Elszakíthatatlan kötelék

A kezdet III

Lucan

Másnap hajnalban alig bírtam az indulataimmal. A rajtaütés nem úgy sikerült ahogyan mi azt elterveztük.
Vártak ránk, és most itt ültem egy sötét irodában Lucassal szemben aki láthatóan nem volt elragadtatva a látogatásomtól.

-Szó sem lehet róla, hogy elvid!- jelentette ki ellent mondást nem tűrően.
-Tudod jól, hogy erről nem Te döntesz.-válaszoltam ingerülten.
-Igen tudom, de azt is, hogy Te sem győzheted csak úgy meg. Minden befolyás nélkül magának kell akarnia ezt, de erre még nem áll készen.
-Nem fogom itt hagyni, hogy örökre elzárjátok a falak közé!- csaptam az asztalra

Lucas meg sem lepődött ezen. Régóta ismertük egymást, még az emberek ellen vívott csatában harcoltunk egy egységben. Akkor még hasznát tudtam venni szabály követő mániájának, de ma csak még jobban felidegesített ezzel.

-Kénytelen leszel pedig itt hagyni. Halandóként biztosan nem engedem a kezed közé, csak össze törnéd!- sziszegte a fogai között.
-Te is tudod, hogy nem lennék rá képes még ha akarnám se.- morogtam- De legyen ahogy akarod. Viszont figyelmeztetlek, ahogy megtörténik az átváltozás eljövök érte!- álltam fel a székből amiben eddig ültem.

Lucas nem válaszolt semmit, csak sötét tekintettel követte ahogy elhagytam a szobát. Kint a folyosón a társaim több vámpír társaságában vártak rám. A hangulat pattanásig feszült. Bajtársaimon láttam, hogy egy hajszál választja el őket attól, hogy felvegyék állatias alakjukat és neki rontsanak az itt lakóknak.

-Induljunk!- vetem oda mérgesen és félre löktem két vámpírt az utamból.

Társain meglepett tekintettel ugyan de követtek és elindultunk a kijárat felé.
A lépcső tetejéhez érve ismét megérzem azt az illatot amit a szórakozó helyen éreztem. Azonnal a forrás irányába fordultam és megláttam Őt a folyosón állva. Engem nézett hatalmas barna szemeivel, haja kiengedve lógott és tökéletes fenekét is betakarta. A belső vadállat azonnal életre kelt bennem és küzdeni kezdett az ellenállásommal. Oda akart mindenáron menni és elvinni Őt. Elvinni innen messzire.
Hosszan néztünk egymás szemébe, nehezen szakítottam el a tekintetemet de kénytelen voltam megtenni. Nehéz szívvel indultam kifelé tudván, hogy itt kell hagynom kitudja mennyi időre.

-Lucan mi lesz ezután?- lépett mellém Teo mikor kiértünk az előkert kapujához.
-Türelmes leszek és ha eljön az idő vissza jövök és elviszem.- néztem vissza a kastélyra és ismét megláttam a főbejárat feletti ablakban.

Éteri jelenség volt még így is. Tudtam, hogy mindez a boszorka által rám rótt kötelék miatt van így. Amint sikerül beteljesíteni a jóslatot, megtörik a kötés és szabad leszek végre. Akkor talán megtalálom az igazi társamat is.

Gala

Idegenek voltak a kastélyban. Éreztem tisztán mint a nyitott ablakon beáramló langyos szellőt. Furdalt a kíváncsiság, hogy kik lehetnek de Lucas megtiltotta, hogy kimenjek a szobából. Nem igazán értettem, hogy mi olyan titokzatos az idegenekben, hogy nem láthatom őket.
A szobámban fel alá járkáltam miközben azon járt az agyam, hogy ki a fene jöhetett ilyenkor. Ha vámpír is minden bizonnyal nagy hatalmú, mert fényes nappal csak azok tudnak közlekedni.
Gondolataimból halk kopogás rántott ki. Megpördültem és láttam, hogy Jeremy surran be a szobámba.

-Mit tudtál meg?- kezdem faggatni köszönés helyett.
-Vérfarkasok.- morogta vészjóslóan Jeremy.
Arca teljesen elsötétült, egyszerre láttam rajta undort és utálatot is.
Én próbáltam elrejteni izgatottságomat.
-Mi a fenét keresnek azok itt?- kérdeztem olyan nyugodtan amennyire csak tudtam.
Reménykedtem benne, hogy nem bukok le. Annyira izgatott lettem az információtól, hogy alig bírtam egy helyben maradni.

"Muszáj kijutnom. Látnom kell egyet."- ezek a gondolatok jártak a fejemben, valamint próbáltam valamilyen kifogást gyártani, hogy kijussak innen.

Jeremy leült az ablak melletti fotelba és a lehúzott rolót vizsgálta.

-Olyan elkeserítő így élni, alkalmazkodni a gyengébbekhez. Holott nekünk nagy hatalmúaknak kijárna, hogy lássuk a világot.- kezdte unottan a szónoklatát.

