Zavaros Szerelem

Második fejezet

A következő napon a gyomrom görcsbe rándult, annyira izgultam, hogy mi lesz ha Christopherrel összefutunk. Szerencsére úgy tűnt el tudom kerülni aznap. Direkt nem mentem ki egyik szünetben sem az udvarra. Leila és Anabel erről mit sem tudott, ahogy azt sem tudták, hogy tegnap beszéltem vele chaten. Viszont azt megkérdeztem tőlük, hogy mit tudnak róla.
- Christopher Harvey? Hm nekem nem ismerős a neve. - ezt Leila mondta.
- Nekem viszont igen. Az a srác bármibe is kezd bele abban nagy sikere lesz, mert mindenhez ért. Mindenhez! Egyébként az ideje nagy részét most a focicsapat köti le, mert ő a kapitány. És persze ahogyan a nyálas tinifilmekben itt is a csajok odáig meg vissza vannak a focicsapat tagjaiért. De hát ez márcsak így megy nem igaz? - számolt be Anabel arról, amit tud.
- Nagyszerű, szóval akkor nagy csajozós. - ez eléggé letört engem, reméltem, hogy Christopher normálisabb, annál, mint amit mutat. - Nos, szerintem mindegyik srác hülye. - mondta halál komolyan Leila.
- Leila, ugye tisztában vagy vele, hogy ide több srác jár, mint lány? - kérdezte tőle Anabel.
- Igen, ezért lesz ez nekem egy pokol.
- De akkor miért ide jelentkeztél? - kérdeztem tőle most én.
- Mert ez a suli közel van az előző sulimhoz.
- Ez aztán az indok. - mondtam kissé megvetően.
Később éppen ebédelni mentünk, amikor megláttam Őt. Pont egy lánnyal beszélgetett és nagyon nevetgéltek, aztán arra fordult amerre én álltam és találkozott a tekintetünk, ő továbbra is mosolygott, de mostmár rám és a szívemet elöntötte valami meleg, kellemes érzés. Aztán márcsak azt vettem észre, hogy felém sétál, és megáll pont előttem. Földbe gyökerezett a lábam.
Majd megszólalt:
- Szia Caprice! Nem lenne kedved eljönni velem valahová iskola után?
Tessék? Mit kérdezett? Randira akar hívni? Engem? Nem tudtam megszólalni csak néztem bambán.
- Szívesen elmegy veled! - ezt nem én, hanem Anabel mondta.
Válaszolt helyettem, de nem voltam emiatt mérges rá inkább hálás voltam neki.
- Megerősíted ezt a kijelentést, amit a barátnőd mondott? - kérdezte Christopher nevetve.
Csak bólintani voltam képes, de úgy látszott ennyi is elég neki.
- Rendben. Akkor tanítás után találkozzunk az iskola előtt. Addig is szia. - mondta hatalmas vigyor kíséretében.
Miután elment a lányokkal összenéztünk és nevetni kezdtünk.
- Fangörcs! - kiabáltuk egyszerre és tovább nevettünk.

Az utolsó órán már tűkön ülve vártam, hogy kicsöngessenek. Na nem azért, hogy Christopherrel találkozzak, hanem mert a menekülést terveztem.
Végre kicsöngettek és én kisprinteltem az ajtón ki az iskola kapuján. Már majdnem a kocsimnál voltam, amikor valaki utánam szólt.
- Csak nem menekülsz előlem?
Megfordultam és Christopher állt ott.
- Én? Hm nem.. Csak valamit a kocsiban felejtettem. - Oké, ez elég szánalmas kifogás volt, de nem jutott eszembe jobb.
- Aha, persze. Na gyere, elviszlek egy szuper helyre, ahol csak ketten leszünk.
- A kocsimmal mi lesz? - kérdeztem.
- Hagyd csak itt. Megbeszéltem a gondnokkal, hogy figyeljen rá. Majd ide hozlak vissza.
Nos, ez igazán figyelmes volt tőle, meg kell hagyni.
- Ó, rendben, akkor menjünk.
Követtem őt a kocsijához, ami egy gyönyörű BMW volt, bordó színű.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk, fogalmam sem volt, hogy hová tartunk. Aztán úgy húsz perc kocsikázás után megálltunk egy tónál. Christopher kiszállt, megkerülte az autót és kinyitotta nekem az ajtót.
- Hölgyem, parancsoljon. - mondta színpadiasan, ami miatt muszáj volt elmosolyodnom. Kiszálltam és ő kivett valamit a csomagtartóból. Egy pokróc és egy piknikes kosár volt az. Leesett az állam, mindenre gondolt, és ez tetszett. Elindultunk a tópart felé, majd kiválasztottunk egy helyet és leterítettük az óriási pokrócot. Leültünk és ő elkezdte kipakolni a kosár tartalmát. Volt benne jópár szendvics, pár szem eper és egy üveg pezsgő.
- Sajnos nincs pezsgős poharam, ezért be kell érnünk ezzel a két műanyag pohárral.
- Ezek is tökéletesen megfelelnek. - mondtam mosolyogva.
Nekiláttunk a szendvicseknek és az epernek közben pedig sokat beszélgettünk. Végül a pezsgőn volt a sor. Kezünkbe fogunk egy-egy poharat és Christopher így szólt:
- Emelem poharam a leggyönyörűbb nőre, akit valaha láttam. Rád, Caprice!
Tényleg engem nevezett a leggyönyörűbb nőnek? Nem hittem a fülemnek. Aztán már csak annyit láttam, hogy Christopher arca és ajka is vészesen közeledik felém.