Zavaros Szerelem

Tizenkettedik fejezet

Tudom, tudom. Gáz, hogy csak így leléptem Petertől, de te mit tettél volna a helyembe? Teljesen összezavarodtam. Mindkét fiú engem akar és én is őket, talán. Komolyan, te mit tennél? Kit választanál? Petert vagy Christophert? Kérlek téged, hogy írd meg nekem, mert kíváncsi vagyok a véleményedre. Lássuk csak, Christophernek mik a pozitív tulajdonságai? Kedves? Igen, eléggé kedves. Helyes? De még mennyire! Jószívű, fel tud vidítani, és lássuk be (bár ez nem fontos a számomra) ő a legmenőbb srác a suliban, a teste pedig mint egy Adoniszé. Kijön anyuval is, ami számomra nagyon-nagyon fontos. Most lássuk Petert... Ő is nagyon helyes és olyan lenyűgözőek a zöld szemei. Egyébként nem tudom mondtam e már, de Peter magasabb, mint Christopher. Elképesztő, igaz? De most folytassuk, Peter teste (már amennyire láttam a kórházban) is gyönyörű, hogy úgy mondjam. Aztán, Peter művelt, kedves, gondoskodó és imád olvasni. Ez szintén fontos, mert az intelligencia nagyon értékes tulajdonság. A gondolataimból a telefoncsörgés zökkentett ki, amitől eléggé megijedtem.
- Halló? - szóltam bele a telefonomba.
- Szia, Anabel vagyok. - hallottam barátnőm hangját.
- Oh szia. Miújság?
- Valami baj van?
- Nem, nem, dehogy.
- Akkor jó. Öhm figyu, pár nap múlva lesz a szülinapom és tartok egy kis bulit, szeretném ha eljönnél.
- Persze, elmegyek, a világért ki nem hagynám.
- Szuper, akkor majd még hívlak a részletekről. Szia.
- Rendben, szia.
Nahát, annyit voltam Peterrel, hogy el is felejtettem Anabel születésnapját. Szörnyű barátnő vagyok, és nem is tudom így hirtelen, hogy mit vegyek neki. Gondolkozzunk. Mit szeret Ana? Nagyon sokféle zenekart és a zenekaros pólókat, a lemezeket, a koncerteket, Angliát, a focit, a filmeket, a parfümöket. Akkor kössük össze a dolgokat és próbáljunk meghívni egy brit együttest a születésnapjára. Tudom is melyiket, a Kasabiant.

A házunk ajtaján eléggé berontottam, láttam is ahogy anyu a nappaliban megugrik és halálfélelemmel fordul felém. Upsz, lehet kicsit óvatosabban kellett volna belépnem a házba.
- Szia anya! Ne haragudj, de annyira izgatott vagyok! Ugye megvannak még a kapcsolataid a menedzserek között? - mondtam neki hadarva.
- Szia..őő..semmi baj. A menedzserek között? Mire gondolsz? - kérdezte meglepetten.
- Oké, figyelj. Anabelnek pár nap múlva lesz a szülinapja és szeretném valahogy elhívni rá a kedvenc együttesét.
- Rendben, szóval erre kellenek a kapcsolatok. Kik a kedvencei?
- Egy brit együttes, a Kasabian.
- Oh, őket nehezebb megszerezni.
- Tudom, de ez egy kitűnő meglepetés lenne neki.
- Meglátom mit tehetek.
- Köszi anya! - mondtam majd szorosan megöleltem.

Felmentem a szobámba, megnéztem írt e valaki. Persze, hogy írt Christopher is és Peter is. Először Peter üzenetét olvastam el, mert ő írt előbb.

Peter üzenete: Szia Rice! Csak azért írok, hogy bocsánatot kérjek a szobámban történtek miatt. Gondolom észrevetted, hogy meg akartalak csókolni, kérlek bocsáss meg, de olyan gyönyörűek a szemeid és olyan gyönyörű vagy te is!

Nahát, ez aztán a vallomás és a bocsánatkérés egyszerre. Lássuk mit írt Christopher.

Christopher üzenete: Szia Caprice (olyan gyönyörű neved van vétek lenne egy szótagot is kihagyni belőle)! Hallottam, hogy ma ment haza Peter a kórházból. Akkor most már elrabolhatlak végre? Remélem, mert nagyon várom, hogy újra találkozhassunk! Kérlek írj majd, ha megkaptad az üzenetemet. Köszönöm, Chris.

Csak mosolyogtam azon, amiket írt. Milyen aranyos, hogy máris igényt tart rám. Már kezdtem volna visszaírni, de ekkor belépett anya a szobámba, most rajtam volt a sor, hogy halálfélelemmel nézzek rá.
- Ne haragudj. Mindenkinek telefonáltam, akit csak ismerek és megkaptam a Kasabian menedzserének számát.
- Te jó ég! Ez komoly? - kérdeztem hitetlenkedve. Reménykedtem benne, hogy sikerül megszerezni, de nem gondoltam volna, hogy tényleg.
- Igen, várj, fel is hívom. - Hallottam ahogy kicsöng a telefon, aztán egy mélyebb hangú férfi vette fel a telefont. - Halló? Jó napot, elnézést a zavarásért, de megkérdezném, hogy az együttes ráérne e pár nap múlva? ... Ühüm! Értem! Egy nagy rajongójuk születésnapja lesz és szeretném, ha fellépnének rajta! ... Igen, persze. ... Rendben, köszönöm! - azzal anyu letette a telefont.
- Na? Mi történt? - kérdeztem kíváncsiskodva.
- El tudnak jönni, később visszahív, hogy megbeszéljük a részleteket.
- Te jó ég! Sikerült! - lelkendeztem. Gyorsan a gépem felé fordultam és írni kezdtem Chrisnek.

Caprice üzenete: El sem fogod hinni, hogy mi történt! Találkozzunk valamikor és elmesélem!

Hátrafordultam, láttam, hogy anyu már kiment. Jelzett a gép, hogy üzenetem érkezett. Chris írt vissza.

Christopher üzenete: Holnap négykor a központban?

Caprice üzenete: Deal.

Hát sikerült. A barátnőm a legjobb születésnapját kapja.

***
A fenti zenének nincsen köze a történetben megemlített együtteshez, csak azért tettem oda, hogy jó hangulatotok legyen. ( Egyébként a The Luckies egy magyar együttes.)
Valamint, szeretnék bocsánatot kérni, hogy eddig nem volt új rész, de most itt van cserébe egy viszonylag hosszabb.:)