Elszakíthatatlan kötelék

Az átváltozás

Tíz évvel később
Gala

A mai edzés kőkemény volt. Izzadtan és teljesen kimerülve dőltem be az ágyamba délután. Még sötétedés előtt szerettem volna lefürdeni, de semmi energiám nem volt kimenni a fürdőbe. A fejem belefúrtam a párnámba és lehunytam a szemem. Gondoltam alszom egy fél órát és utánna letusolok.

-Kicsi, ébredj! Lucas vár rád.- rázott meg Jeremy.
A hangja nagyon távolinak tűnt.
-Hagyjál, fáradt vagyok!-nyöszörögtem.
-Kicsi, huszonnégy órája ki se dugtad a fejed innen. Kelj fel.- simogatta az arcom.
Éreztem, hogy kisimítja az arcomba hullott hajtincseket majd hirtelen megállt a keze.
-Lázas vagy!- állapította meg komoly hangon.
Hallottam, hogy fel kell az ágyról majd egy rövid matatás után elkezdett beszélgetni valakivel.

-Elkezdődött. Igen, biztosan. Már egy napja alszik és most felszökött a láza. Lucas hamarosan fájdalmai is lesznek. Igen. Értem, szólok Thomasnak és összekészítjük.

"Mit készítenek össze? Mi történik?" -cikáztak a gondolatok a fejemben. Próbáltam kitalálni mi történik, de nagyon nehezemre esett a gondolkodás és a mellkasom is egyre jobban szorított. Ki akartam nyitni a szemem de nem sikerült, Jeremy hangja egyre távolabbról szólt, végül elsötétült a világ.

Erős fény vakított el mikor ismét magamhoz tértem.
Nem a szobámban voltam már, hanem az alagsori orvosi szobák egyikében.
Csatakosra izzadtan az ágyat, a szemembe is csorgott belőle. Mikor le akartam törölni a homlokomról a nedvességet akkor eszméltem rá, hogy az ágyhoz vagyok láncolva. Igen, nem bőrszíjakkal hanem súlyos láncokkal tettek mozgásképtelenné.

-Mi a faszom ez??- kérdeztem rémülettel vegyes dühvel a hangomban.
-Sajnálom Kicsi, de muszály a saját érdekedben.- törölte le a nedvességet Jeremy a homlokomról.
-Vigyázunk rád Gala, ne aggódj- hallottam meg Thomas hangját.
A szokásostól eltérő volt, hiszen most együttérzést és lágyságot hallottam ki a szavaiból. Máskor inkább rideg és tárgyilagos volt.
-Mit csináltok velem? Engedjetek el!- kezdtem rángatózni.
A két vámpír erősen és határozottan fogott le.
-Galatea elkezdődött az átváltozásod!- hallottam meg Lucas mély hangját.

Kipattant a szemem, hirtelen nem hittem el azt amit mond. Még mielőtt hitetlenkedve ráförmedtem volna, megéreztem a fájdalom első hullámát.
A karom természet ellenes pozícióba feszült és a fájdalmas reccsenéseket hallgatva összeszorítottam a fogam és a szemem.
A fájdalom egyre csak fokozódott, minden porcikámban éreztem, majd a fogaimba és álkapcsomba is elkezdett bele nyilallni.
A szememben szó szerint azt éreztem mintha olvadt lávát csorgattak volna, annyira égett. Mikor megpróbáltam kinyitni nem sikerült, így a fájdalmas sötétség maradt a menedékem.
Az álkapcsomban éreztem, hogy felső szemfogaim kifele tolódnak. Az agyaraim növekedésnek indultak alatta.

Hirtelen egy erős kéz ragadta meg az álkacsom és kifeszítette a szám.
Ordítani kezdtem a fájdalomtól miközben az idegen kéz feltehetően egy fogóval megragadta az egyik szemfogam és egy határozott rántással kitépte a helyéről.
Erős fémes íz öntötte el a számat, majd a mozdulat megismétlődött a másik szemfogam esetén is. Próbáltam a fejem elrántani de nem sikerült vasmarokban fogták a kezek.
Miután kihúzták a fogaimat az álkapcsom megnyugodott egy kicsit, de ez a látszólagos pihenés nem tartott sokáig. Az agyaraim növekedésnek indultak ami újabb fájdalom hullámot indított el.

Nem tudom meddig bírhattam ébren, de én úgy éreztem, hogy a végéig kihúztam és már abban a hitben voltam, hogy sosem ér véget ez az egész.
Halk beszélgetésre lettem figyelmes a sötétségben.

-Meglepően jól bírta.
-Ne csodáld, hiszen Ő a kiválasztott, erősebb mint aminek látszik. Kiváncsi vagyok milyen képességei fognak elő jönni az alapokon kívül.
-Titokban kell tartanunk az átváltozását. A farkasok nem tudhatják meg.- hallottam Lucas hangját
-Meddig akarod elodázni az elkerülhetetlent?-kérdezte Thomas.
-Ameddig meg nem tanulja uralni az erejét. Muszáj felkészítenünk arra ha egyedül kell boldogulnia. Nem küldhetek vele gardedámot, hogy megvédje.
-Ugye tudod, hogy előbb utóbb kiderül, és akkor eljönnek érte.
-Még mindig jobb ha utóbb mint előbb ...

