Baby, I loved You first! [Harry Styles Ff]

10

-Mi a szar?-visítottam fel.
Erre bezzeg már Harry is felkelt. Nem nagyon értette, hogy mi az istenért ordibálok. De majd adok én neki, mi a szarnak kellett minket összekötnie.
-Miért ordítasz.-kérdezte mély álmos hangon.
-Hogy miért? Azért mert hátba támadtál és összeakasztottál minket.-mondtam kiabálva.
-Te aludtál el az én vállamon, után én is elaludtam, nem tehetek róla, ne veszekedj velem ezért.- durcáskodott.
-De az, hogy elalszom a válladon nem jogosít fel arra, hogy összebilincselj minket.-fújtam ki hangosan a levegőt a végén.
-Mégis mi a francról beszélsz?-kérdezte meghökkenve.
-Hát erről.- emeltem a szeme elé az összebilincselt kezeinket.
-Oh.-nyögte ki végül, hosszas hallgatás után.
-Bizony hogy oh. Miért csináltad?-kérdeztem fáradtan.
-Nem én voltam esküszöm.- mondta és tényleg őszintének látszott.
-Akkor ki a fene tehette?-kérdeztem.
Elkezdtünk gondolkodni, hogy ki akarna minket összekötni vagy, hogy egyáltalán kinek jutna ilyen az eszébe.
-Lou.- mondtuk hirtelen egyszerre.
-Biztos, hogy ő volt az.- mondtam idegesen, majd felálltam és rángattam magammal a göndört is.- Lou azonnal gyere ide-ordítottam.
Végig kutattuk az egész lakást, meg a kertet is, de Louisnak nyoma sem volt sehol. Előre tudta, hogy idegesek leszünk s inkább lelépett.
-Hívjuk fel.- ajánlotta fel Harry.
Gyorsan elő halásztam a telefonomat a farzsebemből és már tárcsáztam is a tettest. Három csengés után fel is vette. Kihangosítottam, hogy Harry is haljon mindent.
-Szia Picuri.-köszönt vidáman, mintha nem lenne hatalmas bajban.
-Te csak ne Picurriz nekem- sziszegtem.
-Oh ezek szerint láttad a kis meglepimet.- mondta sunyin és szinte láttam, ahogy rágcsálja szája szélét.
-Louis már hogyne vette volna észre, nem tudunk egymás nélkül mozdulni egy métert sem.-mondta idegesen Harry.
-Az ég szerelmére minek csináltad?-kérdeztem mérgesen.
-A tegnapi nap miatt.-válaszolta egyszerűen.
Harry-vel egymásra néztünk, nem teljesen értettük, hogy ezt miért mondja. Mi volt tegnap este, amiért így kiszúrhat velünk.
-Azaz?- kérdezte Harry, várva a folytatást.
Lou mielőtt elkezdte volna magyarázni sóhajtott egy nagyot, mintha csak untatnánk, mert az egész annyira kézenfekvő, hogy magyarázatra sem szorul.
-Tegnap látszott, hogy még megmenthető a barátságotok, ahogy beszéltetek nekünk az első csókotokról, aztán meg ahogy este dumáltatok. És Vanessa ne is tagadd hiányzik neked Harry.-mondta.
-Ez nem igaz...-kezdtem de félbeszakított.
-Oké, áltasd csak magad, de a lényeg az, hogy addig nem veszem le, amíg nem békültök ki.-fejezte be a mondandóját.
-De este mennem kell a díjátadóra, nem mehetek bilincses kézzel, ráadásul Nessával. Nem sértés.- fordult felém, én csak megforgattam a szemem.
-Hát akkor a helyetekben én igyekeznék a kibéküléssel.-mondta, majd bontotta a vonalat.
Egyszerre ültünk le sóhajtva a kanapéra és meredten néztük a kikapcsolt, fekete tévét. Ez kábé fél óráig tartott.
-Most mi a francot fogunk csinálni?-törte meg a csöndet Harry.
-Kihagyod a díjátadót és megvárjuk Lou-t és leszedetjük ezt az izét.-mondtam némi töprengés után.
-Nem lehet, muszáj elmennem, arra az eseményre. Jelöltek vagyunk és nem pletykálhatnak rólam, hogy hol vagyok. Még a végén kihoznák azt, hogy én is elhagyom a bandát, amit még véletlenül sem engedhetek.-mondta gondterhelten.
Jó ez jogos én sem akarom, hogy ilyen pletykák terjengjenek Harry-ről. Egyrészt rossz lenne a bandának, főleg így Zayn kilépése után. Másrészt akármennyire haragszom Harry-re nem szeretnék neki rosszat.
-Oké , akkor más megoldás után kell néznünk.-mondtam neki.
-Mit szólnál hozzá, ha esetleg kibékülnénk?-kérdezte a kis göndör reménykedve.
-Értsd meg Harry nem megy.-mondtam elkeseredetten.
-De lehet, hogy Lou-nak van igaza és még megmenthető. Tegnap tényleg tudtunk normálisan beszélni.-mondta szomorúan.
-Őszinte leszek veled, én is éreztem, hogy valami megváltozott a tegnapi nap folyamán. Boldog voltam, hogy tudtunk beszélni és végre nem idegesen vagy szomorúan emlékeztem vissza egy régi emlékre, amit közösen éltünk át. Viszont nagyon megbántottál és nem tudom csak úgy elfelejteni. Lehet, hogy egyszer még kibékülünk, de még nem vagyok képes megbocsájtani. Igazán sajnálom.-mondtam és éreztem, hogy egy könnycsepp hagyja el a szememet.
-Megértem és türelmesen fogok várni, hogy megbocsájts nekem. És mindent megteszek, hogy kiérdemeljem újra a bizalmadat.-mondta halvány mosollyal az arcán, majd letörölte az elszabadult könnycseppemet.

