Baby, I loved You first! [Harry Styles Ff]

17.

  Este nyugodtan kipakoltam, majd Harry-vel filmezés közben megettük a pizzát és elmentünk lefeküdni nem volt nagy durranás az este. Igazából szinte nem is beszélgettünk, csak élveztk egymás társaságát.
Viszont éjszaka alig aludtam valamit csak forgolódtam az ágyban, ezért ilyen hajnali 4-5 fele elhatároztam, hogy sétálok egyet a parton. Gyorsan felöltöztem, majd kisurrantam a hátsó ajtón és elindultam a strand fele.
Annyira kattog az agyam, hogy hangosabb mint a zene amit hallgatok, szóval inkább ki is kapcsoltam. Hogyan kerültem ebbe a helyzetbe? És mért nem vagyok szomorú e miatt? Persze nyilván hiányzott Harry jelenléte az életemből és most hogy megint velem van teljesnek érzem magam, viszont valami nyomaszt belülről, mintha valami kevés lenne és többre vágynék. De mi az? Hisz mindenem megvan. Lehet Hunter az oka. Most tuti rossz embernek fogtok gondolni, de még csak meg se fordult a fejembe, hogy felhívjam és tisztázzam a helyzetet. Talán fel kellene keresnem és úgy nyugodtabb lehetnék. Ha már emberi idő van és nem éjszaka felhívom.
Ahogy itt ülök a parton kezdek rájönni, hogy nagyon vágytam erre a kis magányra. Először is teljesen csend van körülöttem és kellemesen hűvösen fúj a szél. Másodszor fantasztikus ahogy a lábam bele mélyed a langyos homokba és a víz simogatja a lábamat. És végül a napfelkelte csodálatos, úgy érzem mintha csak nekem kelne fel, hogy én megnézhessem, hisz teljesen egyedül vagyok és más nem kel fel, hogy megnézhesse.
Nem tudom meddig ülhettem a parton és hogy mennyi idő lehet, de az emberek már elkezdtek szállingózni a partra. Itt az ideje vissza sétálni a házhoz. A nagy gondolkodásba észre se vettem, hogy ilyen messze sétáltam a háztól, de szerencsére csak egyenesen kell menni és nem tudok eltévedni.
Már vagy fél órája sétáltam, mikor megláttam a házat, aminek a teraszán Harry sétálgatott fel-alá. Majd mikor meglátott sebebesen elindult felém.
-Mégis hol a francban voltál?- rivallt rám.
-Csak sétáltam.- mondtam védekezően, nem tudom miért akadt ki ennyire.
-Van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtam érted?-üvöltött tovább.
- De csak a parton voltam.-mondtam.
-Igen, de ezt én nem tudtam. Reggel bementem, hogy megkérdezzem akarsz-e velem boltba jönni, de üres volt az ágyad és sehol se találtalak a házban. Majd hívtalak, de ki voltál kapcsolva. Azt hittem bajod esett vagy csak itt hagytál...-mondta elcsukló hangon.
Csak most értettem meg, hogy azt hitte, hogy leléptem és cserben hagyom. Hirtelen nagyon rosszul éreztem magam. Hagyhattam volna neki valami üzenetet vagy valamit.
-Nagyon sajnálom, hogy megijesztettelek. Legközelebb hagyok valami üzenetet ha sétálni megyek.-mondtam, majd megöleltem szorosan.
Nem tudom, hogy nekem vagy neki volt nagyobb szüksége erre az ölelésre.
-Ne haragudj, hogy ordibáltam veled, csak aggódtam.-mondta majd bele puszilt a hajamba. Erre még jobban hozzá bújtam...volna, ha Harry nem tart magától távolabb.
-Öhh ideje boltba menni.- mondta fura arccal.
-Igen szerintem is, gyorsan felöltözök és mehetünk.-mondtam majd ott hagytam.
