Baby, I loved You first! [Harry Styles Ff]

3.

Már egy hete élek itt Londonban, ebbe a hotelben, mivel azóta se sikerült albérletet találnom. Úgy látszik egyre több fiatal jön ide az egyetemek és más iskolák miatt, így egyre kevesebb a szabad albérlet. Ráadásul amit találok vagy baromi rossz vagy eszméletlenül drága, vagy a kettő keveréke.
Már eléggé megszoktam ezt a hotelt, sőt már jóban vagyok az idős hölggyel is aki vezeti a helyet és aki segített munkát találni.
Apropó munka, rájöttem hogy nagyon is megy nekem ez az egész. Igazából szeretek ott dolgozni, jól kijövök a főnökömmel Clairrel és a szakáccsal Bob-bal. A hangulata miatt is imádom ezt a helyet, hiszen annyira nyugis, barátságos de mellette mégis annyira menő az egész. A munkába is belejöttem, azt hittem nehezebb lesz, de nem.
Most is éppen a munkába készülök, hisz fél óra és kezdődik a műszakom. Gyorsan felöltözök és már indulok is.
Megy egy busz a kávézóhoz, de én inkább sétálni szeretek, mivel tetszik a környék.  Így ma reggel is gyalog megyek. Sétálás közben kellőképpen fel is ébredek, ami azért elég jó, hisz nem alszok el állva munka közben.
Clair már ott van, mikor megérkezek.
-Szia Vanessa.-köszön mosolyogva.
-Szia, hogy-hogy ilyen korán? Azt hittem ma én leszek délig.-mondom értetlenül.
Emlékszem hogy megbeszéltük, hogy ma én leszek itt egyedül délelőtt, mert neki valamit el kell intéznie. Ez lesz az első alkalom hogy egyedül hagy a kávézóban. Lehet hogy mégsem mer itt hagyni?Nem bízik bennem?
-De, mindjárt megyek is csak be kellett ugranom pár papír miatt.-mondta és tovább keresgélt.
Ez nagy megkönnyebbülés volt, azt hittem hogy nem hiszi hogy képes lennék egyedül is figyelni a kávézóra pár órát. Tuti meg fogom mutatni neki hogy igenis képes vagyok rá.
Clair amint megtalálta a papírt el is ment, persze előtte egy kiselőadást tartott hogy mit kell tennem, mire kell figyelnem, hogy kell viselkednem, meg ilyenek. Az nem számít hogy ezt már hatszor elmondta, de azért most is figyeltem, mert tényleg jól akartam csinálni.
Nem volt túlzottan nehéz nap, elég kevesen voltak. Bírtam egyedül is. Minden zökkenőmentesen ment.....legalább is egy ideig.
Körülbelül kilenc tájékán, mentem ki egy asztalhoz, ahol egy izmos srác ült sapkában, háttal ült nekem, de mikor felé mentem levette a sapkáját és előbuktak göndör fürtjei. Na itt már rossz érzésem volt, nem tudnám megmondani miért csak egyszerűen hirtelen valami mintha belülről fojtogatott volna. Eszméletlenül fura érzés volt és meg mertem volna esküdni hogy kicsit féltem is.
Oda sétáltam csiga lassan az asztalhoz, a srác nagyon bele volt merülve az étlapba, pedig ez csak egy kávézó nincs nagyon mit nézni.
De így legalább jól szemügyre tudtam venni. Először az öltözékét néztem meg. Egy sima farmer és egy kék póló volt rajta, meg egy kockás ing. Semmi extra, mégis valahogy nagyon megfogott. Amikor a tekintetem feljebb haladt akkor jöttem rá hogy miért.
Én ismerem őt. Nem is akárhogyan.  Hogy nem vettem észre eddig. Igaz azóta magasabb lett, izmosabb és a haja is más, bár ugyan az a göndör frizura keretezi arcát. A vonásai is megváltoztak, a kisfiús pofi helyett már férfias arca van. De egy valami nem változott...a szeme. A szeme ugyanolyan smaragdzöld mint amilyen volt és pont olyan gyönyörű és igéző mint eddig.
