Baby, I loved You first! [Harry Styles Ff]

12

Hátra érve rájöttem, hogy nagyot tévedtem a bolttal kapcsolatban. A hátsó szobában ugyanis rengeteg ruha volt, főként elegáns, de láttam sima egyszerű pólókat is. Azonnal felismertem párat közülük. Ezek nagyrészt a fiúk fellépő ruhái voltak. De ha ez mind itt van minek kell az első része a boltnak. Abby mintha a gondolataimba olvasott volna.

-Az első rész úgymond ilyen álca. Nem mindenkinek csinálok ruhát csak a különleges ismerőseimnek. Viszont van egy kislányom, akinek tervezhetek ruhákat, ezért is jó az álcám.

-Ezek a ruhák mind fantasztikusak.-simítottam végig a kezem egy kupac felakasztott ruhán.

-Az a nyári kollekció. Ha szeretnél választhatsz egyet, még nem jöttek ki.-mosolygott rám kedvesen.

-Komolyan?-kérdeztem meglepetten.

-Persze, de csak azzal a feltétellel, hogy lefotózhatlak benne. Szeretném feltölteni az oldalamra, hogy reklámozzam egy kicsit és te pont jó alany vagy.-mondta kedvesen.

-Persze, hogy lefotózhatsz.-mondtam vidáman.

-Oké, akkor válassz egyet. Én addig odaadom Harry-nek a ruháját és keresek neked is egyet.-mondta Abby.

-De nem tudunk külön menni.-emeltem fel a bilincset.

-Lou oda adta a kulcsot, hogy míg átöltöztök levehetem, de utána vissza kell tennem és felesleges menekülni, mivel bezártam mindent.-kacsintott, majd elmentek Harry-vel még hátrébb. Anyám, mekkora ez a bolt?

Igazából nem volt nehéz választani, egyből kiszúrtam ami nekem kell. Egy gyönyörű csipkés pánt nélküli ruha, aminek egy kék szalag volt a derekán. Első látásra szerelem. Épp a kezembe fogtam, amikor Abby visszatért, de Harry nélkül.

-Jó választás. Remekül fog rajtad állni.-mondta kedvesen.

-Köszönöm. Hol van Harry?-kérdeztem.

- A ruháját próbálja. És tessék itt van a tied. Próbáld meg, hogy jó-e, mert ha nem akkor még tudok rajta változtatni egy kicsit.-mosolygott.

Elkezdtem átvenni a ruhát a fülkébe, de muszáj volt valamit megkérdeznem.

-Miért vagy velem ilyen kedves? Azt mondtad, hogy a különleges embereknek csinálsz ruhát. Engem nem is ismersz, de két gyönyörűséges ruhát is kaptam. Nem értem.-mondtam őszintén és kíváncsian vártam a válaszát.

-Nem is kell, hogy ismerjelek. Tudom, hogy különleges vagy, mivel Harry ide hozott téged. Még soha senkit nem hozott ide.-mondta és így függönyön keresztül is érzékeltem, hogy mosolyog.

-Pedig mi még csak jóban sem vagyunk.-mondtam lehajtott fejjel.

-Nem?-kérdezte értetlenül.

-Régen jóban voltunk, sőt legjobb barátok voltunk, de aztán elhagyott a banda miatt.-mondtam szomorúan.-És ezt nem tudom megbocsátani.-fejeztem be.

-Biztos vagy benne, hogy csak úgy elhagyott? Nem lehet, hogy volt valami oka?-kérdezte.

Biztos, mondtam magamban. De tényleg biztos? Hisz sosem engedtem neki, hogy elmagyarázza mi történt. És nem olyannak ismerem, aki csak úgy ott hagyja a legjobb barátját. Lehet, hogy más is volt a háttérben?

-Az igazság az, hogy nem engedtem neki, hogy megmagyarázza, mert eszméletlenül fájt, hogy csak úgy ott hagyott.-vallottam be neki.

Nem tudom miért mondok el Abby-nek mindent, de nagyon jól esik kitálalni.

-Figyelj elég rég ismerem Harry-t és biztos vagyok benne, hogy nem hagyott volna csak úgy ott. És ahogy rád néz látszik, hogy fontos vagy neki.-fejezte be.