Elszakíthatatlan kötelék

Felkészülés

Gala

Az átváltozást követő napok szörnyűek voltak. A látásom egy hét elteltével is rettentően homályos volt, és mindenem úgy fájt mint akin nem csak egy úthenger ment át hanem utána még jól össze is verték volna.
Mindemellett Lucas gyilkos napirendet diktált a számomra. Feszített ütemben gyakoroltam és próbáltunk rájönni, hogy milyen képességeim vannak.
A napjárást szinte azonnal el is sajátítottam, valamint új képességként az elme manipulációt fedeztem fel. Sajnos ez a képesség még csak halandókon működött, de gőz erővel gyakoroltam, hogy elérjem a halhatatlanok tudatát is.
Az edzések keményebbek voltak mint a többieké, Lucas különös figyelmet fordított a vérfarkasok elleni védelemre. Továbbá a könyvtárban is elhalmoztak olyan kötetekkel amelyek a farkasok hadászati technikáit taglalták részletesebben.
Minden este hullaként dőltem az ágyba. Annak ellenére, hogy kevés alvással is hamar vissza nyertem az energiám hihetetlenül megterhelő volt ez a tempó.
Ez így ment hosszú hónapokon keresztül. Edzés, alvás, elméleti felkészülés.

Tíz hónappal később elegem lett.

Ismét egy megerőltető edzésen voltam túl, de végig azon gondolkoztam, hogy hogyan szabadulhatnék meg végre Lucastól.
Egyetlen használható esélynek Jeremyt láttam, neki mindig voltak ötletei.
Felszaladtam a szobámba és gyorsan lezuhanyoztam, majd útnak indultam a sötét folyosón Jeremy szobája felé. Út közben nem találkoztam senkivel, a kastély szokatlanul kihaltnak bizonyult.

"Biztosan a váltás zajlik."- gondolkoztam, miközben sietve szedtem a lábaimat.

Még mielőtt befordultam volna azon a folyosón ahol Jeremy szobája volt, megtorpantam a sarkon. Halk zajokra lettem figyelmes. Az ablakhoz osontam és résnyire kinyitottam, mert érzékeim alapján a beszélgetés a kertből jött.

-Lucas, most már tényleg nem tudjuk sokáig titkolni! Egyre több betörés van napközben, valamit sejtenek már a halandók is.-hallottam Thomas komoly hangját.
-Még nem áll készen, hogy el engedjem.-válaszolt Lucas
-Vagy Te nem állsz készen, minden nap végkimerülésig edzetek. Mindent tud már amit tudnia kell, és remek stratéga, meg tudja védeni magát most már. Mire vársz még?
-Nem akarom Lucan kezére adni csak így. Azt akarom, hogy Ő dönthessen erről.
-Ha soha nem engeded ki a kastély falain kívülre, sosem fog vele találkozni. Nem lesz esélye dönteni, de ezt Te is tudod nagyon jól.
-Szerinted az lenne a megoldás, ha szabadjára engedem? Mi van ha a halandó vadászok előbb találnak rá?- mérgelődött Lucas.
-Akkor megvédi magát, hiszen erre tanítottad.- mondta nyugodtan Thomas.-Hagyd, hogy megélje a sorsát.

Nem tudtam mire vélni Thomas szavait,de nagyon jól estek. Talán végre kiszabadulok innen és szabadon járhatom a világot.

-Hallgatózunk -hallgatózunk?-fogta meg Jeremy a vállam.
-Ha tudni akarod, éppenséggel igen. Lucas és Thomas rólam beszélget kint.-ráztam le a kezét a vállamról.
-Megtudtál valami hasznosat?-nézett ki Jeremy is az ablakon.
-Lehetséges, hogy Lucas végre belemegy, hogy kimehessek innen.-jegyeztem meg izgatottan.
-Ez egy remek hír-vigyorgott Jeremy- Hova fogsz elsőnek menni?-tette karba a kezét.
-Még nem tudom, abban bíztam, hogy neked van esetleg ötleted.-Néztem rá kiskutya szemekkel.
-Talán lenne egy ötletem.-pöcögtette meg az állát.-Biztos készen állsz arra, hogy kitedd a lábad a nagyvilágba?-vigyorgott.
-Teljesen kész vagyok!-jegyeztem meg izgatottan.
-Akkor hát holnap elviszlek egy fesztiválra.-mondta ünnepélyesen-Most viszont menj pihenni, mert kora hajnalban indulunk.
-Jeremy, Te vagy a legjobb!-ugrottam a nyakába örömömben.
-Viszont, van egy feltételem!-fejtett le magáról.
-Mi lenne az?-kérdeztem komolyan.
-Thomasnak is velünk kell jönnie!
-Ebbe azt hiszem bele tudok egyezni.-bólogattam.
-Akkor ezt meg is beszéltük.-vigyorgott-Sipirc aludni és holnap kényelmesbe öltözz.