Meg sem lepődtem, hiszen majd minden reggel előadta ezt. Rettentően zavarta, hogy nem mehet el innen. Viszont azt sose mondta, hogy Őt miért tartják itt, ugyan is az átalakult vámpírok miután végeztek a kiképzésükkel  ha akartak elhagyhatták a kolóniát. Én is erre számoltam, de még nagyon messze volt az én időm.

-Jeremy had nézzem meg a vendégeket. Tudod, hogy nagyon régóta vágyom látni egy farkast.- néztem rá bájos kislányos szemekkel.
-Nem értem mit eszel azokon a kutyákon.- fintorgott-De nem az én felelősségem, hogy mit csinálsz, ha rajta kapnak az a te sarad lesz.- legyintett.
-Imádlak!- karoltam át boldogan a nyakát
-Légy óvatos kicsi. Kiszámíthatatlan lények.- nézett rám komolyan.
-Csak úgy mint mi.- jegyzem meg egy kaján vigyor kíséretében és már nyitom is az ajtót.

Halkan osonok ki a folyosóra végig igyekszem az árnyékban maradni.
Lucas kitett magáért mert most gyakrabban járőröznek a rangidős tagok és mintha többen is lennének szolgálatban, így elég nehéz haladnom mivel folyton meg kell lapulnom, hogy ne vegyenek észre.
Sejtésem szerint Lucas irodájában lehetnek, ezért arra indulok el. Mikor a lépcsőkhöz érek, hangos ajtócsapódást hallok és egy erős mély férfi hangot.

-Induljunk!- mondja határozottan az idegen hang és mély puffanásokat hallva rájövök, hogy erre tartanak.

Megpróbálok meglapulni a sötétben és onnan figyelni az eseményeket. Egyszer csak öt megtermett férfi jelenik meg a lépcsőnél. A csapat elején masírozó egyed a legnagyobb. Hatalmas testét fekete garbó takarja ami a mellkasára tapad, ezzel sejthető, hogy mi lehet alatta, és egy terep színű nadrág borítja. A ruhát egy vaskos fekete bakancs egészíti ki. Az arcát nem látom tökéletesen a félhomály miatt ezért kicsit kijjebb húzódom rejtekemből, hogy jobban szemügyre vegyem.
Ekkor hirtelen megdermedt az idegen és felém kapta a fejét.
A tekintetünk azonnal összefonódott. Mély zöld szeme megvillant, mintha megismert volna engem, és abban a pillanatban egy ismerős lökés hullám talált el. Ugyan ezt éreztem a szórakozó helyen is tegnap este. Egy belső hang azt súgta, hogy menjek utánna, Ő az aki minden kérdésemre tudja a választ. Furdalt a kíváncsiság, de hirtelen a félelem is úrrá lett rajtam és nem tudtam megmozdulni, pedig legszívesebben oda mentem volna hozzá miközben azt kiáltom " VIGYÉL MAGADDAL".
A félelmem erősebbnek bizonyult a kíváncsiságomnál és elszalasztottam a lehetőséget. Az idegen elfordította a tekintetét és az a melengető energia hirtelen vad hideggé vált. Társaival együtt elhagyták a kastélyt. Én akkor eszméltem fel mikor kiléptek az ajtón. Egy hirtelen ötlettől vezérelve oda rohantam az egyik nagy kétszárnyas ablakhoz és figyeltem ahogy elhagyják a birtokot. Az idegen a határon még egyszer vissza fordult és egyenesen rám nézett. Sajnos nem tudtam kivenni az arcát teljesen de annyit láttam, hogy mozog a szája valamit mondhatott de sajnos nem tudtam leolvasni mi lehetett az és halandóként még nem volt annyira kifinomult a hallásom sem, hogy ilyen messziről meghaljam. Viszont egyértelműen tudtam, hogy nekem címezte a mondanivalóját.

EURÓPA EGYIK ISMERETLEN TERÜLETÉN

-Uram sikerült egy újabb alakváltót elfognunk.- rontott be az irodámba egy cingár fiatal közlegény.
Látszódott, hogy új a bázison hiszen az alapvető protokollt sem tudta még. Kegyes vezér képét szerettem volna első benyomásként megmutatni, így az arcátlansága miatt (Engedély nélkül rontott a lakrészembe) nem büntetem meg amennyiben érdekes információt is tud mint egy újabb halhatatlan korcs elfogása.
-Mit kezdjek egy újabb torzszülöttel? Lassan kezd betelni a gödör ideje lesz végre tizedelni a foglyokat.- álltam fel a bőr karosszékből ami a kandallóm előtt kapott helyet.
-Uram ez most más! Információi vannak a lénynek az ezer éves jóslatról.
-Valóban?-néztem érdeklődve az újoncra- Ez esetben készítsétek a kamrát és jelezzetek Dr. Schmidt-nek. Hosszú munka vár ránk a mai napon.-mosolygok hiszen talán közelebb kerülök Anyához és végre derékba törhetem a halhatatlanok terveit.