Elszakíthatatlan kötelék

Édes nedű

GALA

-Lucan nem fogok belőled inni!- jelentettem ki határozottan mikor leszálltunk a gépről.
-Pedig muszáj lesz, mert másból soha többet nem ihatsz!- mondta egyszerűen.
Felkapta a táskáinkat és elindult a kijárat felé.
Duzzogva követtem és próbáltam valami mentséget keresni, hogy megússzam a dolgot.
Jelenleg Jeremyre sem számíthattam, úgy néz ki Teoval egymásra találtak. Mindenkit hátra hagyva vidáman beszélgetve beültek az egyik parkoló autóba. Mindenki elment kivéve Lucant és engem. Ő egy fekete sport autóba kezdett el bepakolni.
-Gyere, haza akarok végre érni!-nézett rám
Szótlanul ültem be a kocsiba, igyekeztem nem gondolni az estére. Lucanen is láttam, hogy tudja, most csendre van szükségem ezért nem is faggatott. Csendben az utat figyelte. Én is inkább a tájat kémleltem, igyekeztem mindent az eszembe vésni, hátha menekülésre leszek kényszerítve egyszer.
A hegyek mögött megláttam az első nap sugarait, csillogó szemmel figyeltem ahogy az a fénylő gömb ismét felkel és újra felmelegítheti a testem. Minden éjszaka csak ezt a pillanatot vártam, hogy újra láthassam ezt a gyönyörű látványt.

Az út meglepően hosszú és csendes volt, pedig körülbelül százharminccal mehettünk. Lucan végig az utat figyelte, mind a két kezével úgy szorította a kormányt, hogy az majdnem ketté tör.
-Bökd már ki!-néztem rá megadóan.
-Mennyi?-morgott halkan.
-Mi mennyi?-néztem rá
-Hányan voltak?-nézet vissza rám lángoló szemekkel.

"Meg vagy!"-gondoltam gonoszul.

-Hmmm-kezdtem el látványosan gondolkodni. Még a számat is elkezdtem pöcögtetni az ujjammal.-Igazság szerint az átváltozás utáni második héten már bele zavarodtam a számolásba. Tudod egy fiatal vámpírnak nagy étvágya van, így nem meglepő módon akár napi többször is inni kényszerül.
Természetesen ennek csak a fele volt igaz. Persze nagy mennyiségben fogyasztottam vért, de mivel nem hagyhattam el a kaséjt ezért állandóan melegített, csapolt vért kaptam. Igazság szerint egyetlen egy tapasztalatom van még közvetlen a fesztivál előtti estéről. Akkor szexbe fulladt a dolog, pedig nem az volt a terv. Ebből gondolván gyakorlatilag bármikor átfordulhat és egyenlőre Lucannel nem kockáztatom meg ennek az esélyét.
Viszont a mondanivalóm célt ért. Az ujjai fehéredni kezdtek annyira szorította a kormányt.
-Talán valami problémád van?-kérdeztem kacérul.
-Soha többet nem ihatsz senkiből!-jelentetti ki határozottan.
-Tudtommal nem vagy az apám. Majd Én eldöntöm magamnak kiből akarok inni ha tetszik ha nem és jelenleg Te - mutattam rá jelentőségteljesen- nem vagy az étlapon!

Lucan bele taposott a fékbe, nekem az volt a szerencsém, hogy be voltam kötve és nem repültem így ki a szélvédőn. Az autó csikorogva ált meg az út közepén, majd csend.
Halk morgásra lettem figyelmes viszont időm nem volt reagálni sem, mert Lucan rám vetette magát. Megfogta a nyakszirtemet és erősen a saját nyaka felé irányította a fejem. Ugyan az az energia hullám csapott meg mint ami tíz évvel ezelőtt. Továbbá Lucan erős férfias illata is csatlakozott ehhez a hullámhoz. Alig bírtam vissza fogni magam.
-Soha többet nem iszol senki másból, megértetted!- morogta mély rekedt hangon a fülembe.- Aki csak hozzád mer nyúlni kitépem a gerincét!
Hallottam, hogy bele szimatol a levegőbe és hirtelen elvigyorodott.

"Kruvaéletbe!" - hirtelen fészkelődni kezdtem a szorításában. 

Tudtam, hogy érzi a felizgultságomat. Lucan még erősebben szorított és félre hajtotta a fejem,így szabad utat engedve magának a nyakamhoz. Kéjesen nyalta végig a nyakam,majd finoman elkezdte csipkedni a fogával a bőrömet.
-Tudom jól, hogy te is akarod! Miért nem adod meg magad a késztetésnek?-morogta a fülembe.
Válaszként csak nyögni tudtam, nem tudtam uralni a testem. Az agyam hiába tiltakozott a kezem magától mozdult és húzta még közelebb Lucant. Ő ezt bátorításnak vélve megragadta a csípőm és erősen szorított, közben a nyakamról szépen lassan haladt az arcom és a szám felé.
Lehunytam a szemem és teljesen átadtam magam az érzésnek.
A csókja heves és követelőző volt, már-már szédítően jó érzés.
-Gala innod kell, érzem, hogy egyre gyengébb vagy-szakította hirtelen meg a csókunkat.
Nem válaszoltam, hanem eltoltam magamtól. Ismét kinéztem az ablakon és a lehetőségeimen gondolkodtam.
-Rendben van, de nekem is vannak feltételeim!-néztem rá ismét.
Lucan bólintott és érdeklődve figyelt.
-Csak a csuklódból vagyok hajlandó inni és nem érhetsz hozzám sehol semmilyen formában! Megértetted?-mondtam szigorúan.
Ő nem válaszolt, hanem rövid gondolkodás után mogorván bólintott. Majd halkan a következőket tette hozzá.
-Ahogy haza értünk eszel!
-Jobb lenne ha itt csinálnánk!-válaszoltam és mielőtt még elvetette volna az ötletet gyorsán hozzá tettem - Kevesebb a hely így kisebb az esély, hogy tovább megyünk!- bár a lelkem mélyén tudtam, hogy ezt csak én képzelem be saját magamnak.