Zavaros Szerelem

Tizenharmadik fejezet

Sikerült! Szeretném elmondani Anabelnek, de nem tehetem! Írtam Christophernek. Majd holnap találkozok vele és kikérem a véleményét, neki legalább elmondhatom.

Másnap ahogy megbeszéltük, elmentem a központba négy óra előtt, Christopher még nem volt ott, de direkt mentem előbb, így nem izgulok annyira. Tudom furcsa.
10 perccel később, pontosan négykor megjelent Chris.
- Te aztán pontos vagy. - mondtam neki mosolyogva és puszit adtam az arcára köszönésképpen.
- Ahogyan te is. - mosolygott vissza rám egy kicsit elpirulva - Üljünk le egy padra.
Odasétáltunk a lehető legeldugottabb padhoz és leültünk.
- Tehát, az üzenetben nagyon izgatottnak tűntél. Mi történt? - kérdezte nagy érdeklődéssel.
- Ó, igen. Anabelnek pár nap múlva lesz a születésnapja, ezt gondolom tudtad... - erre ő csak bólogatott - ...szóval kitaláltam neki a lehető legjobb ajándékot.
- És mi lenne az? - kérdezte.
- A kedvenc angol együttese, a Kasabian fellép majd a születésnapján. - mondtam neki hatalmas vigyorral az arcomon.
- Nahát, ez tényleg nagyszerű ötlet, de hogy fogod kivitelezni? Elvégre ők egy eléggé híres együttes.
- Igen-igen, de anyu felhívta a menedzserüket és igent mondtak a felkérésre. - újságoltam szinte a felhők között szállva.
- Komolyan? Te jó ég. Akkor Ana teljesen oda meg vissza lesz az ajándékodtól. - lelkesedett fel immáron ő is.
- Remélem is! Holnap reggel találkozunk a Kasabiannal.
- Találkozunk? Többes szám? - mintha valamiféle féltékenység csillant volna meg Chris szemében.
- Igen, én és anyu. Elvégre ő hívta fel őket.
- Ó. - Látszott az arcán a megkönnyebülés. Valahogy nem tetszik, hogy ennyire féltékeny, de mindegy most mással kell foglalkoznom. Alig várom a találkozást az együttessel.
- Azt tervezem hogy kérek autogrammot tőlük és azt előre odaadom Ana-nak mintha az lenne az ajándék. - vázoltam fel Chrisnek.
- Nem rossz ötlet, de csak óvatosan nehogy rájöjjön a turpisságra.
- Vigyázni fogok, ne aggódj. - nyugtattam meg - Azt hiszem ideje lenne indulnom. Anya már biztosan vár. Fel akar "készíteni" a holnapi találkozásra. - mutattam idézőjelet az ujjaimmal.
- Akkor ne várassuk meg anyukádat. - mondta nevetve - Majd meséld el milyen volt a találkozó.
- Úgy lesz. Szia. - köszöntem el tőle, majd közben felálltam.
- Szia, vigyázz magadra. - állt fel ő is a padról.
Még adtam neki egy gyors puszit búcsúzásként és elindultam haza.

Hazaérkezésem után jöhetett a "felkészítés" anyától.
- Szóval...semmiképpen se viselkedj úgy, mint a rajongók. Ne visítozz, ne ugrálj, ne akard őket mindenképpen megölelni! - ecsetelte.
- Tudom anya, ez csak természetes. - válaszoltam.
- Aztán, kell vennünk egy képkeretet, mert ugye be akarod keretezni az autogrammokat...
- Igen, anya, muszáj ezeket átvennünk? Tudom mit szabad és mit nem. Nézd meg! Beesteledett, és már fáradt is vagyok. Holnap pedig korán kell kelnünk. Szerintem inkább menjünk aludni. - kérleltem.
- Igazad van. Illedelmes lányt neveltem belőled. Akkor menjünk aludni. Reggel nagy nap vár ránk. Jó éjszakát kincsem!
- Jó éjszakát! - Azzal felmentem a szobámba, gyorsan leöltöztem és lefeküdtem aludni.

Reggel arra keltem, hogy a nap nagyon süt és kiégeti a szememet. Hány óra lehet? Megnéztem a telefonom óráját, 9:35, ideje lesz öltözni, ha nem akarok elkésni.
A szekrényemből kikerestem egy piros sortot és egy sötétkék felsőt. A hajamat lófarokba fogtam, mert nagyon meleg volt kint, majd elindultam lefele, hogy megnézzem anya mit csinál. Lent már pár szendvicset pakolt be egy barna zacskóba.
- Ó, szia! Vizet vagy őszibaracklevet kérsz? - kérdezte mikor meglátott.
- Természetesen őszibaracklevet. - válaszoltam.
- Rendben. Mindent összepakoltam, úgyhogy indulhatunk.
- A keményebb lapok megvannak, amire az autogrammot kérem?
- Igen, a táskában vannak.
- Nagyszerű, akkor induljunk.

Háromnegyed óra múlva egy eldugott kis kávéházban voltunk. Mikor beléptünk egyből felismertem Sergio Pizzornot, a zenekar egyik gitárosát.
Odaindultunk és köszöntöttük őket.
- Sziasztok! Ugye tegeződhetünk? - kérdezte anya.
- Természetesen. - mondták.
- Kértek valamit inni? - kérdezte a menedzser.
- Én egy kávét, köszönöm. - válaszolt anya.
- Én csak egy forrócsokoládét. - mondtam.
- Rendben, mindjárt hozom.
A fiúk egyébként nagyon aranyos brit akcentussal beszéltek és barátságosak voltak.
- Tehát a barátnődet szeretnéd meglepni a születésnapján?
- Igen, szeretném ha emlékezetes lenne az a nap számára.
- Ez igazán rendes tőled, hogy ennyit áldozol rá az idődből.
- Teljesen megéri szerintem. - mondtam.
Ekkor a menedzser megérkezett az italainkkal.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre.
- Nos tehát, térjünk a lényegre. - kezdte - Mikor is lenne ez a születésnap?
- Két nap múlva.
- Értem, és hogyan oldjuk meg a hangosításokat? A srácoknak gyakorolniuk is kell előtte. - aggodalmaskodott.
- Holnap oda tudnak menni a helyszínre. Ana szüleit belevonjuk és az ő figyelmét pedig elvonom. Mennyi időre lenne szükség? - nyugtattam meg.
- 3-4 órára.
- Azzal nem lesz probléma.
Jól van, hát akkor szerintem ezt elintéztük. Most vissza kell vinnem a srácokat a stúdióba. Van még valamilyen kérdésük?
- Igen, vagyis kérésünk. A fiúk adnának egy autogrammot erre? - kérdezte anya majd kivette a lapot a táskájából.
- Hogyne. - majd mindenki egyenként aláírta.
- Köszönjük.
- Mi köszönjük. Sziasztok! - azzal indultak is kifele.
- Ez is kész, induljunk haza. - mondta anya majd fizetett és hazamentünk.