Emlékezz Rám!

~11. rész~

* -Éppen érted indultam. Kezdődik az ivás!- majd kezeimet megmarkolva húzott be a tágas szobába.*

Kicsit megszeppenve huppantam az egyik ágy elé, kört alkotva a többi jelenlévő sráccal és a másik két lánnyal. Nem túl jók az arányok...
-A szabályok egyszerűek- kezdte az egyik szöszi srác- a kezemben tartott üveg azt mutatja, ki kapja a feladatot attól, aki pörgetett...
-Mindenki üvegezett már Jack!- szakította félbe a festett-vörös hajú csaj.
-Viszont most nem csak akkor iszol, ha nem teljesíted a feladatot- kacsintott a fiú, miközben körbefuttatta tekintetét a játékosokon. -Mehet a menet?!- mire mindenki röhögve bólintott. A Jacknek szólított fiú bezárta a kis körünket, középre helyezte az üres vodkás üveget, majd pörgetett egyet. A mellettem ülő Georgera esett a tárgy vége, ezzel megmentve engem az első szivatástól.
-Drága G, biztos vagyok abban, hogy nem a felelést választod, ugyanis azt kivettük a lehetőségek közül. Először is, itt a Whisky- nyújtotta felé az italt, amibe a fiú zokszó nélkül belekortyolt. -Most pedig állj fel és fusd körbe az egész kollégiumot háromszor...
-Ez semmiség!- vágta rá meg sem várva a mondat végét.
-Meztelenül!- tette hozzá befejezésül Jack, mire George kibújt a ruháiból s zavarba ejtő magabiztossággal indult el a kijárat felé Ádámkosztümében. Szájtátva bámultam a fiú után. Azt hiszem, én nem akarok játszani... Míg mindenki az ablakhoz rohant a meztelen embert nézni és a portás üvöltözését hallgatni, én ott maradtam a földön ülve.
-Mi ez a magányosság?- lépett elém az egyik tag.
-Elég fura ez az egész nekem. Még csak ma jöttem, de máris azon vagyok, hogy idióta játékokat játszva részegedjek le...- gondolkodtam el.
-Ez már csak így megy. Elég egyszer belecsöppenni ebbe a bandába, aztán utána nincs menekvés- ült le mellém- Liam vagyok! -mutatkozott be.
-Sophi- nyújtottam felé a kezem. Miután gyengéden megszorítva rázta meg, idétlenül húztam vissza azt. Valamilyen oknál fogva masszírozni kezdtem a srác hátát, amit ő csak jóleső morgással nyugtázott.
-Arany kezeid vannak, kedves Sophi!- mosolygott. Kis idő elteltével a banda visszaült az előző formációba, ez esetben viszont Liam mellett foglaltam helyet. Az üveg újra mozgásban volt, rámutatva a következő szerencsétlenre, aki megint nem én voltam. Amikor már a sokadik pörgés után sem kerültem sorra, kiszálltam a körből s a mellettem ülő srác mögé ülve folytattam előző tevékenységemet. Először ujjaimmal aprócska köröket rajzoltam a hátára, majd később fel-alá húzkodtam rajta kezeimet.
-Mi a franc jó abban, ha valaki "simogatja" a hátadat?!- tette fel a kérdést George. Kérdőn vontam fel szemöldökömet, aztán elfogadottnak tekintettem a kihívást. Lovagló ülésben helyezkedtem el ölében, majd átkaroltam s fentről egészen az övéig körmeimet végighúztam a hátán. Ennek hatására, szinte reflex-szerűen harapott a nyakamba. Szívni kezdte, mire én lelöktem magamról.
-Na ez a jó benne!- vigyorogtam diadalittasan, aztán visszaültem az előző helyemre. A beindult fiú mérgelődve kelt fel és sietősen hagyta el a szobát.
-Ezt egyszer rajtam is bemutathatnád...ruha nélkül!- nézett rám vágyakozóan a szemben lévő egyed.
-Ábrándozz csak!- fordítottam el a fejem, aztán a társaságot elhagyva a szobám felé igyekeztem.

