Elszakíthatatlan kötelék

Fájdalmas másnap

Gala

"Megint azon a tisztáson ébredek. A szőke hölgy ismét a tó felett lebeg és engem néz vörös szemeivel.
-Ki vagy Te?- teszem fel ismét azt a kérdést ami a múltkor befejezetlen maradt.
-Hogy én ki vagyok azt nagyon jól tudod.-mosolyog rám lágyan-Évezredek óta kísérem utadat, mindig más, de mégis mindig ugyan az.
Nem értem miről beszél, de igyekszem minden mozzanatát megjegyezni a mondani valójának.
-Gyere megmutatom ki vagy.-nyújtja felém a kezét
Hirtelen elfog a kétely mikor a kinyújtott női kézre tekintek.
-Nincs sok időnk Galatea. Gyere!-kezd sürgetni a jelenség.
Felnézek a szemébe és a biztonságot fedezem fel benne. Majd hirtelen vörösen megvillan a szeme és a hátam mögött elterülő sötét erdőt kezdi kémlelni.
-Nincs sok idő! Hamarosan ide ér!- néz rám vissza és figyelmeztetőleg megrázza a kezét, jelezvén, hogy fogadjam el az ajánlatát.
-Ki ér ide?!- kérdezem emelkedett hangon.
Választ azonban már nem kapok, mert az éteri hölgy eltűnik a szemem elöl.
-Nem bújhatsz el előlem!- hallok egy hátborzongató hangot a sötét erdő felől."

Izzadtan riadok fel az ágyban. Nem emlékszem, hogy hogyan kerültem vissza a kastélyba. Az utolsó emlékem, hogy Lucan elől menekülök lélekszakadva a kis légyottunk után. Tudtam, hogy a hold ereje miatt nem leszek képes az eredeti tervemet végig vinni, így hát az első adandó alkalommal megléptem előle.
Körülnéztem a sötét szobában, teljesen egyedül voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a tény nyugalommal vagy inkább csalódottsággal tölt el. Tisztában voltam azzal, hogy egy farkas a hold hatása alatt milyen vágyakkal rendelkezik és volt egy gyanúm, hogy az Én kis fuvolázásom inkább volt olaj a tűzre mint gyógyír a sebre.
A lelkem legmélyén, ha arra gondoltam, hogy Lucan egy másik nősténynél keresett vigaszt helyettem, bele facsarodott a szívem.

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és oda mentem az egyik hatalmas ablakhoz. Súlyos sötétítő függönyök zárták ki a külvilágot. Az egyiket megfogtam és nagyot rántva beengedtem a napfényt.

"Véget ért a teli hold. Ő vajon hol tölthette az éjszakát?"

Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben, elmentem a fürdőbe és rendbe szedtem a külsőmet. A zuhany alatt megnyitottam a vizet és még melegedett a vízsugár addig kifésültem a kócos hajam. Levetkőznöm nem kellet, tekintve hogy teljesen pucér voltam. Gondolataimba merülve léptem a forró zuhany alá. A fejembe újra játszottam a tegnap estét. A hold ugyan annyira megbűvölt engem is mint Lucant. Ez furcsa volt számomra, hiszen az én fajomra nem kellene, hogy ilyen hatással legyen.
Gondolataimból kopogás zaja ragadott ki. Gyorsan elzártam a vizet és egy törölközőt tekertem magam köré és kimentem a nappaliba.

-Igen?-ültem le a kanapéra
-Bejöhetek?-halottam egy fiatal női hangot.
Tudtam, hogy Elice volt az. Ő volt az egyetlen normális vérfarkas ebben az istenverte kastélyban. Már az első napon jó barátok lettünk, de sok mindent még neki sem mertem elmondani.
-Persze Elice, gyere nyugodtan!-mosolyodtam el.-Miben segíthetek?-néztem rá boldogan.
-Lucan küldött, hogy bizonyosodjam meg róla, jól vagy és felébredtél e már.-mondta kuncogva.
Elice-t felettébb mulattatta a mi kis játékunk amit egymással űztünk Lucannel.
-Nyugodtan mond meg az uradnak, hogy ha annyira tudni akarja. Bizonyosodjon meg róla Ő maga.
Elice csak mosolygott, de nem mondott semmit. Oda lépet az ablakhoz és a kertet kezdte el kémlelni.
-Gala, kérted még találkozásunkkor, hogy ha látok vagy hallok valamit a kastélyban azt jelezzem neked. Mivel Te vagy az egyetlen olyan nő ebben az nagy  kócerájban akivel jól megértem magam és szeretném, hogy Lucannek végre benőjön a feje lágya és ne ragaszkodjon makacsul olyanhoz ami nincs...
-Elice, mit mondtam a nagy monológokról?- vágok közbe mosolyogva- Mond a lényeget kérlek!-néztem rá komolyan, mert éreztem valami olyat fog mondani amit nem biztos, hogy tudni akarok.
-Gala, Lucan hozott vissza a kastélyba, azt mondta elmenekültél előle majd eszméletlenül talált rád. Utasított ,hogy vigyázzak rád és azonnal jelezzem neki, ha felébredtél.
-Akkor az este további része ezért esett ki.-dörzsöltem meg a nyakszirtemet.
-Gala ez még nem minden!-fordult meg komolyan.
Oda jött a kanapéhoz és leült mellém.
-Lucanben tajtékzott a vadállat és elhagyta a birtokot az este további részére. Egy kettő itt maradt nősténytől tudom, hogy eddig minden telihold alkalmával keresett egy könnyen kapható nőt akin kiélheti vágyait.

