Baby, I loved You first! [Harry Styles Ff]

5.

  Hazaérve gyorsan lezuhanyoztam, majd elkezdtem készülődni. Igazság szerint fogalmam sem volt mit kellene felvennem. Abba sem voltam biztos hogy ez most randi vagy sem. Hunter jó pasi szóval örülnék ha ez randi lenne. Viszont akkor valami csinit kell felvennem.

Miután sikeresen kiválasztottam, ideje volt elindulni a találka helyre, hisz nem akartam megvárattatni.
Bevallom kicsit izgultam, a taxiban egész végig doboltam a lábammal. Ezer éve nem voltam randin. Talán úgy 1-2 éve. Tudom ez elég ciki így 18 évesen, hisz most kéne pasiznom, buliznom, de valahogy ezek a dolgok annyira nem érdekelnek. Persze én is szoktam bulikba járni a barátnőimmel, de nem minden hétvégén. A fiúk terén pedig elég válogatós vagyok. Nem is igazán a srácok kinézetét nézem, persze azért az is fontos,de úgy vagyok hogy előbb egy srác személyiségébe szeretek bele és csak utána a kinézete is pozitív irányba fog nőni.
Hunter személyisége is tetszett és a kinézete is, bár nem ismertem olyan jól. De ez hamar változhat, főleg mivel megérkeztem a találka helyre.
Hamar kiszúrtam és mosolyogva indultam felé. Amint észre vett ő is rám mosolygott.
-Szia.-ölelt át.
-Szia Hunter, mi a program?-kérdeztem kíváncsian.
-Először is megmutatom neked a legjobb fagyizót és utána lemehetnénk a partra sétálni. Mit szólsz?-kérdezte izgulva.
-Remekül hangzik.-mondtam őszintén, ki ne örült volna egy ilyen romantikus programnak?
Elindultunk szorosan egymás mellett, és a karunk rendszeresen összeért, ez nagyon tetszett.
A fagyi tényleg eszméletlenül finom volt és ráadásul rózsa alakú gombócot kaptam, aminek külön örültem.
Utána ahogy Hunter már mondta lementünk a partra, ami eszméletlenül szép volt mivel éppen ment le a nap és a sugarai a víz habjain csillogtak.
-És hogy tetszik eddig London?-kérdezte és éreztem hogy tényleg érdekli nem csak udvariasságból kérdezi.
-Hát az elején már majdnem hazamentem, de most már minden rendben van.-mondtam.
-Hogy-hogy majdnem hazamentél?-hökkent meg.
-Hát az albérletemet kiadták másnak és elfelejtettek szólni....-kezdtem bele.
-Hogy-hogy elfelejtettek szólni?-akadt ki.
-Hát azt én se tudom, de elég gázos volt a szitu, de beköltöztem egy hotelbe és szereztem állást és most albérletet keresek szóval minden oké velem.-mondtam mosolyogva hogy nehogy aggódjon értem, nem szeretem ha mások gyengének hisznek.
-Remélem hogy sikerül találnod, de ha nem megy költözhetsz hozzám is.-mondta
-Nagyon kedves vagy de szerintem ez nem jó ötlet. Alig ismerjük egymást és szeretnék a saját lábamra állni.-mondtam.
-Remélem ez a jövőben változni fog , mármint az hogy nem ismerjük egymást.-mondta zavartan.
-Igen, én is-mosolyogtam rá.
Egyre közelebb hajolt hozzám és lassan a száját az enyémhez érintette és mikor látta hogy nem húzódtam el vagy tiltakozik elkezdte gyengéden mozgatni. Kellemes volt a csók nagyon, de nem éreztem azt a hatalmas Bumm-ot, de lehet azért mert nem szoktam még hozzá.
Az este további része békésen telt, elkísért a taxiig majd egy búcsú csókkal elköszöntünk egymástól...


