Baby, I loved You first! [Harry Styles Ff]

11

  -Gyere el velem te is.-bökte ki Harry.
-Mi?-akadtam ki.
Mégis mi a francot gondol? Baromira nem vagyok oda való. Persze menjek vele egy hírességekkel teli estére. Esetleg nem akarja, hogy borotváljam le a a fejem kopaszra? Még mit nem.
-Ez nem is olyan rossz ötlet. Ha felveszel a ruhád fölé egy kabátot, akkor eltakarod vele a bilincset, én meg a zakómmal takarom el.-mondta és látszott rajta, hogy tetszik neki a saját ötlete.
-Nem Harry, ez egy nagyon rossz ötlet.-mondtam.
-De miért?-kérdezte, mert nem értette, hogy én miért nem rajongok a 'briliáns' ötlete miatt.
-Mert csak.- adtam 'értelmes választ'.
-Oké, ha meg tudod nekem magyarázni, hogy miért ellenzed az ötletem, akkor kitalálunk mást.-ajánlotta fel.
Nem hiszem el, hogy nem elég neki egy sima nem. Mi a francért ilyen makacs? Komolyan olyan, mint kis srác korában.
Sóhajtottam, majd belekezdtem a monológomba.
-Nem illek én oda. Ott csupa hírességek vannak, akik szinte mind ismerik egymást. Én csak egy kisvárosi lány vagyok. Még olyan ruhám sincs, amit felvegyek.-hajtottam le a fejemet.
Harry az államnál fogva felemelte a fejem, hogy szembe nézhessek vele. Furcsa mód nem zavart az érintése.
-Meg ne halljam még egyszer, hogy így lekicsinyíted magad. Egyáltalán nem vagy 'kisvárosi lány'-mutatott macskakörmöt a levegőben.- Te egy belevaló csaj vagy, aki körül pörög minden. Már nem azért, de ki maradt volna itt a városban, ha elveszik az albérlete?-mosolygott.
Nagyon meghatottak a szavai és igazán jól estek. Igaza volt, szinte sosem hagytam, hogy bármilyen akadály az utamba álljon, s igen ritkán futamodtam meg.
-Rendben menjünk.-mondtam és felálltam a kanapéról.
-Komolyan.-kérdezte Harry meglepetten.
Gondolom elkönyvelte magában, hogy azt mondtam, hogy nem és ismer annyira, hogy nálam a nem az tényleg nemet jelent. Lehet, hogy a négy évvel ezelőtti énemet nem lehetett meggyőzni semmiről, de azóta megváltoztam.
-Csak nem inadba szállt a bátorság Styles?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Dehogy is.-állt fel ő is.- Menjünk ruhát venni.-mondta mosolyogva.
-Rendben....-kezdtem, de a telefonom csörgése félbeszakított.
A képernyőre meredtem, Hunter neve villogott.
-Francba-szitkozódtam- Meg ne szólalj-néztem szúrósan Harry-re.
Nem az van, hogy nem örülök, Hunter hív, csak ez a helyzet már így is elég bonyolult, nem szeretnék még egy nehezítő tényezőt. Ráadásul fogalmam sincs, hogy magyaráznám meg azt, hogy össze vagyok bilincselve egy sráccal, akivel ráadásul együtt lakok.
-Szia.-vettem fel.
-Szia Vanessa, arra gondoltam, hogy lenne kedved ma elmenni valahová?-kérdezte vidáman.
-Sajnálom, de nem tudok menni. Megígértem egy ismerősömnek, hogy segítek neki.-mondtam elszontyolodva.
-Pedig örültem volna, ha láthatom ma a barátnőmet.-mondta ő is csüggedten. De nem ez volt az,a min fennakadtam.
-Barátnő?-kérdeztem, hisz még nem beszéltük meg.
-Korai? Tudom, hogy még nem dumáltuk meg, de én azt hittem hogy...-magyarázkodott és szinte láttam milyen vörös lehet a vonal másik végén.
-Nem, nem korai, örülök hogy így hívsz.-vigyorogtam.
Harry persze látványosan forgatta a szemeit. Nagyon nem örültem, hogy tanúja a telefon beszélgetésemnek, főleg akkor mikor ilyen téma van. Semmi köze hozzá.
-Örülök.-mondta vidáman Hunter.
-Sajnálom, de mennem kell, mert mindjárt indulok.-kezdtem búcsúzkodni.
-Rendben, majd bepótoljuk a mai napot.-mondta.
-Mindenképpen. Vigyázz magadra.-mondtam, majd bontottam a vonalat.- Nem bírsz nyugton maradni öt percig?-mordultam Harry-re.
-Mi van? Jó kisfiú voltam.-vigyorgott.
-Aha, nagy francokat. Na gyere mert át kell öltöznöm.-húztam a szobámba.
-Én hívok egy taxit, mert így nem tudok vezetni.-emelte fel a bilincses kezét.
Felbattyogtunk a szobámig, ahol egyből a szekrényhez mentem és kiválasztottam egy egyszerű nyári ruhát. Vásárolni mindig ilyen kis lengén megyek, hogy könnyebb legyen fel-le öltözködni.
-Most átöltözök és megjegyezném, hogyha csak egy icipicit is lesel levágom a micsodádat.-fenyegettem.
-Igen is, hölgyem. vigyorgott.
Amint, hátat fordított villámgyorsan átvettem a ruhám. Viszont mikor visszafordultam, olyan ideges lettem. Igaz, hogy Harry nem fordult meg, de vele szembe egy hatalmas tükör volt, amiről én megfeledkeztem. Ezek szerint végig nézett.
-Te perverz.-kezdtem el csapkodni.
-Nem láttam semmi.-nevetett.-Na jó talán egy kicsit láttam a formás fenekedett.-röhögött még hangosabban.
-Akkora szemét vagy.- csapkodtam tovább, ő meg csak nevetett.-Oké, így nem megyek veled sehová.-kezdtem és mentem volna odébb is, de a derekamnál fogva visszahúzott.
-Jól van, abbahagyom és bocsánatot kérek, amiért ilyen sunyi disznó voltam.-mosolygott- És megpróbálom elfelejteni, amit láttam.-mondta,de a derekamat nem engedte el.-Bár nem biztos, hogy sikerül kiverni a fejemből a látványt.-vigyorgott.
-Na jó, tudod hová menjél.-téptem magam ki a kezéből-Indulnunk kell, mert a ruha nem veszi meg magát.-húztam magammal.
Be kell vallanom, hogy a mellett, hogy meg tudnám fojtani Harry-t, amiért kukkolt, kicsit imponál is, hogy tetszett neki a látvány, de ezt magamnak is alig vallom be, nem hogy neki. Ő ezt soha nem fogja megtudni.