Ezek voltak az utolsó szavak mielőtt ismét a tudatlanság mély vermébe zuhantam volna.

***
Európa ismeretlen helyén

A megfigyelések sikeresnek bizonyultak. Mióta megkaptuk a fülest Anya hollétéről, elkezdtük Erdélyt feltérképezni a kolónia után kutatva. Rengeteg vámpírt sikerült fogságba ejteni és tőlük még több információt sikerült szerezni mint a másfajúaktól.
Viszonylag rövid idő alatt meg is találtuk a kolóniát. Már csak azt kellett kitalálnunk hogyan jutunk be. Információink szerint a farkasoknak köszönhetően magasan fejlett védelemmel rendelkezik a kastély. Egy hadsereggel nem fogjuk tudni lerohanni, már csak a létesítményt körülvevő magas falak miatt sem.
Muszály volt egy használható tervet kitalálni, a nagyúr minél hamarabb eredményt akart látni tőlem.

Felálltam az asztalom mellől és a falra kifeszített térképet vizslattam. A térképre több a kolóniáról készült drón felvétel is fel volt tűzve.

"A terület adottságainak köszönhetően könnyen a falakhoz juthatunk. A kastélyt körülvevő erdőben gyorsan és észrevétlenül tudunk mozogni."

Gondolataim fonalát folytatva egy jegyzetfüzetbe kezdtem leírni a tervet. Közben néhány üres papírra fel is skicceltem pár útvonalat és a kastélyt alaposan megvizsgálva próbáltam az épület gyenge pontjait megtalálni.

Munkámba teljesen bele mélyülve nem vettem észre, hogy Dr Schmidt- hű társam- bejött az irodámba és kényelembe helyezte magát az egyik bőr fotelban.

-Mit gondol Cornelius? A rajta ütéssel mennyi alanyt foghatunk még be? A kutatásaimhoz szükségem lenne pár nőstény egyedre.- simogatta apró körszakállát a doktor.
- Ezzel a rajtaütéssel csak egy alanyt célunk befogni doktor. Jelenleg más korcsot nem vagyok hajlandó még idehozatni. Ugyanakkor a nagyúr is jobban örül annak a fajtáján kívülieket tizedeljük.- dörzsöltem meg az arcom.
Körülbelül huszonnégy órája lehettem ébren. Mostmár lassan ha akarom, ha nem szükségem lesz egy kiadós alvásra.

-Nem értem, hogy miért követi a parancsait uram. Hiszen az is egy egyszerű korcs mint a többi.
-Ez nem egészen így van doktor. Dimitry az elsők egyike, így a hatalma felér egy istenével is. Nem olyan egyszerű egy Őst megölni tudja, így egyszerűbb volt jelenleg egységet kötni vele addig még ki nem találom, hogyan lehet végleg a pokolra jutatni.
-Miért nem vágja le a fejét egyszerűen mint a többinek?- kérdezte nemes egyszerűséggel Schmidt, közben a hosszú bajszát pödörgette és a kerek keretes szemüvegét feljebb tolta az orrán.
-Tudja Schmidt, egy olyan vámpírt aki a világ kezdete óta a földet járja nem több száz hanem ezer féle képen próbáltak a vadászok megölni. Az összes eddig ismert vámpírölési módszert túlélte, és természetesen gondosan őrzi a titkát annak, hogy-hogy lehet megölni Őt, ha egyáltalán meg lehet.- világítottam rá a szomorú tényekre.
-Bezárni nem próbálta mèg?- folytatta az ötletelést a doki.
-Sajnos jelenleg ez is esélytelen. Nincs olyan hely a világon ahonnan ne szabadulna ki valamilyen formán. Addig még a képességeit nem tudjuk elnyomni nincs esélyünk. Talány Anyával sakkban tudom majd tartani valamennyire, hiszen szüksége van rá a terveihez. Nélkülem pedig jelenleg nem tud közel jutni hozzá.
-Akkor az a terve, hogy azt a vámpír szajhát ide hozza?
-Pontosan, így reményeim szerint két legyet ütünk egy csapásra, hiszen a farkas király is eljön majd érte, illetve a nagyúr is. Ők gondoskodnak egymásról míg mi páholyból nézzük azt, hogy fordulnak egymás ellen. -mosolyogtam- Természetesen a saját és embereim védelméről gondoskodni fogok.

Schmidt ezúttal semmit nem mondott, csak mosolyogva felállt. Oda sétált az ablakhoz és a kinti zord tájat kémlelte.

-Remekül hangzik, de remélem pár alanyt azért begyűjthetek a szórakozás kedvéért.