Elszakíthatatlan kötelék

Utazás III.

GALA

Sötétség. Ennyit látok ami körül vesz, az iszapos sötétség. Nem tudom mióta lehetek itt, az időérzékem felmondta a szolgálatot. Semelyik érzékemre nem tudok hagyatkozni, mindent elnyom a sötétség. Próbálok kijutni, de egy mocsárban ragadtam, az elmém sötét mocsarában vagy ez nem is az enyém?
Hirtelen tisztán érzek egy erős energiát, de nem ismerem fel kié lehet. Az ereje teljesen letaglóz, sőt fizikálisan le is nyom a földre. Fekszem belesüppedve a mocsárba és nem tudok mozdulni. Egy halvány alak jelenik meg előttem vörös szempárral. Érzem, hogy ismerem de a vonásai nem tiszták, nem tudom ki lehet. Közelebb jön de a kép továbbra sem tisztul ki. Szándékosan rejti el magát előlem. Talán fél? De miért félne pont tőlem? Nem szól semmit, körbejár felettem és érzem, hogy elégedett. Próbálok szabadulni a szorításából de nem megy, nem enged el. Látom rajta, hogy készül valamire. Hirtelen eszembe jut, hogy Teot irányítani tudtam.

"Engedj el!"-küldöm a parancsot. Érzem, hogy a testemből kilövell az energia és egyenesen az idegennek csapódik.
A szorítás mintha enyhülne, de egy rövid megtorpanás után újult erővel tör rám. Érzem, hogy az idegen egy pillanatra meginog, talán hitetlenkedik, hogy képes vagyok erre. Mérhetetlenül lassan elkezd fölém hajolni, látom az Önelégült vigyorát és mintha valamit mondana, de nem hallok semmit....

Erős szorítást éreztem a vállaimon és valaki folyamatosan rázta a felső testemet.
-Gala ébredj!-hallottam Jeremy hangját- Mennünk kell Gala, ébredj!
-Mi történt?-kérdeztem kómásan.
-Nincs idő Gala! Jönnek még, mindent el fogok mondani a repülőn!-rántott fel a földről és roham tempóban indultunk el a holtestek között.
Körbenéztem, és a területet ellepő vadászok mind halottak voltak, a Jeremy oldalán harcoló vérfarkasok árgus szemekkel figyelték a kis utcákat úgy haladtunk előre.
-Jeremy, hol van Lucan-kérdeztem akadozva.
-A reptéren őrjöng, úgy volt, hogy Teo kivisz oda, hogy kerülsz ide?-nézett rám
-Ne..nem tudom. Veszélyt éreztem és muszáj volt vissza jönnöm!-dadogtam
Jeremy csak csóválta a fejét miközben segített előre haladni az utcán. Hangos puffanásokra lettünk figyelmesek, Jeremy bele szimatolt a levegőbe és még gyorsabb tempót diktált. A vérvarkasok is feszültebbek lettek Ők is szorosan a nyomunkban voltak.
-Muszáj lesz egy járművet találnunk, így nem fogunk időben a reptérre érni-nyögtem ki végül.
-Ketten már elmentek autóért de folyamatosan mozgásban kell lennünk. Kész hadsereg tört ránk Gala. Van egy olyan gyanúm, hogy érted jöttek!-nézett rám
-A repülőn majd megbeszéljük.-súgtam és éreztem, hogy ismét elragad a sötétség.

