Dumálok a Halállal

VIII. fejezet

Az elmúlt hetek gyorsan teltek. Megírtam az érettségit. Nehezen, de sikerült. És próbáltam addig kizárni minden paranormális cuccot körülöttem. Na ez tutira sikerült. Ryant elküldtem máshova addig amíg véget nem ért az érettségim. Bradnek pedig segítettem gyakorolni.

- Akkor tuti biztos, hogy nem mész egyetemre? - nézett rám kérdőn apa.

- Te felveszel anélkül is, nem? - kérdeztem vissza. - Hiszen állandóan erről beszélsz, kenem-vágom, hogy mit kell csinálni.

- Ez igaz - bólintott. - De azért nyáron átveszünk egy-két dolgot.

- Hogyne - vágtam rá, és felmentem a szobámba. Amint becsuktam, Ryan állt előttem. - Hallod, ne ijesztgessél már! - néztem rá dühösen, és a szekrényemhez léptem. Pontosabban a tükrömhöz. - Nem sokat változtál - néztem végig rajta tükörből.

- Halott vagyok. Nehezen változhatnék. - Kérdőn ránéztem, hogy megtudjam, mi ez a flegmaság. A hajamat felfogtam egy copfba. - Viszont te sokat változtál, és magabiztosabban beszélsz.

- Könyvtárba megyek, jössz? - hagytam figyelmen kívül a megjegyzését. Aprót bólintott, és sietve hagytuk el a házat. Az utca tele volt most érettségiző, vagy éppen most befejező emberekkel, akik néha-néha oda jöttek azzal hogy "Letettem az érettségit! Gratulációt kérek!" persze némelyiknek megráztam a kezét, de a legtöbbre furán ránéztem, és tovább mentem. Ryan furán nézett, aztán beléptünk a "gyilkos" utcába.
Ryan nyomasztóan nézett körül, és mint kiderült, azóta nem volt itt, amióta volt a démonos incidens. Megrázta a fejét, és rám nézett.

- Miért is megyünk a könyvtárba? - Megvártam amíg elmegy mellettem egy nő, aztán ránéztem.

- Brad hívott valamiért. Azt mondta sürgős, úgyhogy siessek - vontam meg a vállam.

A könyvtárba belépve furán néztem körbe. Mert nem volt itt senki. Levettem a kabátomat, és gyorsan végig mentem, egészen addig amíg a végére nem értem.

- Ideje volt már jönnöd. Négyre mondtam. És négy óra húsz van - nézett rám lesajnálón, aztán észrevette Ryant is. - Hello.

- Üdv - intett egyet Ryan úgy általánosságban, aztán rám nézett.

- Húsz perctől meghalsz? Ne röhögtess már - vigyorogtam Bradre, aki gúnyosan vissza vigyorgott, aztán fogott egy nagy poros könyvet, és előttem ledobta. Konkrétan azt hittem megfulladok. - Mi ez? - nyögtem ki két köhögés között.

- Meg ne fulladj, szegényke - mondta gúnyosan, én meg dühösen rá néztem. - Szóval ebben találtam pár érdekes dolgot számunkra... - kezdett bele, de dühösen nézett félre. Követtem a tekintetét, és Alecet pillantottam meg. Egy könyvespolcnak dőlve nézett ránk közömbös arccal.

- Alec? Szia! - néztem vissza rá kedvesen. Alec vonásai megenyhültek, és leült a legközelebbi székre.

- Szia, Anna - köszönt vissza, aztán a többi kettőre nézett. - Brad, Ryan - biccentett nekik is.

- Mit akarsz Smith? - kérdezte erélyesen Brad. Ryan is kérdőn meredt rá. Én pedig a könyvet olvastam, ami elég érdekesnek tűnt.

Amíg ők hárman, mitudomén' , gondolom társalogtak, a könyv oldalait faltam. Igazából csak egy rész szólt érdekesnek, amire szerintem Brad is gondolt.

