Baby, I loved You first! [Harry Styles Ff]

20. fejezet

Amilyen gyorsan csak tudtam a lifthez siettem és már nyomtam is a hívót. Szerencsésen meg is érkezett, és a folyosón nem látott senki. Sajnos ez a liftre nem mondható el, amint kinyílt, fordultam volna is el.

- Oh hello, remélem hozzám igyekszel éppen.-mosolygott William.

Már magyarázkodtam is, amikor is zajt hallottam, így kénytelen voltam beszaladni a liftbe.

-Gyorsan, a tetőre.-utasítottam Williemet. Nem kérdezett csak tette, amit kértem.

Csendesen haladtunk felfele, majd egyszer csak Williammegszólalt.:

-Megkérdezhetem, hogy hol van a ruhád?-nézett végig hiányos öltözetemen.-Nem mintha zavarna.-mosolygott.

Zavartan lenéztem, és most tűnt fel hogy fehérneműben és egy zakóban vagyok. Automatikusan összébb húztam magamon a zakót.

-Öhh...hát..-próbáltam megmagyarázni, de inkább hagytam.-Hosszú és kínos történet, lapozzunk.-mondtam.

-Rendben, nem feszegetem, pedig kíváncsi vagyok.-hagyta rám.

Szerencsére hamar fent voltunk, mert kezdett kínos lenni a hiányos öltözetem, ilyen kis zárt helyen. Amint megérkeztünk kipattantam, remélve, hogy végre lesz egy kis nyugtom, de meglepetésemre William is kiszállt velem. Meglepetten néztem rá.

-Nem gondolod, hogy egyedül hagylak így. Még a végén valami bajod lesz. Ne is értem hogy Styles miért nem gondolt erre.-magyarázta.

Kilökte a tető ajtót, ami valószínűleg tilos, de szemmel láthatóan ez Williamet nem zavart. Kilépve a tetőre csodálatos kilátás tárult elénk. Egyenesen a tengerre láttam, bárcsak ne ilyen körülmények között lennék itt.

-Meseszép igaz?-kérdezte Will.

-Ennél szebbet ritkán látok.-mondtam.

Órákig tudtam volna nézni a kilátást, de figyelmemet más foglalta le. William lassan az egyik kis oszlop mögé sétált és elkezdett mögötte turkálni, nem nagyon értettem a helyzetet. Majd elővett onnan egy üveg pezsgőt.

-Mi a..?-úgy látszik már készült ide.

-Felkészültem, arra az esetre ha ellaposodna a buli lent.-magyarázta.

-Vagy arra, ha valakit sikerül felcsábítani.-vágtam oda. Nyilván erre készült egy Williem kaliberű srác.

-Na jó, nem fogok hazudni, az is benne volt a pakliban. De így igazi hősként jöhetek ki.-kezdte, de én kérdőn néztem rá.-Egy bajba jutott menekülő lányon segítettem. És csak egy kellemes ital társaságában meghallgattam a problémáját.

Kitört belőlem a nevetés. Ki gondolta volna reggel, hogy itt kötök ki ezzel a sráccal.

-Na jó akkor tölts nekem egy pohárral.-adtam be a derekam, pedig tudom hogy nem bírom piát, és ez még enyhe kifejezés.

-Ez a beszéd.- vigyorgott.

Kinyitotta a pezsgősüveget majd mindkettőnknek töltött az alkoholból. Majd felém nyújtotta a poharat.

-Igyunk arra, hogy így egymásra találtunk, és hogy remélhetőleg jobban fog sikerülni a délután.- lelkesedett.

Leginkább csak azért ittam, hogy elfelejtsem a mai napot és a lent történt dolgokat, mert teljesen össze zavart. Tudom, hogy nem jó megoldás, de nem tudom mit kéne csinálnom ebben a helyzetben.

-Most pedig meséld el nekem, hogy mi is történt pontosan, mikor elviharzottatok.

-Semmi lényeges.-hazudtam, miközben újra töltötte a poharam. Nyilván vagyok olyan felelősség tudatos, hogy ezt is lehúztam. A pezsgő nem is olyan rossz ital.