LUCAN

-Mi nem volt világos abban, hogy hozd ki a reptérre???
-Lucan, megbabonázott, nem tudtam ellene küzdeni!-mentegetőzött Teo
Az az egy baj volt ezzel, hogy pont leszartam a kifogásait. A dühöm szinte kezelhetetlen volt. A társam visszament hősködni és mikor megérkezett az üzenet a történtekről, a vér is megfagyott az ereimben.
Ez a nőstény egy atombomba, szó szerint. Jeremy jelentése szerint mikor a vadászok bekerítették Őket, akkor vette észre Galat is.
Érte jöttek, mert mikor Gala felfedte kilétét a vadászok velük már nem törődtek, hanem mindenki a lányra fókuszált. Majd a vezérük diadalittasan kijelentette, hogy elfogták mikor az egyikőjük hátulról leütötte. Nem sokkal később egy idegen vámpír jelent meg. Jeremy elmondása szerint mikor hozzá ért Galahoz a lány egyszerűen felemelkedett a tömeg fölé és egy hatalmas robbanás kíséretében szabadon engedte az energiáit ami letarolta a teret vele az összes emberi lényt. A vámpír hitetlenkedve méregette, majd még mielőtt elfoghatták volna elillant. Jeremy nem tudta megmondani az idegen kilétét, de szerintem hazudott. Ismerhette csak nem akarja, hogy mi is tudjunk róla. Viszont a pozitívum, hogy a reptérre tartanak. Jeremy biztosított, hogy vérfarkasok is vannak velük és pár percen belül ide tudnak érni, addig tisztítsuk meg az utat ha szükséges. Jelenleg is azon ügyködtünk, hogy biztosítsuk a szabad utat nekik. Riasztottam az itteni falkát, mostanra már biztosan ellepték város utcáit. folyamatosan kisebb nagyobb robajlásokat hallottunk innen onnan, számomra idegőrlő volt minden perc. Tudtam ha vissza megyek csak újabb slamasztikába keveredünk, esetleg elkerüljük egymást. A város tele volt vadászokkal és mindent beszennyezett a vér ocsmány bűze. Tudtam, hogy Jeremy  az élete árán is megvédi Galat, hiszen kiskoruk óta együtt voltak. Erre a gondolatra viszont még erősebben ökölbe szorult a kezem.

"Mázlista pöcs"-mérgelődtem

-Lucan, látom őket! Gala is ott van!-hallottam Teo hangját.
Láttam, hogy Jeremy a karjában cipeli az ájult lányt, és azonnal oda rohantam. Ő szó nélkül átadta.
-Lucan fel kell keltenünk valahogy. Az a vámpír, szerintem Ő csinálja ezt vele.
-A repülőn megoldjuk, viszont azonnal indulnunk kell!-rohantam Galaval a kapromban a gép felé.

Mikor felértünk a magángép fedélzetére a hátsó részre rohantam és Galat a kanapéra fektettem.
-Ébredj kislány!- ráztam meg erőteljesen a vállát