Igen, Ő Harry Styles a híres fiú banda, a One Direction egyik tagja. A volt legjobb barátom, ismétlem VOLT.
Időközben ő is észrevette hogy társasága van, de mielőtt felnézett volna és rájött volna, ha felismer, ki vagyok, gyorsan magam elé kaptam az egyik étlapot.
-Öhh... valami baj van?-kérdezte mély hangján. Gondolom azért érdekli mivel enyhén hülyének nézhet így étlappal az arcom előtt.
Amúgy a hangja is mélyebb lett...sokkal. De elég sexy. Fuhh nem mondhatok rá ilyet, hisz elment elhagyott.
-Minden a legnagyobb rendben. Mit hozhatok?-kérdeztem nem túl kedvesen.
-OH oké, egy kávét kérnék kis tejjel és....-kezdte
-Két cukorral.-fejezetem be helyette, mivel pontosan tudtam hogyan issza. Amint kimondtam rájöttem hogy mekkora hülyeséget csináltam.
-Igen..Honnan tudtad?-kérdezte
-Ez a munkám.-hazudtam és kínosan felnevettem.
-Huh hát akkor elég ügyes vagy benne.-mondta nevetve-Amúgy nem akarod elvenni a fejed elől azt a vacakot? Szívesen megnézném ki olvas a gondolataimba.-folytatta.
Ez most komolyan flörtöl vele?Vajon mindig ilyen béna csajozós dumákat nyom le?
-Nem kösz jó így. Mindjárt hozom a kávéd.-mondtam majd faképnél hagytam.
Berohantam hátra ahol már nem láthatott.
Hát ezt nem hiszem el, ő mit keres itt? Jó persze hülye kérdés mivel itt lakik Londonba. De most őszintén mennyi esély volt arra hogy összefutunk már a második héten ebben a hatalmas városban?Nem mondom, hogy nem gondolkodtam el azon hogy esetleg összefutunk, de nem sejtettem hogy ilyen hamar lesz. Nem tudom mit csináljak. A szívem egyik fele legszívesebben jól kioktatta volna és elküldte volna a fenébe, viszont a másik legszívesebben a nyakába ugrana hogy újra látja.
Tökmindegy nem leszek nyuszi és kiviszem azt a rohadt két cukros kávét, hisz megígértem Clairnek hogy menni fog.
Viszont azt nem mondtam hogy nem étlappal a fejem előtt fogom kiszolgálni...
Így megfogtam a kávét és indultam ki hogy elvegyem a pulton hagyott étlapot. A terv jó is lett volna ha egyesek,név szerint Harry nem jött volna oda a pulthoz.
Szóval amikor kimentem pontosan szembe álltam vele konkrétan tőle egy méterre.
-Bocsánat elfelejtettem......-kezdte de amint észrevett elhallgatott.
Látszott rajta hogy gondolkozik, gondolom hogy honnan vagyok neki ismerős, ami azért elég szarul esett mivel vagy 12 évig voltunk legjobb barátok. Elhiszem hogy az utóbbi pár évben sokat változtam, például már nem vagyok az a duci kislány, hosszabb a hajam és még mellem is van, de azért az ember nem felejti el csak úgy a legjobb barátja kinézetét csak úgy.
Láttam rajta hogy lassan le esik neki ki vagyok és mikor ez megtörtént a szeme hatalmasra kerekedett és ha az lehetséges még jobban csillogott.
Csak néztük egymást én folyamatosan a számat rágtam és éreztem hogy ez a helyzet egyre kényelmetlenebb, míg Ő még mindig próbálta megemészteni hogy én vagyok én.
-Nessa?!?-kérdezte elhaló hangon