Baby, I loved You first! [Harry Styles Ff]

6

A hétvége nagyon hamar eljött. Kiifizettem az idős néninek a számlát, aki a lelkemre kötötte hogy nézzek be néha és ha baj van akkor mindenképp látogassam meg. Milyen fura hogy ilyen rövid idő alatt kötődni lehet valakihez.
Miután a cuccaimat is összeraktam, amit megjegyzek nem volt túl nehéz, mivel nincs túl sok, vártam hogy Lou is megérkezzen és végre indulhassunk.
Amióta találkoztunk és megbeszéltük ezt az összeköltözést, azóta tök izgatott vagyok. Remélem rengeteg dolgot fogunk közösen csinálni. Mindig is szerettem volna egy bátyust magamnak és Lou pont olyan nekem. Amúgy teljesen olyan vagyok mint egy felspanolt ovis, de őszintén szólva nem érdekel, ha én jól érzem magam így.
Tizenegy körül a néni feljött hogy itt van értem a barátom, így hát összeszedtem a dolgaimat és indultam is le.
Amint Louis meglátott boldogan sietett elém és vette át a csomagjaimat.
-Szia Picuri.-köszönt a becenevemen,amit még az első találkozásunkkor adott nekem,mivel elég alacsony vagyok.
-Szia, már nagyon vártalak.-mondtam lelkesen.
-Óhh csak nem tetszik már az ötletem?-kérdezte pedig pontosan tudta a választ rá.
-Na jó bevallom most már én is izgatott vagyok az egész miatt.-vallottam be.
-Hát akkor mire várunk, induljunk.-mondta és meg sem várva a válaszomat elindult ki a kocsijához.
Én csendben követtem és csak mosolyogtam magamban. Betette hátra a csomagokat, majd mindketten beültünk és már mentünk is.
Az út nem volt hosszú kb. húsz perc és már meg is érkeztünk egy hatalmas kerítéshez. Gondolom a sok rajongó miatt ilyen nagy és védett. Szó szerint olyan magas volt hogy nem is láttam a házat ami mögötte rejtőzött.
Egy kis kaputelefonon beütött egy kódot és a kapu feltárult. Amikor behajtottunk és megláttam a gyönyörű házat a lélegzetem is elállt. Káprázatos volt és óriási, de tényleg nagyon nagy volt.
-Hűű ez csodálatos.-mondtam hüledezve.
-Várj míg meglátod belülről-mondta.
Kivette a cuccaimat a csomagtartóból és már indultunk is befele.Igaza volt belülről még szebb volt az egész.
Ámuldozva néztem az egészet, annyira gyönyörű volt, teljesen olyan volt mint egy kastély. Tudtam hogy luxus házban lakik, de hogy ennyire.
-Mit szeretnél először látni?-kérdezte Lou.
-A szobámat.- mondtam töprengés nélkül mivel tényleg az érdekelt a legjobban.
-Oké a másodikon van, gyere.-húzott maga után.
Felmentünk a lépcsőn majd egy folyóson találtam magunkat.Végig mentünk a folyosón az utolsó két egymással szembe lévő szobáig, majd Lou benyitott az egyikbe.

