Zavaros Szerelem

Nyolcadik fejezet

Anya éppen főzött, ami persze nem meglepő, de mellette egy idegen férfi állt, aki segített neki.
- Anyu? Mi folyik itt? Ki ez a férfi? - kérdeztem meghökkenve.
Anya láthatóan ugrott egyet ijedtében amikor megszólítottam, el is dobta a fakanalat, ami éppen a kezében volt.
- Kicsim, hát felkeltél? - úgy nézett rám, mint aki éppen eldönti, hogy bemutassa az említett férfit avagy ne.
- Láthatod, de nem válaszoltál a kérdésemre. - fontam keresztbe a karjaimat.
- Öhm, ő itt Mark.
Az a bizonyos Mark odajött hozzám és kezet akart velem rázni, illemből viszonoztam, de próbáltam minél kevesebb ideig húzni a dolgot.
- Szia Caprice! Sokat hallottam már rólad. - mondta nekem gusztustalanul mézes-mázosan.
- Én viszont semmit nem hallottam magáról! Anya, mit keres ez itt? - követeltem a választ és a lábammal még dobbantottam is.
- Mark, azt hiszem jobb lenne ha most távoznál, mert meg kell beszélnem a lányommal ezt a szituációt.
- Máris? De úgy volt, hogy együtt vacsorázunk mindannyian.
- Na még mit nem, nem ülök egy asztalhoz egy idegennel! - most már a falba csaptam bele tenyérrel, fájt egy picit, de kellemesen bizsergetett is.
- Kérlek Mark.. - kérte őt anya, mintha ez a pasas háza lenne.
- Jól van, rendben, akkor később beszélünk. Szia Caprice. Drágám..- és itt adott egy puszit anya arcára. Még inkább meglepődtem, mi van itt?
Amikor ez a Mark kilépett az ajtón, anyu felém fordult.
- Muszáj így viselkedned egy vendéggel? - kérdezte szigorúan.
- Ahogy látom annál több volt. - mondtam bosszúsan.
- Na jól van, üljünk le egy kicsit. - azzal leültünk az étkezőasztalhoz, majd folytatta - Tudod Mark és én együtt vagyunk már egy ideje, de eddig mindig csak akkor jött ide, amikor te az iskolában voltál.
Mi van? Idejött többször is? És mi az, hogy régebbóta együtt vannak?
- Mégis mióta?
- Amióta elkezdődött a sulid, pontosabban azután egy héttel óta.
- Hah, na és hogy találkoztatok?
- Elromlott a kocsim, ezért ide kellett kihívnom egy autószerelőt, és az ő volt.
- Egy autószerelő? Azt hiszem ennél jobbat érdemelnél.
- Ezt meg hogy érted?
- Lásd be azért jobban élünk, mint egy autószerelő.
- Ő is keményen dolgozik.
- Hát persze.
- Befejeznéd?
- Csak a véleményemet mondom, de ugye nem fog ideköltözni?
- Még az is lehetséges opció.
- Oh igen? Akkor máris keresek valami munkát, hogy legyen elég pénzem saját lakásra.
- Ne mondj ilyet!
- De igen. Azt hiszem jobb is ha ezt itt lezárjuk. Hol van Christopher?
- Ő elment mielőtt Mark ideért. Azt mondta nem akart felébreszteni.
- Jó, akkor én most felmegyek a szobámba. - azzal fogtam magam, felálltam a székről és elindultam fel a kis zugomba és nem törődtem azzal, hogy anya mögöttem kiabál.
Az ajtómon beérve rögtön az ágyra vetettem magamat és a telefonomért nyúltam. Valakinek muszáj elmondanom a történteket, de kit hívjak? Anabelt? Christophert? Esetleg Petert? Christopherrel nem tudom megbeszélni a vele átélt dolgokat. Peterrel se tudok Christopherről beszélni, szóval Anabel.
Már tárcsáztam, de jött is az automatikus válasz A hívott szám jelenleg nem elérhető. Hol vagy Anabel? Hívjam Leilát? Vele nem tudok ezekről beszélni. Hívom Petert.
Kicsöng..
- Halló? - szól bele a telefonba kissé álmos hangon.
- Szia, Caprice vagyok. Felébresztettelek?
Hallottam ahogy megköszörüli a torkát.
- Khm, elszundítottam egy kicsit filmezés közben. Ismerős.
- Remélem nálad nem jelent meg egy idegen pasas. Jobb ha ellenőrzöd.
- Hogy mi?
- Öhm, semmi, vagyis...
- Mesélj, mi történt.
- Én is filmeztem és elaludtam közben, mire felkeltem anyu egy idegen pasassal volt a konyhában, kiderült, hogy már egy ideje együtt vannak.
- Kajak? De akkor eddig hogy-hogy nem találkoztál a csávóval?
- Akkor járt ide mikor én suliban voltam.
- Az kedves.
- És az a legrosszabb, hogy a csávó autószerelő.
- Igazán? - kérdezte. Hallottam valami furcsát a hangjában.
- Hát igen.
- Caprice, én is autószerelőként dolgozom. - mondta és bontotta a vonalat. Ezt jól elszúrtad Caprice, hogy lehetsz ekkora tapló? A mai valahogy nem az én napom, először Thomas, aztán megjelenik Christopher, de itthagy, majd megjelenik az a Mark és most meg Petert sikerült magamra haragítanom. Azt hiszem jobb lesz ha szépen lefekszem és sosem ébredek fel többé, el tudnék süllyedni szégyenemben!