Mi a halál volt ez az előbb? Miért tolt el? Biztos kínos volt neki ez a közelség. És ha jobban belegondolok azt se tudom, hogy az mi volt. Mióta vagyunk ilyen jóban? Szerintem ez után kicsit tartom a távolságot, hogy ne legyen ilyen kínos a szituáció.
Gyorsan felvettem egy sortot, megy egy haspólót, hisz jó meleg lesz ma, de azért magamra kaptam egy farmer dzsekit is, mert most még hűvös van egy kicsit.
Indulásra készen lementem, ahol Harry már engem várt.
-Indulhatunk?-kérdezte feszült hangon.
-Persze.-erőltettem magamra egy mosolyt, hogy ne legyen olyan kínos az egész helyzet, hisz még jó sokáig összezárva leszünk.
Úgy látom be vette a mosolyom, mert megkönnyebbült és indulhattunk a boltba végre. Úgy érzem ez lesz életem leghosszabb vásárlása.
Az üzlet nem volt messze mi mégis kocsival mentünk, gondolom a sok cucc miatt, hisz a ház üres és elég sok dolgot kell venni.
-Tessék írtam egy listát, arról ami szerintem kell-nyomott a kezembe egy cetlit Harry.
Elkerekedett a szemem.
-Ezen csak, gyors kaja és édesség van, meg pia.-háborodtam fel.
-Már nem szoktam főzni.-vonta meg a vállát.
Régen Harry imádott főzni és nagyon jól ment neki, sőt sütni is tudott. Ezért is dolgozott pékségben.
-Hát pedig ezeket nem fogjuk megvenni, mert nem eszünk ennyi szemetet.-téptem szét a cetlit és elvettem tőle a bevásárló kocsit. - Majd én főzök.
Átvettem az irányítást az egész bevásárlás felett, Harry csak cipekedett és néha elküldtem valamiért. Rengeteg mindent vettem, körülbelül egy hónapig tudunk ezekből főzni. Sok idő volt míg a mosószereknél és takarítós cuccoknál voltunk, mert Harry nem tudta megérteni, hogy ez mire kell. Pedig az én cuccaimat nem fogja más mosni és takarítani.
A bevásárlás végére két kocsink volt tele cuccal. Erre ment el az egész délelőtt és ezek kipakolására otthon. Ki akartam küldeni Harry-t a konyhából, hogy had pakoljak ki én, de félt hogy valami bajom lesz, mert szerinte a baleset miatt még most is pihennem kellene. Szóval ott járkált mellettem idegesen, amitől én is feszült lettem.
-Harry most már menj ki.Kipakoltam, most már csak főzök, viszont nagyon idegesít hogy itt sétálgatsz feszülten.-akadtam ki.
-Oké, addig elmegyek a hétvégi ruhádért.-mondta.
-Milyen ruhámért?-kérdeztem.
-Az esküvőre csinált neked Lou ruhát, amibe le kell majd fotóznunk.-válaszolta unottan.
-Jaj, de kedves, de igazán nem kellett volna.-mondtam mosolyogva. Ez azért nagyon kedves tőle, bár úgy érzem ez inkább Harry érdeke, szóval ez inkább neki szólt.
Harry csak megköszörülte a torkát, majd lelépett.
Mi romolhatott el ennyire? Már nem is fogunk normálisan beszélgetni? Hát, ha ő így akkor én is.
Egy óra múlva kész volt a kaja, de Harry még sehol. Én megkajáltam, majd kiültem olvasni a teraszra.
Szerintem bealudtam, mert egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a karjába vesz. A szememet lassan, kinyitottam és Harry arca volt az enyémtől centikre.
-Szia, nagyon finom volt a vacsora.-mondta, majd vitt tovább az emelet felé.
-Vártalak.-mondtam halkan.
-Tudom, ne haragudj csak kiszellőztettem a fejem.-mondta, majd lerakott az ágyamra de még mindig tartott és közel volt hozzám.
A szívem, majdnem kitört a helyéről, nem tudtam hová tenni ezt a helyzetet.