Hamar ide ért értünk a taxi, Harry bediktálta a címet, amiről nekem fogalmam sincsen hol van, de ez annyira nem meglepő, hisz új vagyok a városban.
A taxis kicsit furán nézett minket a bilincs miatt. Sőt annyira bámult minket, hogy ideges lettem.
-Most mi van? Jól sikerült éjszaka-szóltam be neki. Erre persze Harry alig bírta tartani a nevetését, de erős volt és sikerült neki.
Fél óra alatt meg is érkeztünk egy kis eldugott butikhoz. Harry kifizette a taxit és már mentünk is befele.
Bent kicsit le esett az állam, hisz ez egy gyerek ruha bolt volt. Minek jöttünk ide?
-Harry, csak megjegyezném, hogy már nem vagyok öt éves, nem hiszem, hogy találunk itt nekem való ruhát.-húztam a számat.
-Pedig ez a Disney hercegnős ruha biztos jól állna.-emelt fel egy három éveseknek szánt ruhát.
-Haha nagyon vicces Styles. De miért vagyunk itt?-kérdeztem fáradtan.
Harry válaszolni akart, de valaki megtette helyette.
-Miattam édesem-jött előre a hátsó szobából egy nő.
Látták az arcomon kiülő értetlenséget és Harry magyarázni kezdett.
-Ő itt Abby, a banda stylistja. Azért jöttünk ide, mert az én ruhám itt van és biztos vagyok benne, hogy segíthet a problémánkon.-kacsintott rá Harry.
-Szia Vanessa vagyok.-nyújtottam a kezemet, de mintha észre se vette volna átölelt. Közvetlen nő. Jóban leszünk
-És miben lehetek a szolgálatokra?-kérdezte mosolyogva.
- Nessának kellene egy ruha az esti díjátadóra.-mondta.
-Hogy-hogy te is mész?-fordult felém.
-Nincs más választásom, összeragadtunk.-mondtam sóhajtva.
Nem nagyon értette, mert eléggé értetlen arcot vágott, ezért felemelte a csuklómat, ahol a bilincs vol. Eddig nem nagyon láthatta, hisz a farmer dzsekim eltakarta.
-Oh értem, had találjam ki, ki a felelős. Lou mi?-nevetett.
-Talált süllyedt.-mondta Harry.
-Sejtettem. Na gyere szépségem keresünk neked valamit, nem lesz nehéz ilyen gyönyörű alakkal.-kacsintott.
-Az biztos.-mondta Harry pimasz mosollyal, a délelőtti esetre utalva.
Szúrósan néztem Harry-re, majd követtem Abby-t a hátsó szobába.....