-Ez az egyetlen lányos szobánk. Még régebben Gemmának csináltuk, de ő nem használta soha.-mondta
Miért csinálták ezt a szobát Gemmának? Ő Harry tesója, miért lenne szobája Lou házában?
-Miért van itt szobája Gemmának..-kezdtem a kérdésem, de a szembe lévő szoba ajtaja kinyitódott ezzel megzavarva minket.
-Sziasztok-köszönt Harry mosolyogva.
Még is ma a fene folyik itt??? Mit keres itt Harry? Ezt én már nem értem.
-Éppen mutatom Vanessának az új szobáját.-folytatta Lou mintha nem lenne fura hogy Harry itt van.
-Már bocsi, de Harry miért van itt?-kérdeztem kíváncsian.
-Itt lakom.-mondta hatalmas vigyorral, amitől nekem kedvem lett volna megütni.
-Micsoda?-akadtam ki.
Lou-hoz fordultam, hátha most neveti el magát hogy csak viccelt, de kicsit sem nevetett.
-Lehet hogy elfelejtettem szólni hogy Harry-vel közös a lakásunk?-kérdezte ártatlanul én meg lassan késztetést kezdtem érezni arra hogy megfojtsam.
-Hogy felejthettél el szólni? Tudod hogy nem akarok vele lakni és te mégsem szóltál nekem róla? Na sziasztok.-mondtam majd felkaptam a bőröndömet és már mentem volna is innen el jó messze. Hát igen jó terv lett volna ha Harry nem áll az utamba.
-Nessa, ne már. Ne menj el azért mert én is itt lakom.-mondta kedvesen.
-Már bocs de nem szeretném minden nap látni a képed.-mondtam könyörtelenül.
Láttam hogy ez azért eléggé fájt neki.
-Na Picuri maradj itt mert úgyse találtál még lakást és szerintem elég nagy a lakás hogy elkerüljétek egymást. Vagy esetleg néha néha dumálhattok is egymással. Jó nem azt mondom hogy holnaptól legyetek legjobb barik, de szerintem ez jó kezdet.-noszogatott Lou.
El kellett azon gondolkodnom, amit Lou mondott, mivel így vissza gondolva elég gyerekesen viselkedtem.
-Na jó, de nem ígérem hogy újra jóban leszünk, sőt azt sem hogy dumcsizgatok Harry-vel, de elviselem.-mondtam bele egyezően.
-Szuper.-mondta Lou
Harry arcán pedig hatalmas mosoly volt. elég rég ismerem ahhoz hogy tudjam hogy valamit tervez és szinte biztos vagyok benne hogy velem kapcsolatos az egész. De már most mondom hogy esélytelen az egész, nem bocsájtok meg neki.
-Ha megbocsájtotok most kipakolnék.-mondtam nekik
-Oké, ha végeztél gyere le enni. Spagettit csináltam, mert tudom hogy az a kedvenced.-mondta a göndör vidáman.
-Bocsi már nem szeretem.-válaszoltam majd becsuktam az ajtót.
Mekkora hazugság, imádom a spagettit. Nem tudom miért mondtam ezt. Lehet nem tudtam kezelni a kedvességét és a tényt hogy emlékszik mi a kedvenc ételem.
Most mit fogok enni? Na jó ez elég hülyeség biztos találok valamit amit ehetek. De azért aranyos hogy megpróbált a kedvemben járni. Mi? Hogy gondolhatok ilyet, ő minden csak nem kedves. Utálom, ő egy paraszt.
Egy biztos nem szabad elgyengülnöm.

Miután kipakoltam és már nem bírtam mit csinálni a szobába, elhatároztam hogy lemegyek enni.
Végig mentem a folyosón ahol rengeteg kép volt a bandáról, látszik hogy milyen jóban vannak.
Nagy nehezen megtaláltam a konyhát. A két jómadár is bent volt.
-Áhh szia Picuri, már azt hittük le sem jössz enni.-mondta Lou.
-Csak kipakoltam.-hazudtam.
-Hát csináltam neked salátát és húst, ha már nem szereted a spagettit.-mondta Harry kedvesen.
Nem tudom hova tenni ezt a jófejséget, ezután a három év után.
-Öhh köszi.-mondtam zavartan majd leültem az asztalhoz.
Harry mosolyogva elém tolta a tényért, majd nézte ahogy eszem. Nem viccelek végig szuggerált ahogy eszem.
-Megtennéd hogy nem bámulsz? Eléggé idegesítő..-mondtam flegmán.
-Persze.-vigyorgott tovább majd ténylegesen elfordult.
Miután megettem az ebédet elmostam a tányérom. Mentem volna fel a szobámba de Lou megállított.
-Vanessa van valami programod délutánra? Mert ha nem akkor nézhetnénk filmet.- lelkesedett.
Valószínűleg pont ahhoz lenne kedvem hogy Harry-vel töltsem a délutánomat. Mekkora mázli hogy van programom.
-Sajnálom, de már van programom délutánra. Találkozok az egyik ismerősömmel.-mondtam.
-Azzal akivel múltkor is?-kérdezte Harry Hunterre utalva.
-Igen, bár nincs hozzá sok közöd .- mondtam neki félvállról.- Most viszont megyek készülődni.
A fiúk csak nézték hogy felsétálok és láttam ahogy sugdolóznak miután nem láttak Ez azért elég bizar, de próbálom magam jól érezni, mivel Hunterrel találkozok....