Elszakíthatatlan kötelék

A kezdet

Húsz évvel korábban:

Erdélyben a 2004-es év is olyan volt mintha 1800-ban élnénk. Pláne abban a lepukkant várban ahol mindennapjainkat tengettük. Halandó lévén nem hagyhattam el az épület falait. Napot csak akkor láthattam ha az udvaron éppen edzés zajlott. Tíz halandó volt a várban akik ugyan olyan felkészítést kaptak mint jómagam.

Készülünk, készülünk az igazi életünkre ami az átváltozás után veszi majd kezdetét. Rajtunk kívül még negyven vámpír élt ebben a kolóniában. A vezetőjük egy karót nyelt öreg volt aki minden egyes alkalommal kiselőadást tartott, hogy miért kell jobban oda figyelnünk magunkra és óvakodnunk a külvilágtól.
Lucas egyébként egy remek vezető mindezek ellenére. Az itt élő vámpírok közül senki nem tudja pontosan hány éves, jó magam is ötszáz fölé saccolom a korát. Szóval öreg mint az országút, de ehhez képest rettentően jól tartja magát. Rövid sötét haja mindig rendezetten oldalra fésülve volt, és hosszú szemfogaival díszített húsz wattos mosolya nők ezreit vett volna le a lábáról. A szemeiről még nem is ejtettünk akkor szót, hiszen neki az átváltozás után barnás vöröses színben pompáztak amivel pillanatok alatt el tudott kábítani bárkit.

Rajta kívül Thomas az aki imádta megkeseríteni az életünket.
Thomas közel sem olyan idős mint Lucas de Ő volt a rangidős a kiképzők közt. Ha jól vagyok informálva akkor körülbelül ötven éve változhatott át, rettentően merev és szabály követő férfi hírében volt és ezt előszeretettel fitogtatta a kiképzéseken is.
Rövid világos barna katonásra nyírt haja volt és mindez mellé gyönyörű barma szemek párosultak. Az arca összképét csak egy keresztbe futó vágás rontotta, mely a homloka felső részétől az ajkáig futott. Elmondása szerint az alakváltókkal történt polgárháborúban szerezte a sebeit. Igen, mert nem csak az arcát csúfították sebhelyek, hanem az egész testét. Azt, hogy halhatatlan létére ezek miért maradtak meg neki, sosem árulta el. Annyit tudunk a fiatalabb vámpírok pletykáiból, hogy hosszú ideig fogságban volt.

A tíz halandó vegyesen került be a kolóniába, néhányan már viszonylag közel voltak az át változáshoz mint jómagam is, de volt velünk rengeteg kisebb gyermek is akiket a szüleik ide küldtek, hogy megfelelő felkészülésben legyen részük.
Amíg halandók voltunk az elménket és a testünket trenírozták. Nagyobb hangsúlyt fektettek az erőnléti edzésekre mint az elméletre, tekintve, hogy az átalakulás rettentő fizikai fájdalommal járt az elszenvedőjének.
A csontjaink szó szerint darabokra törtek majd ismét összeforrtak. A szemfogaink kiestek, hogy a helyükre az új vissza húzható agyaraink nőjenek.
Sok vámpír elmondása szerint még a szemünk világát is elveszítjük egy időre, hiszen a szemgolyónk teljes szerkezete is átalakul.
Az átváltozást követően kezdődik meg az igazi kiképzésünk, mely a vámpír léttel együtt járó képességek fejlesztéséből áll. Újra meg kell tanulnunk szinte mindent a járástól kezdve az evésig. De mind közül számomra legfontosabb a napjárás képessége. Csak az erős és fegyelmezett vámpírok képesek arra, hogy olyan szintre fejlesszék bőrük tűrőképességét, hogy ha nap éri ne legyen instant sült csirke belőlük. Ezen képesség fejlesztése a leghosszadalmasabb ès legnehezebb is egyben. De ha mindent fegyelmezetten csinálok akkor potom tíz év alatt eljutok egy olyan szintre, hogy ismét láthatom a napot.

Az átalakulásom napja már itt van a küszöbön, és egyre türelmetlenebbül várom, mert attól a naptól fogva végre kijárhatok a külvilágba.
Gyerek korom óta itt élek a kastélyban amit eddig sosem hagyhattam el. A kolónia vezetése nagyon komolyan veszi a halandó vámpírok védelmét, hiszen mind az alakváltók mind a vérfarkasok oldaláról folyamatos ostromnak vagyunk kitéve. Ráadásul a vérfarkasok előszeretettel rabolnak el fiatal lányokat akiket soha többet nem lát a kolónia.
Mindezek ellenére Én sosem féltem a külvilágtól, sőt annál érdekesebbnek tartottam, minél jobban tiltottak tőle. A kastély könyvtárában éltem ki kíváncsiságomat, mert itt szinte az összes halhatatlan fajról tudtam olvasni.
Minden egyes kemény edzés után ebben a csendes kis helységben lazítottam, csak úgy mint most.