-És mire jutottál?-kérdeztem, miközben nagyot nyeltem.
-Marha voltam.-mondta.-Nem szabadott volna flegmának lennem veled. Te épp a karieremet igyekszel megmenteni.-mondta.
-Akkor miért voltál az velem?-kérdeztem kíváncsian, mert tényleg nem tudtam sehova tenni a viselkedését.
-Nem tudom én sem, csak fura érzésem volt melletted és el akartam menekülni.-mondta és már ő s suttogott.
-Én is furán érzem magam melletted.-vallottam be.
Láttam a meglepődést az arcán, majd láttam, hogy egyre jobban közeleg az arca az enyémhez. Meg akar csókolni? Anyám, de meg akarom csókolni én is. Miket beszélek itt? Azzal mindent elrontanánk és a mostani furcsa helyzet még furcsább lenne. Egyáltalán hogy jut ilyen hülyeség az eszembe.
Mielőtt a szánk összeért volna megpusziltam az arcát.
-Talán azért, mert kezdek újra barátként gondolni rád.-hazudtam neki mosolyogva.
Olyan képet vágott mint, akit épp most vágtak volna gyomorszájon. De én is pont úgy éreztem magam.
-Igen, lehet velem is ez van.-mondta, majd elengedett és elhúzódott. - Hagylak aludni.-mondta, majd elindult kifele.
Felültem, majd utánaszóltam.
-Harry...-nyitottam a számat, de igazából nem tudtam mit mondani, de esélyem sem lett volna, mert Harry megint bezárkózott előttem.
-Jó éjt Nessa.-csukta rám az ajtót.
Mi volt ez az előbb? Miért akart megcsókolni? És én miért akartam megcsókolni őt? Nem vagyok normális és ő sem az. Most mit kellene csinálnom? Legszívesebben elmennék innen messzire, de annyira bennem van az az érzés, hogy mellette akarok lenni. Szükségem van a közelségére, talán jobban mint valaha és fogalmam sincs, hogy miért.
Hirtelen felindulásból felkeltem az ágyból, majd felvettem a pizsim és elindultam ki, de egyenesen át Harry-hez. Az ajtaja zárva volt, kopogtam, de semmi reakció. Visszamentem a szobába, majd kimentem az erkélyre, hogy az ottani ajtónál próbálkozzak. Mázlim volt mert nyitva volt, halkan benyitottam, majd besétáltam. A szemem nehezen szokott hozzá a sötéthez, de egy kis idő múlva sikerült kivennem Harry alakját. Az ágyon feküdt nekem háttal.
Nem érdekelt az, hogy előbb tudomást sem vett rólam, én határozottan, mentem előre egészen az ágyáig.
-Harry..-szóltam neki suttogva.
De úgy vettem észre, hogy eléggé el volt merülve a gondolataiba és összerezzent érkezésemre.
-Nessa? Mit keresel itt?-kérdezte meglepetten.-Menj vissza aludni.-váltott át flegma hangsúlyba.
-Nem.-mondtam határozottan, majd bemásztam az ágyba.- Ne kérdezd miért vagyok itt én sem tudom, viszont azt igen, hogy szükségem van a közelségedre.-mondtam lehajtott fejjel.
Már vártam a következő visszautasítást, de e helyett Harry odébb csúszott és felemelte a takarót.
Rögtön bemásztam mellé, de az ő elképzelése, mi szerint majd így fekszünk, a helyett szorosan hozzá simultam és átkaroltam. Ekkor konstatáltam, hogy csak egy alsógatya van rajta, de nem érdekelt.
Éreztem, hogy Harry teste megfeszül az érintésem alatt, de miután rájött, hogy nem megyek el lassan ellazult és egyenletesen vette a levegőt.
-Köszönöm, hogy itt lehetek.-mondtam kis idő múlva.
Éreztem, hogy a szemeim elnehezülnek és lassan magával ragad az álom, de még hallottam Harry suttogó hangját.
-Nekem is szükségem van rád....