Sajnos beigazolódni látszik amitől tartottam. Eszeveszett féltékenység és düh kezdett mardosni belülről. Felpattantam a kanapéról és a gardróbhoz siettem.
-Szóval mással tölthette az éjszakát, és még van pofája azt mondani, hogy megőrül értem. Játssza itt a nagy gondoskodó hímet, miközben félre kufircol.-pufogtam az orrom alatt.
Magamra rángattam egy farmert és egy pólót és elindultam Lucan lakosztályához.
Elice rohanva próbálta tartani a lépést velem.
-Gala, mit csinálsz?- kérdezte fulladozva.
-Mit gondolsz? Beolvasok annak a faszfejnek aki állítólag a sors által nekem rendelt férfi!- morogtam hangosan.
Elice hiába próbált, nem tudott megállítani. Próbálta bizonygatni, hogy most biztosan nem nőt keresett, csak távol akarta tartani magát tőlem. Viszont sajnos nekem már volt tapasztalatom, hogy Lucan nem tartja be előszeretettel az ígéreteit.

Dörömbölni kezdtem az ajtaján mint egy őrült, de semmi válasz.
-Gyerek ki, mi a büdös francért nem válaszolsz?-ordítottam a csukott ajtóval.
Továbbra sem érkezett semmilyen válasz, így mérgemben berúgtam az ajtót. A lakosztályban teljes sötétség honolt. Lucan meztelenül az ágyon elterülve hason feküdt. Az egyik lába még le is lógott az ágyról, a teste tiszta sár, haja kócos. Nyugodt légzése arról árulkodott, hogy mélyen alszik.
-Ébredj!-lökdöstem meg a lábát.
Erre végre megmoccant a nagy teste. Nagyot sóhajtva megfordult és egy hatalmasat nyújtózott.
-Csak nem többet akarsz, kislány?-vigyorgott kajánul.-Kérek még egy fél órát és a tiéd a testem.- túrt bele hosszú hajába.
A szokásos varkocs most kibontva és csatakosan omlott vállára és takarta el izmos mellkasát.
Nem tudtam nem oda nézni, még ha akartam volna akkor sem.
-Kipihented magad kicsi lány?- ült föl elégedetten.
-Én tökéletesen, ahogy látom neked hosszabb volt az éjszakád mint nekem!-dünnyögtem az orrom alatt és igyekeztem kerülni a tekintetét.
-Csak nem féltékeny vagy?-vigyorgott és a kezemért nyúlt, hogy magához húzzon, de Én elrántottam a kezem.
-Kivel voltál az éjjel?-szegeztem neki a kérdést.
-Veled voltam.-nézett rám kajánul.-Már nem is emlékszel, pedig ha jól emlékszem nagyon élvezted.
-Tudod, hogy mire gondolok. Nem velem töltötted az éjszakát!-villant meg a szemem, érztem, hogy a dühöm egyre csak fokozódik amiért kerüli a témát.
-Ahhoz neked semmi közöd!-nézett ki mogorván az ajtón és lesújtó pillantást küldött Elice felé. Elice ezt látva azonnal eltűnt a folyosón.
-Tudtommal Én vagyok életed párja akit két ezer éve keresel és semmi közöm hozzá merre jársz azon az éjszakán amikor dughatnékod van?!-emeltem fel a hangom.
-Kezdjük azzal, hogy nem fogok beszámolni minden egyes mozzanatról az életemből egy nősténynek!- állt fel és közvetlenül elém lépett.
Álltam a tekintetét és neki feszültem a testének. Nem fogom azt az örömöt megadni neki, hogy gyengének mutatkozom.
Sötéten elmosolyodott és tovább folytatta.
-Másodszor, Te csak egy eszköze vagy annak, hogy egy jóslat beteljesüljön és így a tulajdonom vagy. Vagyis Te tartozol nekem beszámolóval nem Én neked, de nagylelkűségemnek okán mióta itt vagy, nem kérlek számon mi a jó istent csinálsz a tisztáson ahol nem látni téged.
-A Te nagylelkűséged? Inkább mondanálak hazugnak!- sziszegtem a fogaim között.- Azért jöttem veled, hogy szabad legyek, erre ugyan olyan béklyókat aggatsz rám mint ahogy a várban és a családban is tették egész életemben!-ordítottam magamból kikelve.
-Tudod mit, meg is értem, hiszen a hangulat ingadozásaidat másként nem is lehet kezelni!Csakhogy tudd innentől kezdve minden lépésedről tudni akarok!-vágott vissza Lucan.

Bennem akadt a szó. Nem hittem a fülemnek. Lenyeltem a gombócot, ami eddig a torkomban növekedett és otthagytam Lucant.
Szerencséjére nem jött utánam, nem köszönte volna meg amit teszek vele ha még is követni mer.