GALA

Hallom Lucan hangját de nem tudom merről jön. Nem látok semmit, akkora a sötétség és újra érzem azt a furcsa erőt. Próbálok megmozdulni, de nagyon nehezen megy. Valami ismét lenyom teljesen a földre.
-Lucan- súgom erőtlenül
-Kislány itt vagyok hallasz engem?-érkezik a válasz. Nagyjából sikerül beazonosítani merről jött a hang. Erőt veszek magamon és igyekszem leküzdeni azt az erőt ami a földre kényszerít. Sikerül megmozdulnom és nagy nehezen felállok.
-Lucan beszélj még!-kérem
Ismét hallom a hangját, folyamatosan beszél hozzám, így biztosan indulok el a hang irányába. A körülöttem lévő sötétség elkezd feloszlani és egy erdő szélén találom magam. A fény ami eddig nem tudott átjutni a sötétségen most hirtelen nagy erővel pusztítani kezdte azt. Az erdő fái gyönyörűen pompáztak a napfényben. Folytatom utam Lucan hangja felé. Az erdőből kiérve egy tó partján találom magam. A vízen gyönyörűen csillog a nap sugara, a víztükör sima egy hullám sem töri meg a nyugalmát. Jobb oldalt megpillantom Lucant aki a kezét nyújtja felém.
Elindulok felé mikor hirtelen hatalmas hullámok keletkeznek a tó vizén.
-Galatea- szólít meg egy éteri női hang.
A tó közepéből egy vámpír nő emelkedik ki.
-Jerj hozzám Galatea!- hallom ismételten a hívását.
Megtorpanok erős késztetés fog el, hogy elfogadjam a hívását. Mi van ha ő is csak bántani akar?! Lucanre nézek. Az arca ugyan nem tiszta, de teljes bizonyossággal tudom hogy Ő az. A kezét továbbra is felém nyújtja. Ha elfogadom akkor felébredek ebből az álomból, de mit akarhat az a nő tőlem.
-Galatea! Ide kell jönnöd!- hallom az egyre erélyesebb hívást.
Ránézek, gyönyörű éteri jelenség, bokáig érő tejfehér hajjal és ég kék szemekkel. Karcsú testét egy fehér selyemnek tűnő anyag borítja ami teljesen olyan mintha rá öntötték volna annyira tökéletesen áll rajta. Az anyag a bokájánál lágyan fodrozódik, mint ahogy alatta a tó vize is.
-Ki vagy Te?-kérdezem gyanakodva.
-Ha ide jössz, elmondok mindent!-kapom a kitérő választ.
A szememet összehúzom, próbálom megfejteni mit akarhat tőlem. Az arca amennyire szobornak tűnik, ugyan annyira kifejezéstelen is. Az ösztönöm rosszat sugall, nem merem meglépni. Hirtelen vissza fordulok Lucan felé aki továbbra is kinyújtja felém a kezét és megfogom.
A tó hirtelen felbolydul, hatalmas hullámok csapnak össze és az éteri hölgy sikítva tűnik el a habokban.

-Csak hogy felébredtél!-hallottam Lucan mély hangját.
-Hol vagyunk?-kérdezem közben a fejemhez kaptam, mert borzasztóan elkezdett fájni.
-Biztonságban, lassan leszállunk! Igyál!-nyújt felém egy pohár vizet.
-Nem kell!-fintorodtam el-Meg vagyok.-tápászkodtam fel és körbe kémleltem. Vérre volt szükségem, de ezt az információt nem voltam hajlandó az orrára kötni.

"Muszáj lesz egy halandót találnom rövidebb időn belül! Szarnak kellett ennyit várnod ezzel is!" - korholtam magam.

Még mindig a repülőn ültünk. Láttam, hogy Jeremy és Teo elmélyülten beszélgetnek elöl, mögöttük még kettő vérfarkas üldögélt és nyugodtan pihentek. Leghátul a nagy kanapén feküdtem Én és Lucan pedig mellettem ült.

"Vajon végig itt volt mellettem?"-gondolkodtam és össze akadt a pillantásunk.

Zöld szeme hirtelen megvillant és egy gyors mozdulattal megfogta az állam majd a fény felé fordított.
-Éhezel!-jelentette ki mérgesen.
-Megoldom nyugi!-kaptam el a fejem a kezéből-Nem kell ezzel foglalkoznod.-mondtam.
-De még mennyire, hogy kell! Mikkor ittál utoljára?-nézet mélyen a szemembe.
-Nem rád tartozik!-vörösödtem el, mert eszembe jutott az utolsó táplálkozásom emléke.
-Tessék!- tűrte fel Lucan a pulóvere ujját és felém nyújtotta a kezét.
-Nekem ez így nem megy.-rémültem meg és körbe néztem ismét a fedélzeten.
Lucan azonnal kapcsolt és halványan elvigyorodott.
-Talán szégyellős vagy?-kérdezte halkan.
-Nem erről van szó. Csak ha iszom, az esetek nagy százalékában annyira átadom magam az élménynek, hogy más is történik közben.-suttogtam
Lucan nem szólt semmit csak nyelt egyet és elhúzta a karját, majd oda ült mellém.
-Amint haza értünk azonnal inni fogsz!-súgta a fülembe rekedt hangon.
Ebből az egy mondatából már tudtam, hogy tökéletesen értette mi történik velem, ha iszok valakiből.