*Másnap reggel*

Reggel elég nehezen keltem fel, mivel egész este a randinkra gondoltam. Nagyon jól éreztem magam, bár néha valami furcsa érzés elfogott. Igazság szerint nem tudom megmagyarázni, csak kicsit olyan volt mintha hiányozna valami. De próbáltam nem gondolni rá, mert igazán kedvelem Huntert és nem szeretném hogy a rossz dolgokra koncentráljak. Hajlamos vagyok rá, hogy mindenféle negatív dolgot beleképzelek a dolgokba így mindent tönkre teszek és nem örülök a jó dolgoknak. Megfogadtam hogy ezt nem fogom csinálni.
Miután sikeresen kikecmeregtem az ágyból, elmentem zuhanyozni majd gyorsan felöltöztem mert már így is késésben voltam.
Szerencsére hamar odaértem és szinte percre pontosan a munkaidőm kezdetére.
Ma Clair is bent lesz egész nap, így könnyű napnak ígérkezik.
Tízig minden nagyon csendes volt csak egy két ember tévedt be reggelizni vagy csak elvitt egy kávét. Aztán nyílt az ajtó és megpillantottam egy olyan személyt akitől mindig eszméletlenül jó kedvem lesz és aki bármikor megtud nevettetni.
-Lou.-visítottam és már rohantam is felé.
Szerencsére a kávézóba csak egy vendég volt, aki úgy belemélyedt a mobilja nyomogatásába hogy nem is érzékelte az öröm kitörésemet.
-Picuri, de jó látni.-mondta vidáman,miközben olyan szorosan öleltük egymást ahogy csak tudtuk.
-Hogy hogy itt vagy?-kérdeztem, mivel elképzelni sem tudtam hogy honnan tudja hogy itt vagyok.
-Hát nem mondom szép hogy nem is szólsz nekem hogy felköltöztél és az meg abszurd hogy Harry-től kell megtudnom.-mutatott a mellette álló göndör srácra akinek a jelenléte eddig fel sem tűnt. És mondanom sem kell le is lombozott. az hogy ő is itt van, pedig mondtam már neki hogy nem látom szívesen itt.  
Amúgy elég szőke vagyok hogy azt hittem hogy nem mondj a el neki hisz legjobb barátok.
-Ne haragudj, csak előbb szerettem volna rendezni a dolgaimat, és vele csak véletlenül találkoztam.-böktem flegmán Harry felé.
-Már nem azért de őt miért nem utálod?-kérdezte Harry Lou-ra mutatva.
-Úgy hogy ő nem felejtette el tartani velem a kapcsolatot, sőt gyakran mentem vele jótékonykodni.-mondtam. -És nagyra értékelném ha elmennél, mivel nem vagy itt szívesen látott vendég.
-Nem beszélhetnénk meg?-kérdezte 
-Nem, csak menj el.-mondtam ellentmondást nemtűrően.
Lehet érzékelte a hangsúlyom komolyságát vagy pusztán feladta de fogta magát és elment.
-Miért vagy vele ilyen kemény? Ő csak...-kezdte Lou de félbeszakítottam.
-Nem szeretnék Harry-ről beszélni, majd talán egyszer igen, de még nem most.-mondtam határozottan.
-Rendben, akkor mesélj mi járatban erre.
-Felvettek egyetemre, de úgy döntöttem hamarabb idejövök. Kibéreltem egy albérletet csakhogy mikor odaértem közölték velem hogy kiadták, így most egy panzióban élek és itt dolgozok, közben pedig albérletet keresek.
-Jaj ne butáskodj már, addig míg nem mész koleszba lakhatsz az én házamba. Mivel van vagy 10 felesleges szoba bőven elférsz.-mondta kissé nagyképűen.
-Hát nem is tudom, nem szeretnélek kihasználni.-mondtam elhúzva a számat.
-Mivel én ajánlottam fel így nem használsz ki, és hidd el ismerlek annyira hogy tudjam nem használnál ki soha. Szóval ne aggódj és gyere, jó buli lesz.
-Biztos nem zavarok?-kérdeztem még mindig kétkedve.
-Ezer százalék, tök jól elleszünk. Majd filmezünk, meg megtanítalak videojátékozni, ja te meg engem főzni.-sorolta lelkesen.
A lelkesedésétől én is lelkes lettem. Tényleg jó buli lenne Lou-val lakni hisz teljesen lökött én meg imádom az ilyen embereket.
-Rendben.-egyeztem bele.
-Hurrá.-ujjongott. -Az jó ha szombaton átmegyek és áthozzuk a cuccaidat?-kérdezte
-Persze, hét végen úgy sem dolgozok. Amúgy nincs sok cuccom csak két bőröndöm.-mondtam
-Oké akkor délelőtt elmegyek hozzád a panzióba.
-Szuper, de lassan vissza kell mennem dolgozni, mert nem lesz munkám.-mondtam, mivel láttam hogy egyre több ember jön be.
-Jó hagylak is, majd találkozunk.-ölelt meg majd elment.
Visszamentem dolgozni, Clair nem szólt semmit a 'lazsálásomra'. Gondolom azért mert nem voltak sokan és egyedül is bírta.
Egész nap azon gondolkodtam hogy milyen jó lesz Lou-val lakni, már számtalan dolgot elterveztem hogy miket fogunk majd csinálni.
Most már őszintén várom ezt az összeköltözősdit....