Elszakíthatatlan kötelék

A hold ereje +18!!!

Kedves olvasó!
A következő fejezett erősen +18-as besorolást kapott ennek tudatában olvasd.😏
Jó szórakozást!😜

Lucan

A fenevad üvöltött bennem. Itt hagyott, az a kis szuka. Ez egyszerre izgatott is és mérhetetlen dühvel töltött el. Végig csörtettem a folyosókon senkivel és semmivel nem törődve és feltéptem a lakosztálya ajtaját. Gala a nyitott ablakban állt meztelenül. A teli hold megcsillant a bőrén. Hallottam, hogy a vadállat morogni kezd, Gala ekkor fordult meg. Éteri jelenség volt, hosszú barna hajával és a véremtől vörös ajkaival, a lágy szellő felkapta hosszú tincseit.

-Enged ki, látni akarom!- súgta és egy kaján vigyor jelent meg az arcán.
Nem szóltam semmit csak elindultam felé. Ezt meglátva, hirtelen vissza fordult a nyitott ablakhoz és kiugrott. Eszeveszetten rohantam utána de már csak hűlt helye után kaptam a levegőben. Kecses mozdulattal ért földet a kertben, több mint tíz méter zuhanás után is. Vissza nézett rám és sötét ígéret csillogott a szemében.

"A vadállatot akarod kislány? Hát tessék!"-szabad utat engedtem a fenevadnak.

Éreztem, hogy minden csontom darabokra törik és ismét össze forr, bőrömet mint egy szűk ruha úgy téptem le magamról a megnőtt karmaimmal. Mikor befejeződött az átalakulás kiléptem az ablakpárkányra és a holdra vonyítottam. Gala ezt vette jelnek és mint a szélvész rohanni kezdett a kertben. Én pedig... Én a tudatomban hátraléptem és az irányítást a fenevadra bíztam. Tudtam, hogy nem fog neki ártani, hiszen most ivott a véremből a vámpír. Képes megállítani ha kell.

Innentől kezdve mint egy harmadik személy úgy figyeltem a történéseket. Mindennek tudatában voltam, de a testemet a fenevad irányította. Kivetettem magam az ablakon és Gala után iramodtam. Édes illata mint jelző tűz úgy égett az agyamban és csak rohantam. Éreztem, hogy a fenevad egyre izgatottabb, ahogy az illat egyre erősebb lett.
A kert eldugott kis tisztására érve megálltam a tó előtt. Gala a tó közepén lebegett megbabonázva figyelte a teli holdat, haja körbe fonta a testét, karjai ellazultan lógtak.

-Olyan gyönyörű!- súgta- Az éjszaka egyetlen gyönyörűsége!- emelte fel kezeit a hold irányába, majd hirtelen rám nézett.
Szemei vörös színben világítottak, teljes testével felém fordult és lassan a tó szélére lebegett. Lábai lágyan értek földet a parton és lassan felém sétált. Furcsa doromboló hangot kezdtem el hallani, majd ráeszméltem, hogy ez belőlem jött.

"A fenevad udvarol a vámpírnak?"- hitetlenkedtem.

A farkasok csak is a kiválasztott társnak udvarolnak, soha más nőstényt nem tisztelnek meg ezzel.

"Csak az átok miatt lehet!"-nyugtattam magam

A testem ismét mozgásba lendült, megindultam Gala felé. A vámpír törékenynek tűnt, de tudtam, koránt sem az. Közvetlenül előttem állt meg és a mellkasomra tette a kezét. Halk nyögéssel túrt bele a fenevad bundájába és végig simított a hasfalamon.

-Csodálatos!-súgta odaadással.- A hold teremtménye!- járt körbe, kezével végig simítva mindenhol az átalakult testem.

Furcsa mód a fenevad tökéletesen nyugodtan tűrte és teljesen ura volt vágyainak. Nem hittem a szememnek, hiszen minden sagank* arról szólt, hogy a fenevad addig űzi társát még meg nem kapja, és azt is állati brutalitással végzi el. A vérfarkasoknál ezért is volt kevés a más fajokkal való keveredés, nem sokan tudták elviselni ezt a brutalitást. Viszont Galanak minden rezdülésére engedelmeskedett a fenevad. A lány szó szerint azt csinált most a testemmel amit csak akart, mert tökéletesen irányítani tudta a bennem élő farkast.