Baby, I loved You first! [Harry Styles Ff]

4.

  -Nessa?-kérdezte meg ismét
Reméltem hogy ezt a becenevet nem hallom többet az életben. Legalábbis az egyik részem ezt remélte...
-Tessék itt a kávéja.-tettem le elé a kávét és a számlát majd ott akartam hagyni de elkapta a karomat.
-Nessa mit keresel itt? Ezer éve nem láttalak. Hát innen tudtad, hogy hogy iszom a kávém.-mondta kedvesen.
Még van bőr a képén? Mit képzel ez magáról? Azt hiszi hogy bármilyen elszámolással tartozok neki?Hát nagyon téved. És ne csináljon úgy mintha minden rendben lenne.
-Itt dolgozom és örülnék hogyha hagynád hogy végezzem a dolgom.-mondtam flegmán
Eléggé meglepődött a hangnememen. Azonnal el is engedte a kezemet.
-Mi a baj?-kérdezte értetlenül.
Na itt ment fel bennem a pumpa, de eszméletlenül.
-Ne várd hogy kedves legyek veled, hisz nem érdemled meg. És mi az hogy én mit keresek itt? Én itt dolgozom, sőt itt lakom a közelben, nem mintha bármi közöd lenne hozzá. Nem toppanhatsz be csak úgy három év után mintha mis sem történt volna. Ha nem emlékeznél én voltam a legjobb barátod.-mondom szinte vörös arccal miközben berángatom a hátsó részhez, hogy nehogy felhívjuk annak a kevés vendégnek a figyelmét, mert annak nem lenne jó vége.
-Persze hogy emlékszem.-mondta
-Akkor gondolom arra is emlékszel hogy fogtad magad és elmentél, és szép lassan elhagytál és gondolom, akkor arra is emlékszel, hogy már nem vagyunk barátok.-fejeztem be és éreztem hogy zihálok.
-Nem hagytalak el.-mondta és éreztem, hogy nagyon szíven ütötte az amit mondtam neki. Nem baj megérdemli hisz engem is szíven ütött az hogy elhagyott.
-Nem a frászt nem.-mondtam idegesen
-Kérlek enged hogy elmagyarázzam, nem úgy van ahogy te gondolod.-mondta és a kezem után kapott amit én elrántottam, így nem tudta megfogni a kezemet.
-Nem vagyok rá kíváncsi. Volt három éved hogy elmagyarázd, de te nem tetted. Most már nem érdekel. És megköszönném hogyha elmennél és nem is jönnél vissza mert zavarsz a munkában.-mondtam neki meg az őszinte igazságot majd faképnél hagytam
Amikor kimentem pont szembejött Clair. Na még csak ez hiányzott.
-Szia,látom jól boldogultál. Ügyes vagy.-dicsért meg mosolyogva miközben körbe pásztázta a helyet.
-Köszi nem volt vészes.-mondtam kicsit nyugodtabban, mint az előbbi állapotom.
-Amúgy ki volt az a jóképű srác akivel vitatkoztál?-kérdezte
Hát szuper ezek szerint észrevette.
-A volt legjobb barátom volt, aki nem más mint Harry Styles.-mondtam száj húzva.
-Az a Harry? Az 1D egyik tagja Harry?-kérdezte lelkesen.
-Igen, bár nem érdekel a bandája.-mondtam
-Miért? Mi történt veletek?-kérdezte
-Már ovis korunk óta legjobb barátok voltunk, egy suliba mentünk aztán egy gimibe is. Mindent együtt csináltunk, de tényleg mindent. Az ismerőseink azt hitték hogy kavarunk vagy hogy együtt vagyunk, pedig nem volt semmi, pusztán barátság. Egy eszméletlenül erős barátság...legalábbis én ezt hittem.
-De mi változott?-kíváncsiskodott tovább
-Az hogy híres lett. Támogattam az egész verseny alatt, sőt tartottuk is egy ideig a kapcsolatot csak ő aztán megszakította. Leveleztünk aztán már nem írt vissza. Fél éven keresztül írtam neki és nem válaszolt.
-Mekkora egy szemét.-mondta és láttam hogy átérzi a helyzetet. Szorosan magához ölelt, ami igazán meglepett hisz már hosszú ideje nem volt aki megölelt az anyámon kívül.
-Szeretnéd hogy kitiltsam a kávézóból?-kérdezte kedvesen.
-Nem dehogy, jó ha a hírességek reklámozzák a helyet. Nem szeretném hogy e miatt rossz híre legyen.Én eltudom viselni.-mondtam
-De ha szeretnéd komolyan megteszem-erősködött.
-Én meg nem hagyom hogy miattam és e miatt a zűrös ügy miatt tönkremenjen az álmod-mondtam olyan hangnemben hogy tudja megmásíthatatlan a döntésem.
-Rendben de ragaszkodom hozzá hogy ezentúl csak én szolgáljam ki.-mondta kedvesen.
-Oké.-nevettem megadóan.
A nap további része csendesen telt, délután négyig kellett bent maradnom, mivel délelőtt én voltam bent.
