Dumálok a Halállal

IX. fejezet

Alec aggódva nézett, miközben folyamatosan magyaráztam neki arról, hogy én láttam Ryant átváltozni és mégse ölt meg. Aztán arról, hogy miért ölnék meg a Látókat. Végül pedig arról, hogy miért nem lehet normális életem. Ezen elnevette magát.

- És most fogalmam sincs, hogy hol vannak - ráztam meg a fejem.

- Lehet Ryan mérges lett, mert hiszel ebben a para cuccban. Hiszen csupa negatívat írtak róla - vonta meg a vállát.

- Azt is írták, hogy az embereket védik. Az pozitív, nem? - néztem rá kérdőn. Mivel kint voltunk, egyre jobban kezdett sötétedni és kissé hűvösebb is lett az idő. - Utálom az áprilist.

- Miért?

- Mert kiszámíthatatlan az időjárás. Reggel megsültem, most meg megfagyok - mondtam felháborodva, Alec pedig elnevette magát és vállon boxolt. - Hol lehetnek Ryanék? - kérdeztem (szerintem) hatvanadjára. Befordultunk a Rose Street-re, miközben Alec magyarázott arról, hogy segít "átvészelni" ezt az egészet, meg ha valami gond van nyugodtan hívjam meg ilyesmi. Mosolyogva megköszöntem, de inkább azt mondtam, hogy nem kell. Épp elég hármunknak ez az egész, nem kell még az is, hogy Alec belekeveredjen. Átnéztem az úttest másik oldalára, ahol éppen Brad ment és folyamatosan rázta a fejét.

- Brad! - kiáltottam neki, bár nem volt messze, de nem tudhatni mikor figyel. Ahogy meghallotta, át is sétált és kérdőn nézett rám. - Ryan?

- Szokásos - röhögte el magát kínosan. - mérges lett, és most egyedül akar lenni - szét tártotta a kezét jelezve, hogy nem tehet erről. Már éppen mondtam volna valamit, amikor Alec nevette el magát. - Mit nevetsz, fafej? - förmedt Brad Alecre. 

- Semmi, semmi - törölgette a szemét. - csak elég vicces, és fura, hogy ennyitől mérges lesz. Anna joggal fél tőle, szerintem - válaszolta.

- Na már nem azért - emelte fel a hangját Brad. - de te mit szólnál, ha Ryan helyében lennél, és valami szellem lennél aminek a különleges képessége átváltozni egy fura lénnyé, és képes lennél mindent elpusztítani magad körül, plusz a legjobb barátod, akiről kiderül, hogy lát, elkezd tőled félni, mert arról olvasott, hogy bármikor megölheti! Nem Annára mérges, hanem magára, te tök fej! - hadarta el Brad idegesen. Aztán heves vitába kezdtek azzal, hogy mi jó nekem (?) meg Ryannek. Mivel úgy döntöttem, hogy ebben a vitában nem veszek részt (pedig javarészt rólam volt szó), inkább mentem megkeresni Ryant. 

Mikor a Rose Street végére értem, ahol volt egy elhagyatott park, megtaláltam Ryant, aki az egyik hintába ült (gyermekded lélek benne maradt) és gondolkozva meredt a földre. Mivel idáig éreztem, azt a negatív energiát, ami a parkból áradott, hogy megkérdőjeleztem azt, hogy tényleg oda megyek-e.

- Ryan, hé - kezdtem, amikor odaértem.

- Mi az? - kérdezte kissé indulatosan. Meghökkenve néztem rá, aztán leültem egy hintára.

- Miért mentél el gyorsan a könyvtárból? - Igazából úgy fogalmaznék, hogy miért tűntél el. Mert hát az történt.

- Azért, - sóhajtott fel. - mert láttam, hogy megijedtél. És, gondoltam, hogy megtudtad ezeket, azt hittem félni fogsz tőlem - vonta meg a vállát, és idegesen elnevette magát. Elképedve meredtem rá.

- Miért félnék tőled? Mert valami szellem vagy, pontosabban őrangyal féleség, ami áttud változni egy szörnyeteggé? - kérdeztem, aztán a hallottakat megértettem és elnevettem magam. - Jó, lehet félnem kéne tőled. De nem fogok. Miért? Mert a legjobb barátom vagy - vágtam rá kapásból, mielőtt megszólalhatna. Mosolyogva felém nézett, én meg zavartan bámultam a felhőket, mintha baromira érdekes lenne.

- Tudod, azt hittem, amikor szellem lettem, hogy mégse haltam meg. - Fordult felém, én meg kérdőn hallgattam. - Téged kerestelek egy jó ideig, és amikor megtaláltalak nem értettem miért sírsz - tártotta szét a kezét. - Aztán rájöttem, hogy meghaltam. De nem gondoltam volna, hogy ott maradok. Csak nem lettem látható. Bármit vagy bárkit megtudok fogni, de ők nem. És ezt az elején még érdekesnek találtam, aztán nem érdekelt. Például kezdtem utálni, hogy amikor "meglátogattalak" mindig csak sírtál. De komolyan - nézett rám szomorúan, én meg megvontam a vállam. - Aztán arra is rájöttem, hogy áttudok változni valami lénnyé, ami bármit, vagy bárkit megtud ölni. Most meg itt vagyok. - mutatott végig magán, én meg szomorúan mosolyogtam rá, aztán a fűre meredtem.

- Hát tudod, én mindent gondoltam, hogy mi lett veled - könyököltem a térdemre, és ránéztem. - csak arra nem, hogy szellem lettél - nevettem el magam, majd felsóhajtottam. - Szerinted igaz ez az őrangyalosdi? 

- Nem tudom. Nekem senki nem mondott ilyet. 

- Lehet, hogy voltak elvárások, és te pedig nem voltál annak megfelelő - tártottam szét a kezem, ő meg elnevette magát.  - És szerinted... - kezdtem volna bele, de hirtelen valami random idegen hátulról kést tartott a nyakamhoz, én meg ijedten néztem Ryanre. Ő pedig felpattant, és egy mozdulattal kiszedte a kést a kezéből, és elporlasztotta (?). A férfi idegesen meredt mindkettőnkre.

- Lensen és Clay. Egyik ember, másik halott. Szép párosítás - mosolygott ránk mi meg idegesen néztünk egymásra aztán a férfira. - Lensen, a halottak világában szép vérdíjra tettél szert - vigyorgott rám, én pedig kérdőn néztem vissza. Aztán hirtelen valami megragadta a lábamat, és a földhöz  dobott, aminek következtében elájultam.

na, meghoztam a kilencedik részt, sajnos egy nap csúszással, mert a netem úgy döntött, nem megy, így hát ma írtam meg.:D Ha tetszett voteoljatok vagy kommenteljetek :D Pénteken új rész.