Elszakíthatatlan kötelék

Telihold

Cornelius

Idegesen járkáltam az irodában. Az arcom fel volt dagadva még mindig, pedig már több nap is eltelt az incidens óta. Demetrius azóta nem jelentkezett, viszont tudtam ,hogy hamarosan meg fog jelenni és követelni fogja az információkat, amik jelenleg nincsenek még a kezünkben. Az asztalomon volt egy piros gomb ezt megnyomtam és türelmetlenül vártam, hogy az asszisztensem megérkezzen.

"Hol marad már?!"- mérgelődtem.

Óvatosan nyílt az ajtó és egy fiatal fiú lépet be rajta. Félénken nézett rám, de ez most egyáltalán nem hatott meg.
-Azonnal információt akarok a nő hollétéről!-jelentettem ki határozottan.
A fiú idegesen nézett jobbra balra majd egy óvatos torok köszörülés után a következőket mondta.
-Uram, elvették Öntől az ügyet!-a hangját alig lehetett hallani. Látszott rajta, hogy fél a következményektől.
-Mi az, hogy elvették?-kérdeztem idegesen, majd közelebb mentem a fiúhoz.
-A főnökség saját kezébe vette az ügyet, Uram.-remegett mint a nyárfa levél.
Mérgemben megfordultam és mindent lesöpörtem az asztalról.
-Takarodj!- ordítottam
A fiú amilyen gyorsan csak lehetett kislisszant az irodámból.

"Az az átkozott vámpír! Még hogy átveszi az ügyet, hisz Ő mondta, hogy nem akarja bemocskolni azt az undorító kezét."- mérgesen járkáltam ide oda a helységben. "Nem adom ilyen könnyen magam!"- egy ötlet kezdet megfogalmazódni bennem majd az ajtóhoz léptem és ki akartam menni de zárva volt.
"Mi a fasz?!"-rángattam az ajtókilincset mint egy hülye.
Ekkor jeges fuvallatot éreztem magam mögött. Borsódzót a hátam miközben megfordultam. Demetrius az irodai karosszékemben üldögélt keresztbe tett lábbal és elmélyülten babrálta egyik tejfehér hajtincsét.

-Cornelius, miért is bíztalak meg pont téged?-kérdezte nyájasan
Nagyot nyeltem, válaszolni nem voltam hajlandó. Tudtam mit akar és nem akarom húzni az időt, ha el tesz láb alól, akkor ne parádézzon itt nekem. A kezem zsebre vágtam és megfogtam az egyik késemet, ami a nadrágom egyik rejtett kis rekeszében mindig nálam volt pont az ilyen helyzetekre. Még mielőtt bármit is cselekedhettem volna, Demetrius hirtelen a falhoz vágott és letépte mind a két kezemet. Fájdalmasan felordítottam és a falon végig csúszva dőltem el oldalra.
-Te mocskos parazita!-sziszegtem a fogaim között.
-Ej ej Cornelius, hiszen úriemberek vagyunk! Nem illik így sértegetni az üzlettársadat.- nyalta le a vért az egyik ujjáról majd elfintorodott.- hhaa szánalom és gyávaság íze van!- köpte ki.- Egyetlen egy dolgot köszönhetek csak, hogy megtaláltad azokat a szánalmas kis pondrókat akik majd elvégzik helyetted is azt a munkát amit neked kellett volna, és a feleségem újra az enyém lesz!- jelentetti ki és elsötétült a világ.

Gala

Gyönyörű volt ez a kastély. A kert mintha egy fantázia világból lett volna ide hozva. Körülbelül négy napja lehettem itt. Ez alatt az egész kastélyt majdnem sikerült bejárnom, a kertet viszont teljesen. A legvégén egy bokrokkal és fákkal szegélyezett kis tisztáson volt egy tavacska. Ez volt a kedvenc helyem, mert innen nem láthatott senki a kastélyból és tudtam, hogy Lucan figyeltet vagy épp Ő figyel engem valamelyik ablakból.
Mióta megérkeztünk azóta csak vacsora alkalmával találkozunk, nem hajlandó beszélni velem, de jobb is, mert én sem vele. Ami jobban aggaszt, hogy Jeremyvel sem engednek beszélni Teo folyton kitalál valamit, hogy elvigye innen, így néhány órát kivéve nem sokat tudok telepatikusan kommunikálni vele. Még jó, hogy azért jöttem Lucannel, mert a szabadságot ígért nekem.

"Nesze neked szabadság!"-néztem körbe fényűző szobámban, ami már már inkább lakosztály volt.
Saját nappalival rendelkeztem, illetve egy hatalmas fürdő szobám is volt egy óriási káddal mellette egy kertre néző teli üveges ablakkal. Jelenleg is ebben üldögéltem a frissítő habok között. Gondolatban pedig messze jártam. Kint az erdőben. Futottam ahogy csak bírtam, éreztem, hogy a hideg szél az arcomat csípi és a hajamat tépi. Annyira jó érzés lenne, annyira vágyom rá. Az ablakon kinézve az eget kezdtem kémlelni. Lassan ment le a nap és a holdat már látni lehet. Teli hold napja volt, ami azt jelenti, hogy a vérfarkasok ma átadják magukat a fenevadnak. Én is szeretném egyszer ezt át élni, bár a vámpíroknál semmi ilyenről nincs szó. Nem két személyiség vagyunk csak egy gyilkoló gép ami jól titkolja kilétét.