Dumálok a Halállal

IV. fejezet - Az álom

Egy réten vagyok. A fű száraz és enyhén sárgás színű. Egy pillanatra lenézek a földre, aztán vissza fel az égre, de hirtelen egy épület nyújtózkodik előttem. Lehunyom a szemem, és újra kinyitom. Egy utcán vagyok ami üres, se autó se ember. Körbenézek, hátha megpillantok valakit, ám sehol se egy lélek. Megfordulok és milliónyi ember áll előttem akik segítségért kiabálnak mert azt hiszik csak én tudok segíteni.
Hiszen nem is élnek.

Sikítva keltem fel, és apu próbált megnyugtatni, hogy csak rosszat álmodtam de egyszerűen képtelen voltam megnyugodni.
Fél óra múlva amikor apu látta, hogy valamennyire nyugodt vagyok, elment dolgozni.
- Anna? Anna, jól vagy? - Ryan riadtan ült le mellém, és az általában üres szemei sötét kékre változtak. A szemébe néztem, aztán vissza előre. Úgy néztem ki, mint egy őrült. - Mi történt? - kérdezte, a tekintetével az enyémet keresve.
- Csak rosszat álmodtam - közöltem vele szárazon. Felpattantam az ágyamról és bementem a mosdóba átöltözni.
Amikor kijöttem Ryan a táskámban kotorászott.
- Keresel valamit? - kérdeztem.
- Csak megnéztem, hogy mindent viszel-e - mondta kedvesen. Kérdőn ránéztem és megráztam a fejem.
- Csak rosszat álmodtam, nem megőrültem.
Ryan mosolyogva megrázta a fejét és kiment az ajtón. Pontosabban átment. Miután rendbe szedtem magam, én is kimentem.
Apu már rég elment, ahogy sejtettem. Most mehetek gyalog suliba esőben.
- Na most mi történt? - nézett rám Ryan az esernyőn keresztül. Rajta csak szimplán átmentek az esőcseppek.
- Apu szerintem elfelejtett a munka miatt, és mehetek szakadó esőben suliba.
- És ez ilyen nagy probléma - közölte cinikusan. A szemeimet forgatva megráztam a fejem.
- Igen, mert a suli előtt általában ott vannak Bradék, és a múltkori miatt merem fogadni, hogy megállítanak vagy ilyesmi. Ha apu ott van teszik az álszentet.
Ryan előre nézve halványan mosolygott.
- Miért is piszkálnak?
- Mert őrültnek hisznek - tártottam szét a kezem.
- Ugyanolyan gyerekesek mint voltak - röhögte el magát.
- Igen - mosolyogtam én is.

A sulihoz érve Bradék álltak a bejárat előtt. Amint elmentünk mellettük észrevettem h Brad hozzám szeretne szólni de az egyik lány leintette.
Amint beértünk Ryannal, körülnéztem hogy van-e itt valaki aki hall. Amikor megfordultam közvetlen előttem volt Ryan és annyira megijedtem, hogy teljesen levert a víz.
- Naa, nyugi - nézett rám kérdőn, de ő is zavart volt a szokatlan közelségtől. Köhintett egyet, és a nyugodt de kérdő fejjel nézett a szemembe.
- Na igen, szóval. Láttad Bradet? Leakart szólítani de nem tette! Pedig senkinek se szokott "engedelmeskedni"! Ez hatalmas. - Csillogó szemekkel néztem vissza a bejárathoz. Ryan továbbra is kérdőn nézett rám.
- Szerinted ennek mi az oka?
- Hát gőzöm sincs, de remélem végre leszáll rólam.
- Én a helyedben reménykednék abban, hogy ne tudja meg mit tudsz.
- Ez könnyű. Sok mindent tudok,amit ő nem - néztem rá magabiztosan.
- Igen igen, persze - legyintett le. - Úgy értettem, nehogy megtudja, hogy tudsz beszélni a halottakal.
- Hogy tudná már meg?
- Valahogy biztos lehetséges, és ha nagyon akarja, rá fog jönni.
- Ugyan már - néztem rá értetlenkedve.
Ryan megrázta a fejét és maga után húzva vitt órára.

- Szia, apu. Megint a könyvtárba megyek tanulni - szóltam bele a telefonba.
- Jól vagy? A reggeli miatt kérdezem.
- Igen, jól. Na, de ne keress otthon, mert a könyvtárba leszek. Szia - nyomtam ki a telefont.
- Ez gyors volt - állapította meg Ryan.
- Anna!
Megfordultam és Alecet láttam aki egy dossziéval felém közeledet.
- Szia, Alec - néztem rá kedvesen.
- Szia, Anna. Elhoztam amiket kértél még bioszon.
- Úgy érted, amit egy hónappal ezelőtt kértem? - néztem rá kérdőn és elvettem a dossziét.
- Jó, elnézést. Szinte az összes állatról összeállítani egy plakát féleséget nem könnyű - mondta.
- Mindegy. Azért köszi - bólintottam és ahogy visszafordultam a bejárat felé Alec újra megszólított.
- Látom mostanába kissé jobban vagy. Történt valami? - kérdezte kedvesen.
- Semmi - pillantottam Ryanre aki feszengve ácsorgott. - Csak az idő.
- Áh, értem. Az jó. - Alec kissé elvörösödött és mögé nézett.
- Én sietek, majd még beszélgetünk. - Leintettem és kifelé vettem az irányt. Amikor kiértem körülnéztem, de sehol se találtam vagy láttam Ryant.
Ó nemár, már megint miért szívódott fel?