Zavaros Szerelem

Tizenhatodik fejezet

Reggel hirtelen keltem fel, szétnéztem a szobámban és elmosolyodtam. Hát nem álom volt. Tényleg megcsókolt Christopher. Ez viszont azt jelentette, hogy most már együtt vagyunk mi ketten, hivatalosan is. A nagy felismerés után gyorsan kipattantam az ágyamból, aminek következtében meg is szédültem egy kicsit és elhomályosult a látásom, ezért megálltam egy helyben és megvártam míg jobban lettem. Miután ez bekövetkezett leültem a laptopom elé és felnéztem az iskola oldalára, ahol tájékoztatták a diákokat, hogy másnap már kezdődik az iskola és mindenki menjen be, hogy az osztályfőnökök további tájékoztatást adjanak.

Elolvastam az üzeneteimet is. Christopher és Peter is írt.

Christopher üzenete:
Jó reggelt szépségem! Láttad, hogy holnap már mehetünk a suliba? Mindenki látni fogja milyen gyönyörű barátnőm van.
Majd találkozunk. Csók.

De édes, és mindenki látni fogja nekem milyen helyes barátom van.

Peter üzenete:
Szia. Hallom jól telt az este Christopherrel. Csak hogy tudd, mélységesen megbántva érzem magam.

Sajnálom Peter. Tényleg aranyos srác vagy és imádnivaló.

Lementem a konyhába készíteni valami reggelit, majd bekopogtam anya szobájába, de nem érkezett válasz. Biztos már elment dolgozni. - gondoltam - Akkor ma enyém a ház, éljen.
Úgy döntöttem ezt a napot lustálkodással töltöm, ezért egész nap filmeket néztem miközben tömtem magamba a popcornt.

Este anyu haza hozta magával a szeretett Markját. Aminek én felettébb örültem. Éppen még mindig filmet néztem mikor Mark belépett a szobába.
- Ó filmet nézel? - kérdezte.
- Nem, éppen azon gondolkozok, hogy mennyire örülök, hogy létezel. - forgattam meg a szemeim.
- Vigyázz a szádra, különben...
- Különben mi lesz? - vágtam közbe.
- Különben megismered a haragom. - válaszolta sziszegve.
- Nahát most már kígyó is lettél? - nevettem el magam.
Épp készült volna még mondani valamit, de ekkor anyu belépett.
- Miről beszélgettek? - kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
- Ó semmiről, csak arról milyen gyönyörű vagy. - majd megcsókolta.
- Fúj. Folytathatnám ezt a kellemes estét egyedül? Köszönöm.
Ennek hallatán végre kimentek a nappaliból, később még hallottam, hogy anya elkezdett vacsorát főzni.

Egy óra múlva hívott is hogy menjek vacsorázni. Természetesen Mark is kint ült az asztalnál, ezért felvettem a nekem kikészített adagot és megmondtam nekik, hogy a szobámban eszek.
Gyorsan megettem a vacsorát, a tányért letettem az asztalra és előkészítettem a másnapi ruháimat majd lefeküdtem aludni.

Riasztott a vekker és én felkeltem. Máris reggel lenne, hát akkor készülődjünk az iskolába.
Gyorsan felvettem a kikészített ruhadarabokat, amik egy rózsaszín crop topból és egy fekete-rózsaszín virágos, magasított derekú nadrágból álltak. A fürdőszobában egy leheletnyi sminket tettem magamra, a hajamat befontam és parfümöt fújtam magamra. Felkaptam a táskámat és a telefonomat majd lerobogtam a lépcsőn. Az előszobában felvettem a rózsaszín Converse tornacipőmet és kiléptem az utcára. A kocsimhoz indultam, de ekkor dudálást hallottam, a hang forrása felé fordultam és láttam ahogy Christopher száll ki az autójából.
- Jó reggelt! Elvihetem a barátnőmet az iskolába? Gyere, menjünk együtt! - hívott vigyorogva, már-már őrülten és eszelősen nézett ki.
Odarohantam és beszálltam mellé, erre ő megcsókolt.
- Köszönöm uram, hogy elfuvaroz az iskolába. Igazán kedves Öntől. - mosolyogtam rá.
- Igazán nincs mit hölgyem, kapaszkodjon.

Fél óra múlva az iskolánál voltunk, mikor kiszálltunk mindenki minket nézett, pont mint a filmekben. Christopher bezárta a kocsit és megfogta a kezemet. Így kézenfogva indultunk el a kíváncsi tekintetek között a bejárat felé.