Átvettem a rendes ruhám és már indultam is, elhatároztam hogy elmegyek a közeli parkba és pihenek egy kicsit. Muszáj kipihennem a délelőtti incidenst, mert bele fogok örülni a folytonos gondolkodásba.
Amikor kimentem a kávézóból egy olyan személy állt a túloldalon akit látni sem akartam. Sajnos ő ezt máshogy gondolta és elindult felém. Ellökte magát a szemközti kerítéstől és sebesen jött felém. Én persze elindultam az ellenkező irányba de nem volt időm eljönni, mivel amint hátra fordultam elkapta a könyököm és maga felé fordított. Erről igazán leszokhatna.
-Nessa várj! Beszélni szeretnék veled.-kérte
-Én meg világosan megmondtam, hogy nem szeretnélek látni.-mondtam flegmán.
-Kérlek, nem látod a teljes képet. Had magyarázzam el.-kérlelt.
-Nézd Harry, tényleg nem érdekel. Már lezártam ezt az egészet és nem szeretném újra feltépni a régi sebeket. Szerintem hagyjuk egymást békén, úgy ahogy eddig is.
-De én még nem szeretném lezárni.-mondta kicsit idegesen.
Na itt aztán felment bennem a pumpa rendesen.
-Pedig pont TE voltál az aki lezárta.-böktem a mellkasára.
Amint az ujjam hozzáért a mellkasához, elektromosság csapott fel kettőnk között. Gyorsan elkaptam az ujjam. De tényleg bizsergett minden, még a levegő is. Tudom ez elég hülyén hangzik, mint valami nyálas regényben de komolyan mondom, teljesen olyan volt.
-Nessa kérlek......-kezdte, de a telefonom csörgése félbe szakította.
Anélkül hogy megnéztem, hogy ki hív felkaptam, majd idegesen beleszóltam.
-Tessék?
-Ööö..szia Vanessa, Hunter vagyok. Hallom rosszkor hívlak.-mondta Hunter megszeppenve.
-Ohh szia, nem dehogy nem zavarsz. Ne haragudj, csak kicsit felhúztak.-mondtam most már sokkal kedvesebben. És szigorúan Harry-re néztem, hogy meg se szólaljon.
-Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy van-e kedved csinálni valamit délután, de ha most nem alkalmas azt is megértem.-mondta bizonytalanul.
-Nem, nincs semmi. Ráérek ma.-mondtam mosolyogva és ez tényleg felvidított. A vonat út óta nem beszéltem vele és már vártam hogy összefussunk.
-Oké, remek. Akkor mi lenne ha találkoznánk Big Ben előtt? Megmutathatok neked egy pár jó helyet.-mondta lelkesen.
-Rendben egy óra múlva ott találkozunk.-vigyorogtam
Elbúcsúztunk egymástól majd bontottuk a vonalat.
-A barátod volt?-kérdezte Harry, akinek a jelenlétéről meg is feledkeztem. Ami valljuk be nem könnyű hisz itt áll az orrom előtt.
-Nem, de amúgy semmi közöd hozzá.-mondtam unottan.-Most pedig mennem kell.-fordítottam hátat.
De természetesen ő szokásához híven megint megfogta a könyökömet és vissza fordított.
-Muszáj elmondanom.-erősködött.
-Nem, nem az. És komolyan engedj már el.-rántottam ki a kezem az ő kezéből-Hagyj békén és fogd fel hogy nem akarlak látni.-mondtam, majd ténylegesen ott hagytam.
Megint ideges lettem, de az tartotta bennem a lelket, hogy találkozok Hunterrel. Probálom Harry-t teljesen kiverni a fejemből ami valljuk be nem egyszerű. Nagyon felkavaró volt vele találkozni, de remélem vette az adást és nem keres többet.
Bár kicsit hiányzik. Főleg azok a dolgok amiket régen csináltunk közösen. A közös filmezések, közös beszélgetések, nevetések. Amikor egyedül vagyok és nincs mit csinálnom mindig eszembe jut hogy mennyire hiányzik. Próbálom tagadni, még magamnak is, de tényleg hiányzik és teljesen más nélküle az életem. Sokkal szürkébb.
De mit tehetnék, hisz Ő döntött így hogy elmegy. Nem kényszeríthetem a barátságunkra.
Amióta ott hagytam azon agyalok, hogy lehet hogy végig kellett volna hallgatnom. Lehet nem látom az okát, hogy miért rakott ki az életéből? De mi oka lehetett arra hogy az egyik legfontosabb személyt kirakja? Mert biztos kézből tudom, hogy van olyan gyerekkori barátja akivel még most is tartja a kapcsolatot.
Nem, jól döntöttem, ez biztos. Hiszen basszus volt három éve hogy elmagyarázza. Most attól hogy itt vagyok nem lesz más az egész. Nem érdemli meg hogy meghallgassam, azt sem érdemli meg hogy szóba álljak vele. Aki csak úgy ott hagyja a legjobb barátját mert híres lett, mert befutott, az nem érdemel mást, mint megvetést. És én nem fogok vele beszélni. Nem fogom meghallgatni.
El kell felejtenem a mai napot. El kell felejtenem a barátságunkat. El kell felejtenem ŐT...