-Nessa van egy rossz hírem.-mondta Harry kis idő múlva.
-Mi az?-kérdeztem kicsit félve.
-Pisilnem kell.-húzta a száját.
-És? menj...-kezdtem, de eszembe jutott, hogy össze vagyunk kötve.- Oh a francba. Nem bírod tartani?-kérdeztem késégbe esve.
-Nem, már nagyon kell.- 'nyafogott'.
Mihez kezdjek, ha nem megy ki, akkor összepisili magát és szagolhatom egész nap.
-Menjünk, majd nem nézek oda és természetesen a másik kezeddel tartod az... izédet.-mondtam fülig vörös fejjel.
-Gondoltam.- vigyorgott Harry.
Elmentünk közösen a mosdóig, pechünkre a wc a szoba másik felében volt, így nekem is be kellett mennem.
Próbáltam teljes testtel kifordulni, hogy ne lássak semmit, de ez elég nehéz volt. Arról nem is beszélve milyen kínosan éreztem magamat, amikor hallgatnom kellett, hogy csorgat. Próbáltam fütyörészni, vagy más hangot ki adni, de nagyon hangos volt és nagyon sok folyadék volt benne. De komolyan egy ló ürít ennyit. Már fordultam volna hátra, hogy mégis mikor szándékozik végezni, mert kezd elegem lenni. De mikor megfordultam Harry fenekével nézetem szembe. Azonnal visszafordultam.
Anyám, komolyan megnéztem a fenekét? Bár nem is volt olyan rossz, de honnan tudnám, hisz max. 5 másodpercig láttam. Régebben sokat láttam alsógatyában mászkálni, akkoriban eszméletlen jó feneke volt. Emlékszem még fogadás is volt a lányok között, hogy ki foghatja meg. (Itt megjegyezném hogy senkinek sem sikerült.) Azóta rengeteget változhatott.
Az a baj, hogy eszméletlen kíváncsi a természetem, így nem bírtam megállni, hogy ne győződjek meg róla, hogy milyen a hátsóját illetően.
Ciki vagy nem, de lassan hátra fordultam, és jobban szemügyre vettem a popsiját. Ha azt gondoltam, hogy fiatal korunkban jó feneke volt, akkor az a mostanihoz képest elég béna volt. Olyan szinte jó feneke van, hogy egy pillanatra elfelejtettem, hogy nem kéne bámulnom, mert bármikor végezhet és észreveszi, hogy stírölöm.
Pirulva és mosollyal az arcomon visszafordultam és vártam, hogy végezzen. Szerencsére ez hamar be is következett.
Miután kezet mosott visszamentünk a nappaliba a kanapéhoz.
-Meg kéne dumálnunk, hogy mi legyen este.-mondtam
-Igazából van egy ötletem, de nem biztos, hogy örülni fogsz neki.-kezdte Harry.
-Össze vagyunk bilincselve. Nem hiszem, hogy tudsz olyat mondani, amitől kiakadnék.-válaszoltam és tényleg így is gondoltam.
-Gyere el velem te is.-bökte kis Harry.