Hétfő. Miért kell minden hétnek ezzel kezdődnie? Morcosan nyomtam ki az ébresztőmet, amit egy hosszas nyújtózkodás követett. Rápillantottam a szomszéd ágyra, ami már bevetve, a tulajdonosa nélkül árválkodott a helyén. Hogy tud valaki ilyen korán felkelni és bemenni az iskolába?! Kivánszorogtam a fürdőszobába, ahol kicsit rendbe szedtem az ábrázatomat. Gyors mosakodás, fésülködés, fogmosás, majd vissza a szobába valami viselhetőt felvenni. Táskámba bepakolva battyogtam át a szomszéd utcában lévő iskolába. Útközben Liambe botlottam, aki elmagyarázta, mire is számíthatok az új suliban. Cseppet megnyugodtam, amikor bejelentette, hogy osztálytársak vagyunk. Egy biztató kacsintás kíséretében lökött be a terem ajtaján s terelgetett a leghátsó padsor felé.

-Skacok, ő itt Soph, az új lány!- mutatott be a hátul ülő bagázsnak. Egy biccentéssel elrendeztem a köszönést, aztán végighallgattam a hátul ülők bemutatkozóját. Max, Derek, Jane, Tim és Roxy. Elég felkapott embereknek tűntek az iskola területén, bár sosem lehet tudni... Talán csak ugyanolyan személyiséggel rendelkeznek, mint az összes többi.

Az órák után eléggé felpörögve sétáltam vissza a koliba Li-vel az oldalamon. Annyira nem lesz nehéz az év és az osztálytársak is jó arcok. Az edzések is normálisan be vannak építve az órarendbe, így nem kell össze-vissza rohangálnom suli után. Kissé lefáradva, de annál nyugodtabban huppantam az ágyamra a laptopommal az ölemben. Egyik pillanatról a másikra hirtelen Thomas feje bukkant fel a képernyőmön.

-Első nap?

-Megvolt- mosolyogtam a kamerába.

-Wow, te aztán baromira beszédes vagy...- vágott gondolkodó fejet, amin csak nevetni tudtam.- Nem történt még semmi fura, ugye?- váltott komolyra.

-Nem, szerencsére. Kicsit tartok tőle, hogy Mark egyszer megtalál. Nem akarok mindenkit veszélybe sodorni magam körül!

-Nem fogsz, kezeskedem róla!

-Mikor jössz?- kérdeztem tőle. Tegnap köszöntem el tőle, de már az érkezése felől érdeklődök. Sokszor nem értem ezt az egész Thomas dolgot. Amikor elolvastam azt a bizonyos zöld könyvet, utáltam mindent, ami akár csak szóban is kapcsolódott a sráchoz. Végül mégis azt éreztem, a közelemben kell tudnom. Biztonságot érzek mellette és ez sokat jelent.
-Hamarosan!- vigyorgott. Most Zack helyett ő kísér az "újdonságba". - Soph!- szólalt meg hosszas hallgatás után. -Szerinted, ha nem történt volna a baleset és úgy tudódott volna ki a félrelépésem, meg tudtál volna valaha is bocsátani nekem?- ez a gyerek ért ahhoz, hogy változtasson témát egyik percről a másikra. Viszont a múlt egyetlen saját kútfőből származó darabkája ismét felbukkant bennem. A legjobb barátommal töltött éjszaka. Gondolkodóba estem. Voltunk mi bármikor is szerelmesek egymásba, ha közben mindketten másnál kerestük a boldogságot?!

-Te szerettél engem, Thomas?

-Jobban, mint bárkit a világon- bámult rám komolyan a képernyő másik oldaláról.

-Igen. Megbocsátottam volna neked. És most is azt teszem, nap, mint nap- villantottam meg egy halvány mosolyt. -Mennem kell, Tom...
-Vigyázz magadra!- búcsúzott a fiú, amit követően lecsaptam a laptop tetejét.

Elköszönésünk után csak egyetlen dolog járt a fejemben. Emlékezni akartam. Életemben először vissza akartam kapni az összes emlékemet, hogy senki ne tudja manipulálni a történéseket.