulázó hörgést halottam a sötétből és több felismerhetetlen formájú valaha embernek kinéző lény vágta ki magát a sötétből.
Lélek szakadva rohanni kezdtem a másik irányba, kiszakítottam az ajtót és futottam a sötét folyosón kanyarogva. Folyamatosan hallottam magam mögött a hörgéseket. Azok a valamik, szorosan a nyomomban voltak.

"Gala, le tudod Őket győzni! Ki kell engedned a fényt"-hallottam ismét Anja hangját.
"Mégis, hogyan? A múltkorira sem emlékszem!"-válaszoltam kétségbeesve.
"Ad át az irányítást és segítek!"-mondta Anja határozottan.

Futás közben, kezdtem el hezitálni. Honnan tudhatnám, hogy Anja valóban az Én oldalamon áll?! Azok az izék egyre közelebb értek, befordultam egy sarkon és zsákutcába futottam, ez volt az a pont, hogy meghoztam a végleges döntésemet.
Elengedtem az irányítást a tudatom felett és érzetem amint Anja átveszi a hatalmat a testem felett. Mint egy horror mozit, úgy követtem az eseményeket ezek után.

Azok a valamik sikeresen beértek és rám vetették magukat, viszont Anja még időben lépett és egy fény lökettel eltaszította Őket magam mellől. Láttam az előre hulló hajamat ami immár fehéren pompázott. Nem hittem a szememnek, Anja nem csak a tudatomat vette birtokba, hanem a testemet is megváltoztatta.
Éreztem, hogy a lábam eltávolodik a földtől, Anja kitárta a karom és halk imát kezdett mormolni valamilyen ismeretlen nyelven és mindent elöntött a fény.

Az energia hullám mindent letarolt körülöttem és egy félgömb alakú km-es krátert hagyott maga után. A szörnyek a fény hatására elporladtak azonnal, semmi nem maradt belőlük.
A fejem felett megláttam a napfényt és éreztem, hogy Anja mozgásba lendül. Egyszerűen kirepültem a fejem felett tátongó lyukon. Mikor kiértem, körülöttem sűrű erdő terült el. Nem tudtam beazonosítani hol lehetünk. Amit ki tudtam venni, hogy egy föld alatti bunkerből szabadultam ki, akkor tudatosult bennem, ha akartam se tudtam volna megszökni egyedül.
Anja lélek szakadva futni kezdett egy irányba. Nem értettem, hova ez a nagy rohanás, mintha félne valakitől.

-Anja édesem előlem nem menekülhetsz!-hallottam meg mögülünk Demetrius érces hangját.
Anja kővé dermedt és azonnal vissza adta a tudatom feletti uralmat és eltűnt elmém legsötétebb zugában.
-Olybá tűnik nem akar veled társalogni!- jegyeztem meg egyszerűen és felé fordultam.
Demetrius tetetett szomorúsággal közeledett felém.Közvetlenül előttem ált meg és alaposan végig mért.
-Végül is, Te is megteszed gyermekem! Nekem teljesen mindegy ki van a testedben. Nekem a fizikai valódra van szükségem nem a szellemire.-simított végig az arcomon.
Undorodva kaptam el a fejemet és léptem hátra egyet, hogy meg tudjam tartani a tisztes távolságot.
-Mégis mire kell neked pont az Én testem?- kérdeztem fennhangon.
Nem akartam, hogy azt higgye félek tőle, sőt pont az ellenkezőjét próbáltam megmutatni neki, ezért kihúztam magam és egyenesen a vörös szemébe néztem.
-Te vagy a végzetem aranyom!-mosolyodott el lágyan.
-Akkor húz sorszámot rohadék, mert nem Te vagy az első aki ezzel a dumával akar bevágódni nálam!-vetettem meg a lábaimat és támadásra készen álltam.
-Idővel úgy is az enyém leszel, mindenestül. -vigyorgott és egyszerűen eltűnt a szemem elöl.

Csodálkozva néztem hűlt helyét, viszont nem engedhettem meg magamnak az egy helyben való toporgást. Hallottam, hogy a halandó vadászok gyülekeznek és ordibálva próbálnak rájönni hova lettem. 

Még mielőtt bárki is észre vehetett volna eltűntem a fák között.