Elszakíthatatlan kötelék

A kezdett II. (Lucan)

A palota szokásosan csendes volt. A szolgálók halkan mozogtak, egy halandó meg sem hallotta volna, viszont egy halhatatlan fülének halk motoszkálásnak tűnt ez a mozgás. Mintha egerek szorgoskodtak volna kint a folyosókon.
A dolgozóasztalomon heverő térképek fölé görnyedtem .

"Hol lehetsz?!"-mélyültem el a gondolataimban.

Egyre reménytelenebb a keresés, már azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy lehet meg sem született még. Csak ez lehetett a magyarázat, hiszen már lassan az egész világot felkutattam utána, de semmi. Egy apró nyom sem.
Sose gondoltam, hogy egyszer majd az Én életem  felett is átveszi a hatalmat a társam utáni kutatás. Mindig is azt képzeltem, hogy egy erős és határozott farkas nőstény lesz a társam. Erre egy dilinyós javasasszony elő állt azzal a hülye jóslattal, meg azzal a kötéssel is amivel örökre az Anyához kötött engem. Így a legkisebb reményem is oda veszett, hogy megfelelő társat találok magamnak. De most már kezdtem azt hinni, hogy azért rótta rám ezt a feladatot mert büntetni akart.

Gondolataimból Teo ragadott ki. Halkan lépet be a szobába, de tudta hogy még ha nem is szól vagy éppenséggel a föld felett repülne akkor is tudtam volna, hogy Ő érkezik.
-Megtudtál valamit?- kérdeztem, közben a tekintetemet a térképeken tartottam.
-Éppenséggel híreim vannak, mégpedig olyanok amik nagyon is érdekelni fognak téged.
Ez a mondat felkeltette a figyelmemet, felpillantottam rá jelezvén, hogy érdekel amit mond.

Teo a legjobb harcosom, főbizalmasom és legjobb barátom volt már évezredek óta. Egy eldugott kis norvég falkában nőttünk fel, amit fiatalon még az első átváltozásunk előtt hagytunk el.
Mikor megtörtént az első bőrvedlés, egyértelmű lett ki kettőnk közül az alfa, és Teo azóta is hűséges társam mindenben, az európai trónt is az Ő segítségével szereztem meg.
Minden csatában vállvetve harcoltunk egymás mellett. De ezt nem is csodálom, mert Teo százkilencven centi és körülbelül százhúsz kiló tömény izom volt. Markáns férfias arca volt, rövid szakállal és egy tetoválással a bal szeme alatt. A falkabeli nők a fél karjukat odaadták csak, hogy egy éjszakát vele tölthessenek, de Teot mind ez hidegen hagyta. Csak a kötelezettségeire figyelt, ezt szerettem benne. Mindig lehetett rá számítani.

Felálltam az asztal mellől és a térképeket elkezdtem össze hajtogatni.
-Hallgatlak!- néztem rá közben türelmetlenül.
Teo oda ment a falra fellógatott nagy világ térképhez és ujjával Erdélyre mutatott.
-Úgy néz ki itt lehet esély arra, hogy megtaláljuk az Anyát! Helyi informátorok szerint, már most látszódnak a különleges képességek jelei, de még nem halhatatlan.
-Milyen fajba tartozik?-kérdeztem, mert tudtam, hogy Erdélyben nincs falkánk így biztos, hogy nem farkas vér folyik benne.
-Na ez a rossz hír- támaszkodott neki a térképnek. - A pletykák szerint vámpír.

Nem szóltan egy szót sem, de a kezem ökölbe szorult. Az egyetlen halhatatlan faj amit ki nem állhattam. Megbízhatatlanok voltak teljesen, ezt a saját családom kárán tanultam meg. Kettő testvérem életét adta értük Ők pedig azzal hálálták meg hogy elárulták a falkát. Akkor kellett Teoval elhagynunk a szülő hazánkat. Ez a mai napig egy fájó pont az életünkben, hiszen a norvég falka teljesen elveszett az árulásuk miatt, és a vámpírok akik felelősek érte felszívódtak.

-Pontosan hol van a kolónia? El kell érnünk minél előbb, hogy itt hagyja a vámpírokat.- mondtam közben a fejemben kezdtem összerakni a tervet.
-Egyenlőre annyit tudok, hogy Erdélyben van egy eldugott kolónia ahol lakik, több fiatallal együtt. A magyar falka tagjai közül néhányan ismerik, de velük még nem tudtam beszélni. Állítólag a fiatal farkasok előszeretettel tizedelik a halandó lányokat ott, így elég erős lehet az épület őrzése. Nehéz lesz bejutni, és mielőtt megkérdezed. Be kell jutnunk, mert annyit már kiderítettem, hogy a halandó fiókákat nem engedik ki az épületegyüttesből. Esélytelen, hogy kint fogjuk el.
-Értem. Azt akarom, hogy még a ma vedd fel a kapcsolatot azokkal a farkasokkal akik ismerik az épületet, valamint szedd össze az ikreket, készüljetek fel az útra, mert még ma Erdélybe akarok utazni. Van egy ismerősöm ott akinél megszállhatunk amíg kutatunk.-Adtam a parancsokat, közben már a telefonban kerestem Devon telefonszámát.
Teo bólintott és elindult kifele a szobából.
-Még valami!-állítottam meg kifele menet.- Erről nem tudhat senki, egyenlőre tartsuk titokban.
-Értettem.