A könyvben lévő fejezet lényege röviden az volt, hogy a szellemek akik visszajöttek a Földre (pl. Ryan) valamiféle őrangyalok, akik az embereknek segítenek, és démonokat ölnek. "Az őrangyalokat nem látják, sőt igazából csak legendának tartják az egészet, hogy léteznek. Bár ennek egy feltevése van, miszerint vannak olyanok akik látják őket, és úgy tudnak viselkedni velük, mint egy igazi emberrel. Ezek a Látók. Az őrangyaloknak nincs semmiféle szárnyuk, sőt szuper erejük sincs, ezek csak kitalált tulajdonságok. Viszont, ha harcba kerülnek egy démonnal, áttudnak változni egy megmondhatatlan kinézetű lénnyé, ami sokkal erősebb mint az igazi alakjuk. A Látókat általában megölik. A Látók az őrangyaloknak csak teher, miszerint leállnak vele beszélgetni, és nem tudják végezni a munkájukat, és azért is mert ha meglátják az átváltozást, nem élik túl, mert ha egy kezdő őrangyal elé kerül, az megölheti. A Látók minden meghalt embert, állatot látnak, akik ide-oda kóricálnak. Vagyis látnak minden démont, szellemet, és egyéb paranormális dolgokat."

- Brad, ezt hol találtad? - néztem rá kérdőn és enyhe félelemmel a hangomban. A könyvet becsaptam, és vártam a választ.

- Elolvastad? - nézett rám félve.

- Mi, ez, az egész? - kérdeztem nyomasztóan nyugodt hanggal. Alec kérdőn nézett rám, Ryan pedig zavarodva. Brad pedig elakarta venni a kezemből a könyvet, de én nem engedtem. - Hagyjad már azt a hülye könyvet, és VÁLASZOLJ! - ordítottam rá. A könyvtáros nő hátra jött, és megkért minket, hogy legyünk kicsit halkabbak. Miután bocsánatot kértünk, megint kérdőn néztem Bradre.

- Gondoltam, - sóhajtott fel. - utána nézek ennek. Érdekelt ez az egész, hogy mégis hogyan vagyunk képesek beszélgetni Ryannel, meg úgy minden szellemmel. Aztán ezt találtam. - A könyvre mutatott, én meg lenéztem rá. Aztán Ryanre néztem aki az egészből nem értett semmit.

- És - köszörültem meg a torkom. - szerinted igaz? - kérdeztem.

- Nem tudom. Elég hihetetlen, de mégis, én elhiszem. - Ryanre pillantott, aztán vissza rám.

Kinyitottam újra a könyvet, aztán furán néztem fel. - Ki van tépve egy oldal.

- Az az oldal arról szól, hogy hogy lehet visszahozni az élők közé egy... olyat - mutatott Ryanre én meg rácsaptam a kezére.

- Skacok, mi ez az egész? - szólalt most már meg Ryan, amitől hirtelen kirázott a hideg. Ezt Ryan észrevette és elvette tőlem a könyvet. Pár másodpercig bámulta a sorokat, aztán felnézett. Vagyis inkább rám. Az üres tekintete mélykékké változott, és aggódva rám meredt. - Elhiszed? - mondta szinte suttogva, és újra a könyvre, aztán rám. Félve bólintottam egyet, Ryan pedig eltűnt. egy pillanat alatt.

- Lehet "ki teleportált". Erről is olvastam. Megnézem hogy kint van-e - mondta és azzal el is hagyta az asztalt. Már csak Alec volt ott.

- Tudod, gőzöm sincs miről van szó, de úgy látszik nem valami pozitív. Megtudhatom...? - mutatott a könyvre, én pedig bólintottam.

na megjöttem a pénteki résszel, kedves kis olvasók, ahogy ígértem :D
látom, így a végére nem sok olvasóm maradt ( :( ) ami kár, mert nem hagyom abba az írást. vagyis így nem biztos, hogy lesz második része, max csak ennek lesz 20 fejezete (szerintem egyáltalán nem olyan rövid, kb. minden fejezet 900 szavas , és próbálom így is tartani az összeset) így próbálok belehúzni a sztoriba :D na mindegy, írjatok kommentet meg voteoljatok, hogy tudjam vannak-e életjelek és nem letettek-e olyanok mint Ryan :DD

vasárnap jön a következő :)